A városháza indítványának megfelelően könnyen lehet, hogy hamarosan a lakosok vehetik birtokba a gyönyörű kilátással rendelkező, lőrésekkel ellátott, 19. századi palotát. A tanácstagok egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy a palotát közcélokra kellene felhasználni ? azt az épületet, amely még mindig a gazdag leszármazottak vagyonát gyarapítja. 'A városháza keményen dolgozik azért, hogy a Pazo de Meirás a lehető legrövidebb időn belül köztulajdonba kerüljön' ? mondta el Sada polgármestere, Abel López, a Galíciai Nacionalista Tömörülés Pártjának tagja.
A palota 1939-ben, a polgárháború utolsó évében került Franco tulajdonába. Azokat, akik korábban nem vettek részt a közadakozásban, baloldaliként vagy 'vörösként', a diktátor ellenségeként tartották számon. Az épület és a hat hektáros terület eredetileg a galíciai írónőhöz, Emilia Pardo Bazánhoz tartozott. Franco galíciai szülőhazájába visszatérve, nyári szünideje alatt használta az épületet, ekkor gyakorta halászott és vadászott. Halála után (1975) az ingatlan lányára, Franco I. hercegnőjére, Carmenre szállt.
A regionális hatóságok többször is arra kötelezték a családot, hogy évente négy alkalommal nyissa meg a palota kapuit a látogatók előtt, de a kérés mindannyiszor süket fülekre talált, sőt, a Franco leszármazottak még egy bírósági ítéletnek is fittyet hánytak.
Az épület visszaszerzéséért kampányolók szerint egyáltalán nem kellene kompenzációt fizetni a családnak. 'Nem lenne jogos, ha olyanért fizetnénk, amit egyszer elloptak' ? áll a Franco áldozataival foglalkozó Történelmi Emlékezet Helyreállítása Szövetségének közleményében.
Franco családja a diktátor uralkodása idején gazdagodott meg, miután a Caudillo számtalan ingatlant ajándékozott szeretteinek. A család prosperálása 1975 után még jobban tetten érhető, főleg az ingatlan befektetéseknek köszönhetően. Franco leszármazottjai közül kiemelkedik lánya, a diktátor sírjánál tartott megemlékezések állandó szereplője, valamint egyik unokája, Carmen, a bulvársajtók ünnepelt sztárja.
