Kővé vált arcok

Már a középkorban is gyakran kerültek emberarcok a házakra, a díszítésen kívül a rossz szellemek elűzését is remélték a kőbe vésett tekintetektől. Az ókori görög és római építészet példáját évszázadokon át követték. Nem volt ez másként a rohamléptekkel épülő budapesti paloták, lakóházak esetében sem: az épületdíszítő emberalakok megformálásakor gyakorta nyúltak vissza az ókorhoz. Így találkozhatunk Bacchussal, Minervával, Merkúrral vagy akár Atlasszal is a budapesti utcákon. 

Minerva, vagy – ahogy a görög mitológiából ismerjük – Pallasz Athéné a bölcsesség városvédő istennője, iskolák, tudományos intézmények közkedvelt figurája volt. Atlasz pedig nem csupán az eget, hanem a nehéz épületelemeket is elbírta: erkélyek, kapuk tartóoszlopaként találkozhatunk vele fővárosunk utcáin. A leggyakrabban előforduló istenség természetesen Merkúr – a görög Hermész –, aki a kereskedelem védőisteneként a legtöbb feladatot kapta a városban.

Bacchus is igen közkedvelt istenség volt, a borivás, mulatozás, színház tartozott a feladatai közé. Vidám arca, göndör fürtjei számos épületről köszönnek le ránk.

A míves megmunkálásnak egészen élethű képmásokat is köszönhetünk, de érdekesek a növényi motívumokkal kiegészülő arcok is, melyek különleges dekorativitásukkal emelik az épületek megjelenését.

A Parlament részletgazdag homlokzatáról sem hiányozhatnak a kővé vált arcok: a főkapu felett három bajszos figura is szerepel növényi motívumokkal. A szocialista érában a Kádár-címer szerepelt a középső helyén, a bajszos növényember a rendszerváltás után került vissza a főkapu fölé.

A boltívek stabilitását biztosító zárókövek építészeti jelentőségét az is bizonyítja, hogy különösen gyakran díszítették emberarcokkal őket. De nem mindig voltak „élethűek” a figurák: gyakran stilizált ábrázolást választottak az építészek vagy a kőfaragó mesterek, mint például ezen a fent látható, Boráros téri épületen is:

Van, ahol egész szoborcsoport került fel a homlokzatra: két puttó is körbefogja a színházi maszkra hasonlító emberfejet. A szecesszió és a historizmus épületelemei keverednek ezen a Síp utcai bérházon:

Néha azt is nehéz eldönteni, hogy emberrel vagy állattal van dolgunk. Oroszlán, vagy talán farkas rejtőzik az emberi tekintet mögött?

A Hunyadi téri vásárcsarnok „főbejárása” felett pedig még denevérszárnyakkal is büszkélkedhet Merkúr, így figyeli az élénk forgalmat.

Egy épület stílusa gyakran meghatározható emberarcairól. Például a szecessziós Aulich utcai ház különleges férfiarcai is „árulkodó” megjelenésűek.

Csakúgy, mint ez a Lázár utcai, szigorú, szakállas férfiarc a körülötte lévő díszítőelemekkel. Ezek szintén egyértelműen meghatározzák az épület stílusát, amely jelen esetben az art déco.

A szecesszióra, art décóra jellemzőek a stilizált díszítőelemek, különleges példái ennek ezek a halarcú vízköpők.

A Lajta Béla tervezte Parisiana mulatón pedig egy nagy bajuszú, jellegzetes magyar figura látható art décóra jellemző „kivitelben”.

A Honvéd utcai lakóház bejárata feletti női arcmás pedig még későbbi korszakot idéz meg: az 1930-as évekre jellemző, letisztult art déco stílus formavilága ismerhető fel az alkotásban.

Az egy házon fellelhető kőarcok számát tekintve pedig valószínűleg dobogós helyezést érhetne el az Aradi utca 17. alatti lakóház: több sorban helyezkednek el a homlokzatán az ijesztő képmások.

A budapesti kőarcok tárháza szinte kimeríthetetlen. Bármerre sétálunk a belvárosban, mindenütt felfedezhetők, érdemes sokszínűségükben gyönyörködni.

Nyitókép: Andrássy út 2.

A képek a szerző felvételei.