Közösséggé formálta a közönséget dr. Farkas Levente András és a Kék Cetli
Áprilisban két alkalommal is megtöltötték az Uránia Nemzeti Filmszínház nézőterét a Kék Cetli néven népszerűvé vált online beszélgetéssorozat követői és kedvelői. A Petőfi Kulturális Ügynökség által szervezett Egy este dr. Farkas Levente Andrással című esemény legfontosabb üzenete ismét az volt, hogy az őszinteség fájdalmas és szórakoztató is lehet, a szavakkal, zenével, képekkel kifejezett gondolatok, vagyis a kultúra nélkül pedig nem sok értelme lenne az emberi létezésnek.
A Kék Cetli sorozat első két évadát összefoglaló és a harmadik évadot beharangozó estek középpontjában két beszélgetés állt, melyeket élőben, közönség előtt vettek fel a sorozat készítői. Április 24-én az énekesnő Rúzsa Magdi, 28-án pedig Szentgyörgyi Dániel, dr. Farkas Levente András gyerekkori barátja volt a kulturális influenszer vendége. A sorozat minden epizódjában elhangzó állandó kérdésig vezető közös emlékidézéseket a Petőfi Kulturális Ügynökség art directora, Krizbai Gergely (Krizbo) immerzív performansza tette vizuálisan is különlegessé.
A Rúzsa Magdival folytatott beszélgetés hátterében megjelenő képi asszociációk elkísérték az énekesnő és Levente gyermekkori álmait, azok megvalósulását, felidézett fantáziajátékait és azt is, miként válhatnak az álmok valósággá. Segítőtársakról, mesterekről, hibákról is szó esett, amikkel szembesülve életre szóló hajtóerőre találtak. Volt boldog sírás, és elhangzottak mélyről fakadó mondatok, melynek végső tanulságát Rúzsa Magdi úgy foglalta össze, hogy élni kell, méghozzá őszintén, önmagunkat vállalva, bátran és szeretettel. Balla Gergely, a Platon Karataev néven ismert art rock formáció alapító művésze zenélt és mesélt is. A beszélgetésen – amit műfajilag standup tragédiának neveztek el – természetesen ismét szó esett életről, halálról, és arról, miért van minden élő kiválasztott helyzetben, amikor részt vehet ebben a nem mindig könnyű játékban, amibe csak beleszületni lehet.
Levente a Kék Cetli sorozat fejlődését összefoglalva arról is beszélt, hogy az első évad napfényes volt, amikor leginkább az érzékeny pillanatokat keresték, a második pedig „koromsötétben játszódik”. A „sötétség” persze rengeteg pozitív gondolatot és humort is rejt. Az utóbbi jegyében megmutatták, mi zajlik a Kék Cetli kulisszái mögött – rengeteg öniróniával és meglepő őszinteséggel.
Azt szeretnék megmutatni önmaguknak és a nézőknek, hogyan működik az országhatárokat átlépve az állandó kérdés, milyen válaszokat vált ki olyan emberekből, akik más kultúrába, más mesék közé születtek. A harmadik évad az élni tanulás és az élmények évada lesz – foglalta össze a kulturális influenszer. Európát járva megmutatják a körülöttünk élőknek a mi kincseinket, a saját személyes kultúránkat felépítő magyar üzeneteinket, meghatározó verseinket, gondolatainkat, zenéinket, és cserébe megkérik a más nyelven álmodókat, hogy ők is mutassanak nekünk valami fontosat abból, ami az övék.
Pásztor Anna és testvére, Sámuel, akik duóként zenés produkciójukkal bejárják az országot, szintén részt vettek mindkét estén. A karizmatikus énekes-dalszerző, aki az egyik pillanatban rock and roll szurikátának nevezi magát, hogy együtt nevethessen a közönséggel, pár pillanattal később magasra emelte a hallgatóságot dalba foglalt üzeneteivel. Természetesen ő sem úszta meg Levente arra vonatkozó kérdését, hogyan is kellene élni.
Vele néha megtörténik, akár mosogatás, akár céltalannak tűnő kószálás közben is, amikor egy váratlan pillanatban rájön, hogy most jó. Arra törekszik, hogy ezt a pillanatot minél gyakrabban élhesse meg. Testvére pedig arról mesélt, hogy egy halott béka látványa is megváltoztathatja az ember életét.
A második este vendége, akivel élőben vették fel a Kék Cetli sorozatban később megjelenő beszélgetést, Farkas Levente legrégebbi és legjobb barátja, egy ideje már munkatársa, Szentgyörgyi Dániel volt. Kettejük dialógusa veszélyes mélységek és magasságok között robogó érzelmi és intellektuális hullámvasútra ültette fel a nézőket. Egy saját filmet hoztak létre a színpadon, ahol az érzelmek és a gondolatok személyesből általános érvényűvé válva résztvevővé, közösséggé emelték a közönséget. Krizbo képi metaforái pedig a tőle megszokottnál is intenzívebben narrálták a gondolatokat.
Dr. Farkas Levente András kétszer is meggyőzte az Uránia zsúfolt nézőterén ülőket, hogy az érzékenység valóban lehet szuperképesség. Olyan misztikus, mégis hétköznapi erő, amely mindannyiunkban ott van, és amelyre legalább annyira szükségünk van, mint az éltető vízre vagy a levegőre. Talán éppen azáltal válunk igazán emberré, ha ezt az erőt nem elrejteni próbáljuk, hanem megtanuljuk bátran használni.
Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu
