Miért érdemes a közönséget meginvitálni a próbaterembe?
Nekünk, zenészeknek nagyon fontos, hogy egy-egy ilyen kamarakoncerten egyénileg is megmutatkozhatunk, amire a nagyszínpadi hangversenyeken nem adódik lehetőség. Ahogy mi mondjuk: általában „falkában muzsikálunk”, az elsőhegedűben tíz-tizennégy ember játssza ugyanazt a szólamot. 2005-ben Kocsis Zoltán akkori főzeneigazgatónkat kerestük meg azzal a javaslattal, hogy szervezzünk egy kamarakoncert-sorozatot, amelyben egyenként is érvényesülhetünk, és izgalmas, ritkán játszott műveket tűzhetünk műsorra. Ilyen például a most szombaton elhangzó Beethoven Elégikus Ének vagy a híres Mozart Sinfonia Concertante vonós szextett átirata. Kocsis Zoltán nyitott volt erre, több alkalommal csatlakozott is a koncertekhez: házigazdaként vagy a zongoránál.
Hogyan állítják össze a programot?
Mindannyian – akik szívesen játszunk kamarazenét – küldünk javaslatokat, és a szakmai vezetés ezekből válogatja ki a hangversenyek műsorát. Hamar megtapasztaltuk, hogy a közönség nagyon élvezi ezeket a kötetlen találkozásokat. Személyes kapcsolat alakul ki, megismerik a zenészeket, a műsorvezető pedig érdekes információkkal egészíti ki a zeneműveket. Minden koncerten felfedezek ismerős arcokat, tehát van egy törzsközönsége ennek a bérletnek is.
A hétvégi koncert házigazdájaként elsősorban arra törekszik, hogy zenetörténeti, informatív áttekintést adjon, vagy inkább a szórakoztatás a cél?
A koncert kötetlen légköréből adódóan inkább az a szándékom, hogy olyan érdekességekről meséljek, amelyek túllépnek a Wikipédián is olvasható zeneszerzői életrajzokon; kevésbé ismert, ám szórakoztató epizódokat válogatok. A hétvégi koncert repertoárjában szereplő Beethoven és Mozart esetében is akadnak ilyenek, különösen érdekes például a daloknál a költőkhöz, versekhez fűződő kapcsolatuk.
Milyen gyakran játszik kamaraformációkban?
Rendszeresen, hiszen a zenekarban is vannak régóta működő együttesek. A kamarazene-irodalom kimeríthetetlen. Rengeteg érdekes mű akad, és szerintem a közönség számára az is izgalmas a próbatermi sorozatban, hogy ismert szerzők ritkán játszott műveivel találkozhat vagy néha alig ismert alkotók zenéit hallhatja. Elhangzik szombaton Bottesini Duó klarinétra és nagybőgőre című műve. Hiába a „nagy romantika”, a szerző ilyen módon nem nevezhető közismertnek, és a két hangszer társítása is rendhagyó.
Amikor ön javasol darabokat a koncertre, mi alapján válogat?
Mindenképpen fontos szempont – amit előbb említettem –, hogy kevéssé „elkoptatott” művek is előkerüljenek. De éppúgy szívesen játszom ismertebb darabokat, például Schubert A halál és a lányka vonósnégyesét lehetetlen zenekari bérletbe illeszteni – legfeljebb Mahler átiratában –, ezért jó alkalom, hogy itt műsorra tűzzük.
A kamarazenélés hasonló koncentrációt kíván, mint egy nagyzenekari koncert?
Éppen úgy figyelünk egymásra, ám – ha viccesen akarom megfogalmazni – a kamarazenélésnél halljuk magunkat. Vonósok esetében előfordul, hogy olyan halkan kell játszani, hogy saját magunkat szinte nem halljuk. Összességében azonban igen szép hangzást eredményez. Ez a zenekari zenélés szépsége és hátulütője egyaránt.
Régizenétől kortárs alkotásokig sok minden bekerül a próbatermi sorozatba. Minden zenésznek akadnak különösen kedvelt korszakai, zeneszerzői. Ön mit játszik szívesen?
Nekem a barokk és a bécsi klasszika a zsánerem. Tizenöt éve játszom bélhúros barokk hegedűn, bár meggyőződésem, hogy egy előadás nem attól lesz jó, hogy autentikus, hanem hogy meggyőző, és magával ragadja a hallgatóságot. Éppen ezért nem hiszem, hogy csak barokk hangszereken lehetne igazán jól barokk zenét játszani. A lényeg, hogy a zenész kellő tájékozottsággal, a stílus ismeretének birtokában fogjon hozzá. A kérdésben említett sokszínűség pedig szerintem egyértelműen a sorozat egyik fő erénye. Megjegyzem: az ütősök például igen korlátozott klasszikus repertoárból válogathatnak, így ők általában előnyben részesítik a kortárs darabokat.
Nyitókép: Nagy Attila
