Kovács Gabriella nemezeivel tavaly nyáron találkoztam először a Vigadóban rendezett Napkelettől napnyugatig című nemzetközi nemezművészeti kiállításon. Lenyűgözött, amiket akkor láttam tőle: Toronydobozai az ezeregyéjszaka meséibe repítettek, a Vízben IV.-nél pedig elvesztem a különböző csíkritmusú vonalhálókban. Ezúttal a textilművész maga mesél ezekről munkáiról. 

Ami megváltoztat és Ketten együtt  

Ami megváltoztat című képemen a gyerekeim sziluettje látható. A GÖMB Alkotócsoport 2008-as, Titkos lépcső című kiállítására készült. Ez az első olyan alkotásom, amelyen egy- és többágú fonallal „rajzoltam” a kép felületére. A két alak e vonalak játéka által emelkedik ki a képből, egyfajta lépcsőzetesség is tetten érhető. A fonalak szimbolikus töltettel is bírnak: a lépcsőfokok egyrészt a generációkat jelképezik, de a nemzedékek közötti átlépést, továbbhaladást is.

Szintén személyes mű a Ketten együtt: az én egyik felem és a férjem egyik fele szerepel a képen 1:1 arányban. Látható, hogy mennyire egyformák a méreteink. A nemezkép a 2016-os 50-50 című kiállításra készült, és egy Platón-idézetet választottam hozzá: „Miután pedig az egységes természet kettéhasadt…, s most szüntelenül keresi ki-ki a maga másik felét.” Kiegészítjük egymást, egymás másik felei vagyunk, ezt jelenti az idézet, a két alak méretbeli egyezése, és az is, hogy a kép komplementer színekből épül fel. A két alak közötti különbség csupán annyi, hogy a hímzés a férfi oldalán az agynál hangsúlyosabb, míg a női oldalon a szív díszesebb. 

Ami megváltoztat (2008, nemez, 150×96 cm) és Ketten együtt (2016, nemez, 193×81 cm)
Fotó: Kecskés Zoltán
Vízben I-II.  

A hal hálás téma, nagyon jól lehet variálni, miközben gazdag szimbolikus jelentéssel bír. Eddig négy nagy halat készítettem, az első kettő balatoni házakban lelte meg az otthonát, a negyedik volt látható tavaly a Vigadóban. Ezeket is már fonalas technikával készítettem. Rengeteg fonal halmozódott fel a kárpitos időszakom alatt. Ugyan a gyerekeim megszületése után egyre kevesebb időm volt szőni, de ez a tudás mindig munkálkodik bennem, ezért is kezdtem el játszani a fonalakkal. Az első halas képemen már bátrabban alkalmaztam ezt a vonalas technikát. 

Maga a technika azért is érdekes, mert éppúgy, ahogy Rónai Évától tanultam a kárpitszövést, itt is a kép fonákjáról kezdek el dolgozni: először a fonalak kerülnek az vászonra, majd erre pakolom rá a hátteret és végül azt a réteget, ami a vastagságot adja. Ahhoz, hogy ez a technika működjön, jól meg kell tervezni, tükrözve kell létrehozni a képet, és folyamatosan fejben kell tartani a víziót, amit meg szeretnénk valósítani. 

Vízben I. és Vízben II. (2009. nemez, 70×210 cm)
Fotó: Hegedűs Gábor
Még létezők III. – Kék bálna  

2010-ben a szadai Székely Bertalan Műteremházban volt az első önálló kiállításom, ahol ez a munka is szerepelt. A háttérből alig láthatóan tűnik elő a kék bálna latin neve és egyéb, hozzá kapcsolódó adatok. Ez a bálna annak a sorozatomnak a része, amelyben a kihalás szélére került állatokat ábrázolom, ennyiben kapcsolódik a környezetvédelemhez. Elkészült már ebből egy afrikai elefánt és vázlatban már vár rám egy rinocérosz is.  

