 |
| Fotó: Apokrif |
?Úgy éreztem, hogy a színpadi változattal nem feltétlenül sikerült átadnom azt a víziót, amelyet én láttam, amikor ezt a darabot írtam? ? mondta el Szalay Ákos arról, miért fogott hozzá a közönség és a szakma figyelmét is felkeltő Tejjel, mézzel, Hitlerrel című drámájának regény átiratához. ?Szerettem volna megmutatni, hogy itt megállt az idő, de egy dráma esetében nem várhatjuk el a nézőtől, hogy figyelje, ahogyan két szereplő órákon át áll a színpadon, és nézi, hogy halad a Nap. Ezzel szemben prózában gyakorlatilag bármit meg lehet tenni, ezért választottam ezt a formát, bár a végeredményt nem áll szándékomban kiadatni? ? magyarázta az író.
?Azt látom, hogy nem lehet bármilyen szöveget leírni és azt bárhová elküldeni. Engem a történetek érdekelnek, a kortárs irodalmat pedig a reflexiók és a mélyelemzések, ezért aztán én most egy kicsit hátraléptem, üzleti terepre dolgozom, a regényátirat mellett forgatókönyvet írok? ? tette hozzá.
Arról, hogy a kiadóknak, szerkesztőségeknek valóban van-e valamilyen elvárása a szöveggel szemben, hogy irodalminak tekintsék, a moderátor Torma Máriát kérdezte, aki nem csak szerzőként publikál, de szerkesztőként is dolgozik az Apokrif és a Kalligram kiadónál.
?Azt gondolom, hogy az a társaság, aki stílusszabályokat állít fel, az eleve meddő, de én nem hiszem, hogy az Apokrif például ilyen lenne. Szerkesztőként úgy gondolom azonban, hogy egy szövegnek igenis okosnak kell lennie, ha ez alatt azt értjük, hogy képes reflektálni a saját előállítására. Ugyanakkor, ha szerzőként kérdeznek, akkor azt vallom, amit szerkesztőként nem, vagyis, hogy a szöveg önmagát alakítja.? ? válaszolta az író, akinek jelenleg Ádám és Éva toposzát feldolgozó prózasorozata vár kiadásra. Ezek az írások nem ismeretlenek azok előtt, akik követik a Librarius blogját, hiszen egy éven keresztül, havi rendszerességgel jelentek meg itt a bibliai történetet új környezetbe helyező elbeszélések.
A beszélgetés zárásaként Tamás Péter a groteszk szerepéről kérdezte a szerzőket, rámutatva: mindhármuk írásában vegyülnek a valóságszerű és az abszurd jelenetek, a történelmi hűség és a profán találkozik a kitalációval és a toposszal.
Erre reagálva Gál Soma elmondta: nagy hatással voltak rá Gabriel García Marquez és Bohumil Hrabal írásai, de ő maga nem akarja a mágikus realizmust követni, ahogyan a mindennapi, egyszerű dolgok csodaként való bemutatásáról is úgy gondolja, hogy az ebben rejlő lehetőségeket a cseh író már kiaknázta.
?Én olyat szeretnék írni, ami a valóság és a csoda között mozog, amiről maga az olvasó sem tudja eldönteni, hogy csodát lát-e, vagy sem? ? mondta Gál Soma, aki korábban arról is beszélt, úgy szeretné megírni a családjából és saját élményeiből merítkező történeteit, hogy ne lehessen eldönteni, hol ér véget a valóság, és hol kezdődik az írói fantázia.
Az Apokrif Irodalmi Folyóirat legközelebb november 27-én rendez estet, ahol Nyerges Gábor Ádám első prózakötetét, a Sziránót mutatják be.
Zabolai Margit Eszter
