A mai Kapisztrán tér a budai várnegyed legészakibb pontja. A középkorban egykor itt álló erődítmény a tatárjáráskor megsemmisült. Az újjáépítéskor elhatározták, hogy falat húznak köré, és a IV. Bélához köthető újjáépítés során jelölték ki a máig érvényes utcaszerkezetet. A téren ezután piac és temető volt, és a kettő közé a 13. században kis kápolnát emeltek a csekély számú magyar ajkú lakosság számára (az itt lakók többsége német nemzetiségű volt).
A kicsiny, egyhajós kápolna egyházközségének önállóságát nem ismerte el a király, ezért az a Boldogasszony-plébánia (a Mátyás-templom elődje) kápolnájaként működött. A 14–15. században a magyar népesség megerősödésével az egyházközség végre elnyerte az önálló plébánia rangját, és templom építésbe fogott. Az egyhajós, gótikus Mária Magdolna-templom és nyugati homlokzatának tengelyében az ötszintes torony a 15. század végére épült meg.
A török háborúk idején a várnegyed egyetlen keresztény templomaként működött, a katolikus és a protestáns hívők között fallal megosztva. A 15 éves háború után azonban török kézre került, és muszlim imahellyé, később dzsámivá vált.
Budavár 1686-os visszafoglalásakor súlyos károkat szenvedett, csak a torony vészelte át az ostromot viszonylag jó állapotban. 160 évig nem újult meg. Ekkor a ferences rend igényelte meg a területet, és Szent János evangélista tiszteletére, a külső alapfalakat felhasználva háromhajós barokk templomot, mellé kolostorépületet emelt. A megmaradt tornyot szintén barokk stílusban építette újjá.
II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, 1787-ben bezáratta a templomot és a kolostort, gazdag berendezését pedig elszállítatta. A megüresedett épületet irodaként, levéltárként, majd raktárként hasznosították, a hitélet megszűnt benne.
1792-ben a használaton kívüli templomban koronázták I. Ferencet magyar királlyá, de ezután még évekig üresen állt. A téren volt az egykori Nándor-laktanya (jelenleg Hadtörténeti Intézet és Múzeum), amely megigényelte és 1817-ben meg is kapta a templomot istentiszteleti célokra. Innen származik ma is használatos elnevezése, a Helyőrségi templom, melyet Kapisztrán Szent János, a hadsereg védőszentjének tiszteletére szenteltek fel.
1945-ben, Budavár ostromakor súlyos károkat szenvedett: födéme beszakadt, és csak a falai maradtak meg. Az 1950-es években lebontották őket, azóta áll árván az 550 éves Magdolna-torony.
A torony előtt az egykori Mária Magdolna-templom falmaradványai találhatók, amelynek szentélyében 2017-ben helyezték el Rieger Tibor szobrászművész alkotását, A koronázópalástot. A kétdimenziós textilműtárgy alapján készített háromdimenziós bronzalkotás tapintható közelségbe hozza nemzeti ereklyénket.
Melocco Miklós Falon átrepülő apácája a klarisszák egykori rendházára utal, akik a hagyomány szerint olyan csendben közlekedtek az utcákon, mintha a falakon is át tudtak volna repülni. Erre reflektál a különös szobor, amely az apácarend kék ünnepi viseletében és díszes főkötőjében, reptében jelenít meg egy klarissza nővért.
Pár lépéssel odébb üvegtetővel fedett épületmaradványokra bukkanunk: ezek Budavár eredeti középkori falai. Rajtuk kívül a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán látható még az eredeti középkori erődítmény falmaradványa.
A téren áll a névadó, Kapisztrán János szobra, akinek neve összeforrt a nándorfehérvári diadallal.
Az olasz hitszónok a pápa küldötteként végezte toborzó munkáját: a pogány elleni harcba hívta a kereszteseket. Annyira szuggesztív személyiség volt, hogy hívó szavára tömegek ragadtak fegyvert, habár beszédeit latinul, a többség számára érthetetlen nyelven tartotta. Az 1922-ben emelt, Damkó József által készített szobor felirata leginkább azonban egy akkori közelmúltbeli történelmi eseményre, az 1919-es Tanácsköztársaság leverésére reflektál: „Nándor kőfalain megtörted a végveszedelmet / szent vezetőnk győzd meg mostani elleneink.”
A tér egyetlen alkotás erejéig az ókort is megidézi. Az Artemisz-kútjaként ismert, a 19. században emelt szobor alkotója sajnos ismeretlen. A Hebe-kutat, amely Polükleitosznak a Louvre-ban található Gabies-i Artemisz-szobrának másolata, többször áthelyezték, míg végül a Magdolna-torony mögött végleges helyére nem talált.
A torony hátoldalán régi, 1866-ból származó műemléki tájékoztató tábla látható, amely elsősorban nem is a rajta olvasható információk miatt érdekes. Arányi János pesti kórboncnok és egyben műkedvelő archeológus kezdeményezésére húsz emléktáblát állítottak a budai Várban. Az ötletet a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága is felkarolta, a táblákon szereplő A. M. T. A. R. B. felirat a bizottság nevének rövidítése.
A torony falában sírfelirat is felfedezhető (a korábban említett temető köveit is felhasználták a torony építésekor).
A Magdolna-torony copf stílusú előcsarnoka I. Ferenc koronázására készült el. Innen késő gótikus kapun keresztül a toronyaljba jutunk, amelyet jellegzetes gótikus csillagboltozat fed. A rekonstruált oldalkápolnákban időszaki kiállítások látogathatók, az emeletekre pedig egy kisebb ajtón keresztül, a helyreállított csigalépcsőn juthatunk fel. Az első emelet volt a templom egykori karzata. Jelenleg a felsőbb emeletek is látogathatók. Páratlan panoráma nyílik róluk a városra.
A Műtárgyak éjszakáján Réthly Ákos vezetésével ismerkedhettünk meg az egykori Mária Magdolna-templom történetével.
A képek a szerző fotói.