Kék bálna és Két bálna
Fotók: Hegedűs Gábor és Kecskés Zoltán
Fohász 

Thomas Dekker (1570-1641) gondolatát gyúrtam bele ebbe a munkába: „Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni; / A napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat; / Tiszta fejjel nekilátni a munkámnak; / Még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; / Úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon és szeretet a szívemben; / Gyengédnek, kedvesnek és előzékenynek lenni minden percben; / Oly fáradtsággal lehajtani a fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat / így szeretném én múlatni a napjaimat.”

Ez az ima, idea nagyon megszólít. Szól arról is, amit az alkotás jelent számomra. A munkám egy folyamatosan feltöltő energia, minden egyes képem hozzáad az életemhez. A szöveg spirálisan halad bentről kifelé egy mandalaformát hozva létre. Ez a forma is erős szimbólum: az egységben létezést, a tudom-mit-akarok érzését, az egység meglétét jelenti. 

Fohász (2010, nemez, 122 x 119 cm)
Fotó: Kecskés Zoltán
Életfa Nappal-Holddal

Az első életfát megrendelésre készítettem egy születésnapra. Sokáig gondolkodtam, mit készítsek, végül eszembe jutott ez a motívum, ami a valahova tartozásról a valahonnan eredésről, a sokfelé ágazásról, a természet fontosságáról, a születésről, az életről, a halálról egyaránt szól. Az első kör alakú volt, üresen állt, majd fokozatosan benépesültek ezek a fák: olykor madarak kerülnek rá, máskor virágok, néha megjelenik egy kis aljnövényzet vagy a víz-elem a gyökerek között. Később a Nap és a Hold is megjelent az életfa körül. Készítettem már olyan életfát is, amelyen a madarakra a megrendelő családtagjainak arcát hímeztem rá. A gödöllői gyerekkönyvtárban is látható egy ilyen nemezképem, amit Benedek Elek egyik meséje, A csudafa inspirált. 

Életfa Nappal-Holddal (2018. nemez, (165x114cm)
Fotó: Skoda Mercédesz
Toronydobozok

Technikailag nagyon izgalmasak ezek a munkák, hiszen egészen másképpen kell őket létrehozni, mint egy nemez faliképet. Hajtogatott sablonokkal készülnek, emiatt nagyon sok figyelmet igényelnek már a tervezéskor, de a megvalósításkor is. Nagyon pontosan meg kell tervezni a kiinduló formákat, ezért először fekete-fehér vázlatokat készítek, végül szakrajzot csinálok és csak ezután vágok bele.  

Korábban táskát, tárolókat készítettem ezzel a technikával. Az első torony akkor született, amikor felkértek egy nemzetközi nemezes találkozón Tihanyban rendezett workshop megtartására. Ez egy oroszos hagymakupolás torony volt, kis arany gombbal a tetején. A tornyok sziluettje mindig nagyon beszédes. Annál izgalmasabb a torony, minél mozgatottabb a sziluettje. De persze ez a forma is sokat változott az idők során: először csak alul nyitott tornyok voltak, később lett aljuk is, így dobozzá váltak. Szoktam készíteni levehető kupolásat vagy olyat, aminek kis ajtaja van.  

Toronydobozok  (2016 -2020, nemez)
Fotó: Skoda Mercédesz
Teaházak 

A teamelegítők a nemez hőtartó tulajdonságaiból fakadóan jól funkcionáló tárgyak, de hasznosságuk mégiscsak ürügy, hogy esztétikailag igényes dísztárgyakat készítsek. Ahogy a Toronydobozok esetében, ezeknél a teaházaknál is visszaköszönnek a művészeti tanulmányaimban elsajátított építészeti ismereteim és vonzódásom a régi, történelmi, múltbeli dolgokhoz. 

Teaházak (2010-2020, nemez)
Fotó: Kecskés Zoltán
Árkádia II.

