Hogyan értékelné a brüsszeli munkát a hivatalba lépése óta?
Az első két hónap részben a bizottság megalakulásával telt: nem csupán arról volt szó, hogy el kellett foglalni az irodákat, a pozíciókat és felállítani a kabinetet, de ki kellett alakítani a bizottság célkitűzéseit is, amik már a 2015-ös munkatervben is megjelennek, és természetesen a következő öt évet is meghatározzák majd. A Juncker-Bizottság alapvető jelszavai elsősorban az Európai Unió gazdasági helyzetére reflektálnak, a befektetések, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés az elsődleges célpontok. Ennek megfelelően alakítottuk ki a munkaszervezetet is. A különböző fajsúlyos pontok megvalósítását egy-egy alelnök koordinálja, a biztosok pedig az egyes tárcákért felelnek, illetve ők azok, akik a maguk részéről hozzájárulnak az elsődlegességi célok megvalósításához. Az én esetemben ez három alelnököt jelent, az első két hónapom pedig főképp a munkaszervezetem kialakításával telt el, illetve azzal, hogy találkozzam azokkal a szereplőkkel ? akár tagállami politikusok, akár európai szintű szervezetek ? akik az én területemen meghatározóak lehetnek, és akikkel tartalmi kapcsolatot akarunk kiépíteni. Ebből adódóan rengeteg programon vettem részt, hiszen mind az oktatás, az ifjúság, a sport és a kultúra területén elindítottuk az együttműködést. Bár az én területem látszólag nincs szoros összefüggésben a gazdasági növekedéssel, valójában több szempontból is alapvető fontosságú. A gazdasági növekedés területén az oktatás a hosszú távú munkaerő színvonalát emelő befektetés, ha pedig a kreatív ipart a kultúrához soroljuk, azt mondhatjuk, hogy két szempontból is jelentős Európa számára. Jelentős munkahelyteremtő erővel bír, illetve az egyik legdinamikusabban növekvő ágazat az európai gazdaságokban, a kultúra révén megvalósuló beruházások pedig jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Az ifjúsági munkanélküliség az európai gazdaságok egyik legnagyobb problémája, így ez a terület a munkahelyteremtés kapcsán kerül szóba, a professzionális sport pedig sokak szerint a kultúra részeként jelentős mértékben hozzájárul az európai gazdaság újjáéledéséhez.
A kreatív ipar az utóbbi időben Magyarországon is hangsúlyosabb szerepet kap, mint korábban? A Design Terminál is bekerült az EMMI portfóliójába.
Ez Európában is így van, és Magyarország ebből a szempontból élen jár. Nagyon örülök annak, hogy a Design Terminál jó gazdákra talált az EMMI-ben, és ki tudja bontakoztatni azt a tevékenységet, amit korábban megkezdett, mostanra ugyanis az Európai Unióban is a kreatív ipar jegyzett intézménye. Azt látom, hogy miközben sok esetben a gazdaságpolitikai döntéshozók azon töprengenek, hogyan lehetne kiutat találni a gazdasági válságból, az európai kreatív emberek a maguk módján néhány választ már megtaláltak, ezek egyike a kreatív ipar. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél előbb megteremtődjön az az európai kapcsolatrendszer, ami az egyébként elismert magyar kreatív ipart is helyzetbe tudja hozni.
A berendezkedés ideje után hogyan folytatódik a munka?
Januárban indult a Juncker-Bizottság első teljes éve, a november-december az én munkámban is főleg a Juncker-féle befektetési csomag, illetve a munkaterv előkészítésével telt. A befektetési csomagnál két ponton vagyunk jelen, egyrészt az oktatás, másrészt a hozzám tartozó kutatásfejlesztési területeken, amelynek megint csak van kreatív ipari leágazása is, és tapasztalatból mondhatom, hogy az egyik legnagyobb érdeklődés épp a kreatív ipari fejlesztések iránt van a magántőke részéről. A Juncker-Bizottság egy másik célkitűzése az egységes digitális piac megteremtése, aminek az egyik legfontosabb alkérdése talán a szerzői jogi szabályozás felülvizsgálata, esetleges európai szintű reformja. Hiszen ha egységessé tesszük a digitális piacot, akkor a különböző nemzeti szerzői jogi rendszereket is harmonizálni, közelíteni kell egymáshoz, illetve bizonyos esetekben európai szintű megoldásokat találni. Ha határok nélküli lesz a digitális piac, akkor meg kell találni azt a megoldást, hogyan lehet itt is a szerzői jogi védettséget biztosítani, amibe beletartozik minden, az oktatási anyagok digitalizálásától kezdve a filmek és az irodalmi alkotások digitalizálásáig.
