Körték palatinusa – Jókai Mór svábhegyi kertjében

A Jókai Mór svábhegyi kertjébe látogatók nemzeti ünnepnapunk
délelőttjén verőfényes sétán vehettek részt. A kert múltjáról, jelenéről a
nemzeti park munkatársa, Kővári Anita mesélt a délelőtti program résztvevőinek,
majd a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében Józsi Lajos kalauzolta a
vendégeket a kertben álló emlékházban.

Az 1849-ben még bujkálni kényszerülő Jókai nem véletlenül választotta ezt a helyet. Az 1853-ban vásárolt, hathektárnyi területet a Kárpáthy Zoltán és az Egy magyar nábob regényeinek honoráriumából vásárolta, majd ötven éven át szépítette, gondozta.

A föld művelése, az állattartás családi hagyománynak volt mondható a családban, Jókai felmenői mindkét ágon gazdálkodtak. A naponta végzett betűvetés után veteményezéssel, szőlészettel, kertészkedéssel foglalkozhatott, a pihenést az egyik munka után a másik jelentette. Tavasztól őszig laktak itt feleségével, a színésznő Laborfalvi Rózával. Egykori lakóházuk már nem áll, de a présház helyén lévő emlékház még az eredeti téglákból épült. Láthatjuk benne személyes használati tárgyaikat, a szintén megmaradt borospincében pedig évente több borkóstolót is tartanak.

A séta vezetője a kertrészeket sorra járva Jókai Kertészgazdászati
jegyzetek című könyvéből olvasott fel részleteket. Az olvasmányosan és
humorosan megírt tanácsok a mai gazdálkodók számára is hasznosak. Ahhoz, hogy a
felhagyott bányaterületből valódi kert lehessen, meg kellett fogni a földet, a
szelet és a vizet. A kertművelő író ciszternákat ásott, fásított, a kövekből
teraszos alátámasztást adott a földnek, mint ő írta: „lonkát” épített. A könyv
letölthető az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtárának adatbázisából.

A ma bejárható kert kisebb, mint ami egykor Jókai tulajdona volt.

A két és fél hektárnyi területen rózsakertet, valószínűsíthetően még Jókai telepítette hársfákat, juhart és körtefát, a déli lejtőn szőlőt láthatunk. Egykor háziállatokat tartottak itt, és még a házba is engedték őket besétálni. Ma olyan vadak fordulnak meg errefelé, mint a borz, a róka és az őz. A madárbarát, sok madáretetővel ellátott kertben külön épületben látható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűjteménye 450 madárpreparátummal. A kiállítást a szomszéd Steindl-villába költöztetik majd, ahol természetismereti bemutatóközpont és oktatóbázis lesz.

Regényei tanúskodnak Jókai természetszeretetéről, A Tengerszemű hölgytől Az arany emberig.

A Senki szigete paradicsomi kertjének egyik mintája Jókai szüleinek szigeti kertje lehetett Komáromnál. Az író magokat, cserjéket hozott utazásairól és kapott ajándékba barátaitól, amelyeket itt ültetett el. Különleges a kertben található kőfaragású oroszlános pad és egy Anakreón-szobor, amelynek arcvonásait Jókairól mintázta szobrászművész barátja, Róna József.

A kert és az emlékszoba egész évben látogatható, vezetéssel azonban csak havonta néhány alkalommal.

A képek a szerző felvételei.