Az idén 80 éves Arvo Pärt zeneszerző tiszteletére egész évben zajlanak hangversenyek. Az egyházzenei műveivel is kiemelkedő alkotóról Zombola Péter zeneszerzőt, a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek művészeti vezetőjét és Pad Zoltánt, a Magyar Rádió Énekkarának karnagyát kérdeztük a Régi Zeneakadémián október 22-én hallható koncertjük kapcsán.
Hogyan és mikor találkoztak először Arvo Pärt művészetével?
Zombola Péter: Középiskolásként, konzervatóriumi diák koromban hallottam a rádióban egy kórusművet, ahol 'aha' élményem támadt - ilyesfajta elementáris, letaglózó élményem azóta sem volt. Amikor vége lett a darabnak, bemondták, hogy Arvo Pärt De profundis című műve hangzott el. Rohantam egyből a zeneműboltokba s zenei könyvtárakba beszerezni minden hozzáférhető Pärt CD-t és kottát...
Pad Zoltán: Már zeneakadémistaként kölcsönkaptam egy Arvo Pärt lemezt, és amikor meghallgattam, napokig egészen másként láttam a világot. Elsőre letaglózott, ugyanakkor szomorú időtlenséget éreztem ebből a zenéből. Később behatóan megismertem, és ez a benyomásom módosult.
Zenei szemléletüket mennyiben határozták meg Arvo Pärt munkái?
Zombola Péter: Eddigi zenei tevékenységemet alapjaiban határozza meg Arvo Pärt hangzásvilága, kompozíciós rendszere s világlátása. Főleg vokális és oratorikus műveimen érezhető a hatása - bár ezen hatás egyre áttételesebb.
Pad Zoltán: A kórusok hangzásáról kialakított véleményemet meghatározták az Észt Filharmóniai Kamarakórus és a Svéd Rádiókórus előadásában hallott Arvo Pärt darabok, ami kiegészült Alfred Schnittke zenéje iránti szeretetemmel. Érdekes, hogy egyszerre táplálkozik a Baltikum zenéjéből és a szláv ortodox kóruszene is nagy hatással volt rá, amit az orosz nyelvű műveiben különösen felfedezhettem. Egyes darabjaiban pedig a nyugati kórusirodalom hagyományai is megfigyelhetők. Mindezek mellett Arvo Pärt megőrizte a saját személyiségét, zenei egyediségét.
Hogyan illeszkednek Zombola Péter saját szerzeményei: az ?Omnia tempus habent? és a ?Psalm 23? az október 22-án elhangzó Arvo Pärt művekhez?
Zombola Péter: Amikor megkeresett tavasszal az Észt Intézet és a FUGA, hogy szeretnének egy Pärt ünnepi koncertet a mester műveiből, és néhány saját darabból, azonnal megfogalmazódott bennem egy énekkari koncert ötlete, zongora közjátékokkal kiegészítve. A kortárszenei világban szinte ismeretlen mértékű hatalmas érdeklődés kísérte a májusi koncertet, ismétlőkoncert megrendezése mellett döntöttünk, melyet október 22-én 19 órakor hallhat a közönség a Régi Zeneakadémián. Így a Magyar Rádió Zenei Együttesei a Budapest Café keretében megrendezett hangverseny mellett ezzel az előadással is bekapcsolódnak az idén 80 éves mester ünneplésébe.
Zeneszerzőként és karnagyként Arvo Pärt mely műveit tartják a legfontosabbnak, meghatározónak?
Zombola Péter: Ha egy művet kellene választanom, mindenképp a Passio-ra voksolnék - véleményem szerint alapjaiban írta át a XX. század addigi zenetörténetét az a mű. Ha időszakot, akkor a 70-es évek közepétől a 90-es évekig tartó periódust gondolom a legfontosabbnak a szerző eddigi életművében.
Pad Zoltán: Nunc dimittis, Berlini mise, Magnificat. Arvo Pärt műveinek előadása a karvezetők számára nagy kihívás, ezért nem szerepel sűrűn a kórusok repertoárjában. Szünetekkel tarkított meditatív és speciális hangzást kell összefogni, és megnehezíti a karvezető dolgát az ütemvonalak hiánya a kottában. Nagyon fontos az akkordok tisztasága, tisztán és érzékenyen kell énekelni, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a palántákat márciusban kiültetik, és még különösen érzékenyek, vigyázni kell rájuk. Egy könnyed művet tudnék említeni: Dopo la vittoria, mely a Te Deum laudamus születését meséli el Szent Ambrus és Szent Ágoston felelgetésével. Ezzel a darabbal zárul október 22-i Arvo Pärt hangversenyünk a Régi Zeneakadémián.
Csanda Mária