Múlt héten Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Brüsszelbe látogatott. Miről egyeztettek?
Lázár miniszter úr bemutatkozó körúton járt a bizottságnál, és a tárcájából adódó specialitásoknak köszönhetően elsősorban Corina Cretu, a regionális politikáért felelős biztosnál járt. Amennyire én tudom, Magyarország jól áll az európai uniós források felhasználásában, de hogy őrizni tudjuk ezt az előkelő helyet, szükség volt erre a párbeszédre. A velem való egyeztetés pedig egy szokásos megbeszélés volt, hiszen nem titok, hogy egy biztosnak minden tagállammal, így érthető módon az őt delegálóval is szoros kapcsolatot kell kialakítania. Tájékoztattam őt a bizottságban futó folyó ügyekről, ő pedig engem az ezekkel kapcsolatos magyar álláspontról.
Európai uniós biztosként mi a feladata a portfóliójába tartozó négy területet illetően?
Közös jellemzőjük, hogy alapvetően nemzeti hatáskörű területekről van szó, vagyis az őket illető jogi szabályozás a nemzeti parlament, illetve a tagállamok kormányának kezében van. Az én elsődleges feladatom az, hogy közvetítek a tagállamok között, segítek a tapasztalatok megosztásában, és a jó gyakorlatok minél szélesebb körben való megismertetésében.
Melyek a legfontosabb célkitűzései az egyes területeken?
Az oktatásnál nagyon sok olyan közös pont van, amely minden tagállam oktatási reformjában megjelenik, ugyanis mindenhol oktatási reform zajlik. Azt mondhatjuk, hogy nagyjából a célok is ugyanazok: az európai oktatási rendszert minél közelebb hozni a munkaerőpiac igényeihez, amit a foglalkoztathatóság fogalmával írnak le. A Magyarországon megjelenő szakképzés előtérbe kerülése más tagállamoknál is megfigyelhető. Az a cél, hogy aki elvégzi az iskolát, minél inkább olyan képzést kapjon, amivel könnyebben el tud helyezkedni a munkaerő piacon, és nem válik munkanélkülivé. Éppen ezért szeretném az európai oktatási rendszerek reformját olyan irányba segíteni, hogy az egyes országokban kedvező tapasztalatot eredményező megoldásokat más országok is át tudják venni. Ez volt a célja a decemberben tartott oktatási miniszteri tanácsülésnek is. Kifejezetten a tagállamok munkaügyeivel foglalkozó miniszterek bevonásával azon tanácskoztunk, hogy mely gyakorlatokat és készségeket kell erősíteni az oktatásban ahhoz, hogy a fiatalok a jövőben könnyebb elhelyezkedési eséllyel induljanak.
Az ifjúságpolitika pedig szorosan kapcsolódik ide.
Igen, és az ifjúságnak alapvetően két problémája van Európa-szerte. Az egyik a magas ifjúsági munkanélküliség, ez óriási problémát jelent, és mi ebből a szempontból nagyjából a középmezőnyben helyezkedünk el. Az ifjúsági szervezetekkel való párbeszéddel, illetve Marianne Thyssen biztossal együttműködve keressük a megoldásokat, hogyan lehetne akár az Ifjúsági Garancia minél több országba való bevezetésével, akár a kormányok nagyobb figyelmének kiprovokálásával elérni, hogy a probléma nagyobb hangsúlyt kapjon. A másik nagy gond a politikai passzivitás, illetve az a fajta frusztráció, ami Magyarországon, de a nyugat-európai országokban is érzékelhető. A fiatalok úgy gondolják, hogy a politika nem róluk szól, nincs esélyük beleszólni a közügyekbe, és a politikusok nem segítenek a gondjaik megoldásában. Olyan csatornákat és lehetőségeket kell találnunk, amelyekkel közvetlenül is kapcsolatba kerülhetünk a fiatalokkal. Az Európai Ifjúsági Fórummal együttműködve próbáljuk a jövőben megoldani a problémát, találkozni a fiatalokkal, beszélni velük, és lehetőséget adni, hogy elmondják a gondjaikat.
