A könyvek, amik vagyok: dr. Farkas Levente András

Ernest Hemingway: Akiért ​a harang szól

„Kronológiai vonalon haladva említem a könyveket, amik mély benyomást tettek rám. Az Akiért ​a harang szól című remekművel kezdem, amit kisgyerek koromban olvastam. Egyetlenegy baj volt ezzel: fejjel lefelé tartottam a könyvet. Ugyanis nagyjából hároméves voltam, és csak eljátszottam, hogy olvasok. Azért érzem mégis említésre méltónak ezt az élményt, mert jól tükrözi, hogy a környezetemben látottaknak köszönhetően azt tartottam érdekesnek és értékesnek, ha intellektuális igényessége, késztetése van az embernek. Képes voltam egy óra hosszát üldögélni az ágyon és úgy csinálni, mintha olvasnék. Később persze el is olvastam a könyvet, igazán különleges írás.

Tormont Kiadó: Csupor, ​a bátor mackó

„A mesekönyvben rövid történetek vannak, például Csupor születésnapja és Csupor fára mászása kapcsán, amiket minden este elolvastam, és amiket egy-két olvasás után rendszerint fejből, szó szerint visszamondtam. Ez egy sikeresen teljesített szellemi kihívás volt számomra, amitől jól éreztem magam. A másik ilyen gyerekkori kedvencem a Képes Biblia. Ez traumát okozott, hiszen illusztráción keresztül bemutatta a keresztre feszítést. A könyvvel való megismerkedés során figyeltem meg, hogy mindennél inspirálóbb hatással van rám az, ami traumát, szorongást vagy bármiféle sötét megélést okoz.”

Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

„Nagyon szeretem Móra Ferenc novelláit, mert valami oknál fogva mindig a szüleimre emlékeztetnek. A Hogyan tanultam meg olvasni? című írásában egy nagyon szegény család életét nézi az olvasó egy téli életképben, miközben a szülők próbálják megtanítani a kisfiút olvasni. Egyetlenegy baj van a történettel: ők nem tudnak. Mégis, az üvegre írva próbálják tanítani, segíteni a gyermeket tiszta szívből, hogy ő képes legyen rá. Nagyon megható.

Rám a Kincskereső kisködmön is hasonló hatással volt általános iskolás koromban. Emlékszem: anyám főzi a vasárnapi ebédet, ül a konyhában, és rá vagyok kényszerítve arra, hogy olvassak. Hangosan olvastam neki, és láttam rajta, hogy mélyen megérintik az elhangzottak. Nem érdekelt a Kincskereső kisködmön, de az érdekelt, hogy mit csinál azzal az emberrel, akit szeretek. Anyám meghatódott, és tudtam, hogy a Kincskereső kisködmön fontos nekem.”

Szerb Antal: Utas ​és holdvilág

„Gimnazista koromban találkoztam ezzel a könyvvel – akkor, amikor megjött az életembe a szerelem, a szépség és a vágy, hogy kifinomult, sokat tudó, lexikálisan és tapasztalatok tekintetében is sokat látott, értett emberré váljak. Az Utas és holdvilágban otthagyja a férfi a feleségét a nászúton, és magányosan kalandozik Olaszországban, miközben a múltja építőkockái jönnek szembe vele az utcán, az etruszkok halálvágyáról gondolkodik, és megéli az olasz életérzést.

Nagyon érdekes egybeesés: ahogy letettem a könyvet, hívott telefonon az egyik ismerősöm. Közölte, hogy Velencében van, és megkérdezte, van-e kedvem csatlakozni. Abban a pillanatban beültem az autóba, és levezettem Velencébe.”

Murakami Haruki: A ​kormányzó halála

„Ahogy más engem foglalkoztató könyveket, ezt is megvettem apámnak. Emlékszem, minden könyv átadásakor szóvá tette, hogy minek ez a könyv, úgyse fogja elolvasni. Épp ezért volt meghatározó és jó érzés, hogy az akkor már idős apámnál gyakran hajnali három-négy körül már égett a lámpa, mert a tőlem kapott könyveket olvasta. Szűkszavú ember volt, de amikor találkoztunk és lementünk kávézni vagy elszívni egy cigarettát, akkor óvatosan elkezdett mesélni arról, hogy mit olvasott tegnap. Jó beszélgetéseink kerekedtek ebből.

Apám generációjának férfi tagjai kemények voltak, nem simogatták a gyerekeket – épp ezért meg kellett találni azokat a pontokat, amiken keresztül kapcsolódni lehetett. Ez nálunk három dolog volt: a foci, az irodalom és a film, de valójában ez a három: egy. Hiszen a céljuk ugyanaz: megtölteni zenével az apa és fia közötti csendeket.”