A teres munkáimat egy Paul Valéry-idézet határozza meg: „Az ember abban él és mozog, amit lát, de csak azt látja, amit gondol.” Egészen korán fel kellett ismernem, hogy a külvilág és az, ahogyan én érzékelem a világot, nem ugyanaz, hogy a külső ingereket csak a saját szűrőmön keresztül tudom szemlélni. A képek alá applikált tükrök figyelmeztetik a szemlélőt önmaga jelenlétére egy látszólag logikus, mégis képi útvesztőkkel bonyolított világban. Az Árkádia a romantikában egy idealizált, képzeletbeli hely, ahová elvágyódhatunk a jelen világból. Itt egy átlátható, az agyunk számára értelmezhető térben vagyunk, azonban ha követjük a részleteket, akkor van egy pici rész, ahol elcsúszik a szerkezet, egy-egy vonal, ami kifordítja az egészet a rendszerből, ami rákényszerít arra, hogy szembenézzünk saját magunkkal. Ezt a munkát először kicsiben ógobelin technikával szőttem meg, majd néhány évvel később nemezelve is elkészült.  

Árkádia II. (2012, nemez, 150 x 100 cm)
Fotó: Skoda Mercédesz
Gránátalmás teáskannamelegítők

Amikor kicsik voltak a gyerekeim, sokat várakoztam rájuk, amíg különböző foglalkozásokon vettek részt. Ezeket az üres időket szerettem volna hasznosan eltölteni, ekkor kezdtem készíteni az első gránátalmákat. Ezek kis nemezgolyók, amikre plasztikus hímzéssel kerülnek rá a szirmok. Először ékszerek készültek ezekből, majd a minta fokozatosan kiforrta magát. A hímzéseket, díszeket kezdtem átdolgozni és absztrahálni, később ebből a motívumból zsinóros szütyők és teáskanna-melegítők is születtek. 

A gránátalma több kultúrában fontos szimbólum, de van hozzá egy személyes kötődésem is. A nagymamám hímzésein sokszor visszaköszöntek ezek az egzotikus virágok, amelyekről én egyáltalán nem tudtam, hogy mifélék, hiszen a szocializmusban itthon nem igazán találkozhattunk ilyen gyümölccsel. Ettől még titokzatosabbak, izgalmasabbak voltak. A gránátalma ma is lenyűgöz: sokáig el tudom nézegetni a héját, ami olyan, mint egy furcsa bőrfelület, amelyen egymásba olvadnak a különféle színek, a csillogó, telt színű magjait, érdekes szabálytalan, mégis centrális formáját. 


Gránátalmás teamelegítők (2012 – 2020, nemez, kb. 45 x 50 cm)
Fotók: Kecskés Zoltán és Skoda Mercédesz
Ékszerek

Az utóbbi évek termései ezek a kis ékszerek, amelyben a szövés találkozik a nemezeléssel. A gránátalmákon már működő párosítást fejlesztettem itt tovább azzal a különbséggel, hogy itt nincs belenemezelve a gyapjú, hanem utólag van rátéve. Sok variáció született már: a gyűrűk mellett nyakláncok, gyöngyök, zsinórok. 

Ékszerek (2015 – 2020, nemez, szövés)
Fotó: Skoda Mercédesz
Kovács Gabriella 1972. május 3-án született Budapesten. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában üvegszakosként végzett, majd 1996-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola látvány- díszlet- és jelmeztervező szakán diplomázott. 1996-tól kárpitszövési technikákat tanult Rónai Éva kárpitművésztől. 1998-tól foglalkozik nemezkészítéssel. Munkáit a fonalak gazdag használata jellemzi, amelyekkel az egymás mellett lévő felületeket más-más csíkritmusú fonalhálóval fedi, vagy éppen szabadon rajzol velük, majd ezeket gyúrja egy anyaggá,. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a gödöllői GÖMB Alkotócsoportnak.
Első önálló nemezkiállítása 2010-ben a szadai Székely Bertalan Műteremház Galériában volt, amit több másik is követett. Folyamatosan részt vesz csoportos kiállításokon. Alkalmanként nemeztanfolyamokat tart, a Gödöllői Waldorf Iskolában pedig kézimunkát tanít. 

#személyesen