Melyek a legnagyobb kihívások a sport területén?
A sport megint csak két részre oszlik: az egyik a professzionális sport, ahol az alapvető kihívást az üzlet jelenti. A labdarúgásnál, de más területeken is látni lehet, hogy a professzionális sport egyre inkább milliárdos üzletté válik. Szeretnénk, hogy elérje az egyébként piaci viszonyok között megszokott átláthatósági szintet, vagyis a professzionális sportban is ilyen értelemben érvényesüljenek az üzleti szabályok. Szeretnénk, hogy a fogyasztó is figyelemmel tudja kísérni a professzionális sportban zajló pénzügyi folyamatokat, és hogy lehetőség legyen arra, hogy a kisebb tőkével rendelkező országok és klubok továbbra is részt vehessenek a profi sportban. A labdarúgásnál például azt látni, hogy a Bajnokok Ligája Európában gyakorlatilag egy tucatnyi csapatra szűkült le, és nem kérdés, hogy melyik az a kör, ahonnan kikerül a győztes. 20-25 évvel ezelőtt ez még egy valódi európai kontinensviadal volt, ahol jó teljesítmény felmutatásával egy magyar csapatnak is volt esélye, hogy eljusson a döntőig. A másik nagy terület a szabadidősport, ahol az európai integráció történetében először ma már a közösségi költségvetésben is vannak források arra, hogy a tagállamok szabadidősportját támogassuk. Idén az első Európai Sporthétre is készülünk, amit szeptemberben rendeznek meg, én pedig bízom abban, hogy Magyarország a sport hagyományaihoz méltóan az egyik legszínesebb programot tudja majd felmutatni. Szeretném, ha európai szinten a magyar szabadidősport hagyományai is megjelennének, ezért többek között az EMMI kezdeményezését is támogatva, a kabinetemmel arra készülünk, hogy részt vegyünk a június 27-i Mozgás Éjszakáján, ezzel egy európai támogatást adva a magyar kezdeményezésnek.
A végére hagyva a kultúrát, mit szeretne elérni a munkája során ezen a területen?
A kultúra talán a legösszetettebb és legszebb része ennek az egyébként is sokszínű és szép portfóliónak, hiszen annyi mindenről szól, az élet bármelyik területén lehet rá vonatkoztatási pontot találni. A kultúra számomra elsősorban közösségépítést jelent. Azt szoktam mondani, hogy míg az európai integráció eddig főleg intézményekről, egységes piacról és jogszabályokról szólt, én azt szeretném, ha a jövőben a közösségekről is szólna. De a kultúra az európai identitás közös pontjainak megtalálását is jelenti. Számomra nem kérdés, hogy van olyan, hogy európai identitás, és az sem kérdés, hogy ez nem áll szemben a nemzeti, etnikai identitásokkal, hanem azokra épül. Egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy olyan programokat támogassak, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző nemzetiségű európai polgárok ráébredjenek az azonosságokra, hasonlóságokra, azokra a párhuzamokra, amik minket európaivá is tesznek. Az egyik legfontosabb ilyen program a Kreatív Európa Program. Ennek van egy fordítási alprogram része is, amely elsősorban szépirodalmi művek más nyelvekre történő lefordítását és megismerését teszi lehetővé. De említhetném példának az Európai Unió Irodalmi Díját is. Nagyon fontos, hiszen lehetővé teszi, hogy évről-évre a tagállamok egy-egy irodalmi művét és annak szerzőjét jutalmazzuk, a szerző számára pedig remek lehetőség, hogy más európai nyelvekre is lefordítsák a munkáját. Idén magyar szerzőt is díjazunk, ezért különösen készülök az eseményre, és bízom benne, hogy ez a magyar irodalom számára is újabb esélyt jelent, hiszen ismét bemutatkozhat az európai közvélemény előtt.
Hogy működik pontosan a díjazás? Hogyan választják ki a szerzőket?
Részben az európai uniós tagállamok, de most már unión kívüliek is részt vehetnek a programban, például Törökország, Montenegró és Szerbia is küld nevezéseket. Háromévente kerül sor egy országra, egy évben 12-13 díjat adunk ki. Minden ország nevezhet egy szerzőt és a művét, és az Európai Kiadók Szövetsége dönt arról, ki legyen a győztes, és ki kapja az Európai Unió Irodalmi Díját. A preferencia szerint olyan fiatal alkotó legyen, akinek ezáltal lehetősége nyílik rá, hogy bemutatkozzon az európai irodalmi közvélemény előtt. A munkáját lefordíttatják és meg is jelentetik az Európai Unió nyelvein. Eddig hagyományosan novemberben rendezték a díjkiosztót, de az volt a kiadók kérése, hogy lehetőség szerint a fordítások is megjelenhessenek a kiadás évében, ezért idén júniusban adjuk át a díjat.
Mit gondol, hogyan lehetne népszerűbbé tenni a magyar kultúrát?
Nekem nagyon nehéz, mert nemzeti szempontokat nem jeleníthetek meg. Egy Magyarország által delegált biztos vagyok, de az Európai Bizottság tagja, és az európai érdeket képviselem. A megkeresések alapján úgy látom, hogy a régebbi tagállamok sokkal aktívabbak a kapcsolatteremtésben és a saját ügyük képviseletében, mint az újabbak, akik most már tíz éve tagjai az uniónak. A francia, belga, spanyol vagy olasz szerzők, kultúrában érdekelt vállalkozók és szövetségek gyakorlatilag a munkába lépésem első napjától kezdve ott kopogtatnak az ajtómon, és mutatják a terveiket, amik esetleg támogatásra érdemesek lehetnek. A közép- és délkelet-európai országok ebből a szempontból sajnos sokkal szemérmesebbek, úgyhogy én mindenkit arra tudok bátorítani, hogy jöjjenek, mert az Európai Unióban pályázatok és komoly kiaknázatlan lehetőségek vannak az együttműködésre, illetve arra, hogy programokat indítsunk és támogassunk. Ehhez viszont az is kell, hogy ezt a szemérmességet félretéve sokkal agilisabban jelenjenek meg. Nem féltem a magyarokat, mert egyébként agilisak tudnak lenni, ha valaminek ráéreznek az ízére, de úgy tűnik, hogy ez eddig még nem történt meg.
Ha készítene egy imázsfilmet az országról, mit tenne bele?
Ha nekem kellene imázsfilmet forgatnom Magyarországról, a tehetségre és a kreativitásra helyezném a hangsúlyt. Magyarországról mindenki tudja, hogy jó a konyhája, szép ország, és úgy tudják, hogy a magyarok kedvesek. Reméljük, ez tényleg így van. Amit viszont nem nagyon tudnak rólunk, és amit mindenképp erősítenünk kell, hogy a magyarok nagyon tehetségesek, innovatívak, és magas színvonalú munkát adnak ki a kezükből.
Mi az az eredmény, amivel elégedett lenne, ha lejár az öt év munka Brüsszelben?
Nemrég volt egy megbeszélésünk, ahol szóba került, hogy mi a sikeresség mércéje. Szerintem nincsen egzakt mérce, hanem az érzés, hogy ha azok az emberek, akikkel a következő években együtt dolgozom, azt mondják, hogy én egy jó biztos voltam. Hiába mutatok fel vagy érek el bármilyen eredményt: ha a közvéleményben rossz, kudarcos biztosként jelenek meg, akkor a legkáprázatosabb eredmények is semmivé foszlanak. Akkor leszek elégedett az öt év elteltével, ha azok, akikkel együtt dolgoztam, azt mondják majd, hogy köszönik szépen az együttműködést, ez egy sikeres öt év volt.
Fotó: Csákvári Zsigmond
