A beszélgetésen a falusi kézművesipar kreatívipari termelésben való részvételéről esett szó. Nagy potenciált lát a kultúra szélesebben vett eljuttatásában, a kulturális iparművészet terjesztésében Hoppál Péter. A hasznosítás egyik gátja azonban, hogy a rendszerváltás óta a civil kurázsi lehetőségével nem tudott jól élni Magyarország, szerinte ?nem vagyunk ebben erősek?, félúton sem járunk azon az ösvényen, amelyen eddig el lehetett volna jutni, az emberek elkényelmesedtek. Az NGO-któl, a nem kormányzati világból származó termékfejlesztésből tud kiindulni az állam, az ötleteik alapján képes lebontani az akadályokat, melyek a fejlődés előtt állnak. Példaként említette azt a törvénymódosítást, melynek eredményeként Kapolcson, a Művészetek Völgyében kék abroszon szolgálhatják fel ételeiket a helyiek. ?Az ezekre való ösztönzéseket nem kormányzati világból várjuk, a nem állami szereplők ugyanis azok a szereplők, akik pontosan látják, mire van szükség a fejlődéshez? ? jegyezte meg.
Rosonczy-Kovács Mihály, a Hungarian FolkEmbassy vezetője kifejtette: Európa felé szeretnék közvetíteni a magyar népzenét, céljuk, hogy Madridtól Stockholmig mindenki büszke legyen hagyományaira, emellett továbbá a táncház-kultúrát is igyekszenek népszerűsíteni. A zenén keresztül ők közvetlenül tudnak hatni az emberek hangulatára, Pakisztánban például angol nyelven ismertették a hallottakat, ha pedig ki is vetítik a szövegeket, a közönség szerte a világon együtt énekel velük. Volt már arra is példa, hogy neves dj-ktől vonták el így a figyelmet. Szerinte nem szabad kiszolgáltatni a kézműves ipar termékeit a piacnak, mert a jelenlegi közízlés miatt nem fenntarthatók ezek a termékek. Példaként említette a táncház-mozgalmat, mely értelmiségi kezdeményezés eredményeként tudott fellendülni ? éppen ezért a hasonló mozgalmak kezét a politika nem engedheti el. Később ezek a termékek versenyképessé válva nem csak itthon, hanem külföldön is sikeresek lehetnek, a gyimesi táncokkal például Európa is visszakap egy darabot történelméből, a magában hordott összeurópai jegyek ugyanis mindenki számára ismertek.
Kovács Ágnes, az Ágnes Kovács Leader Design megálmodója, a tavalyi Gombold Újra kiegészítő kategóriájának győztese számára fontos, hogy vidéken is megjelenjen a design. Jó példaként említette a pécsi kesztyűgyártást: New Yorktól Tokióig, Madonnától Lady Gagáig számos kézen fellelhetők a helyi gyárak darabjai. A termelés a gyártáshoz szükséges termékek fellendülését és így munkahelyek megteremtését is hozta Pécsen. Szerinte ugyan fontos, hogy tervezőként itthon is jelen legyen, az ország szerény méretei miatt azonban a külföldi megjelenés elhanyagolhatatlan. ?Túl kicsi az ország ennyi tervező számára? ? mondta.
A külföldi piacokon való terjeszkedéssel Simonfalvi Bence belsőépítész, a Pos1t1on csapat tagja is egyet ért. Egyedi bútorok tervezésével foglalkozik: a hagyományok átörökítésén dolgozik, nemzetközi piacokon értékesítenek. Van olyan falusi közösség, amellyel érdemes együtt dolgozni, akiket nemzetközi szintű kereskedelmi hálózatba is be lehet emelni. Ők is felkeresnek vidéki szakembereket, hogy a Pos1t1on tervei és a helyiek szakértelme egyesüljön a termékekben. ?A helyiek nyitottak a közös munkára, próbálunk közös munkamódszert kialakítani, alacsony termelési számon megtéríteni a befektetéseket? ? foglalta össze. Szerinte ugyan drágábbak a közműves termékek, elvitathatatlan előnyük, hogy könnyen átalakítható a nagy gyártósorokkal szemben. ?Járunk nemzetközi szakvásárokra, ahol a bútorgyártás területén még nem ismerik a magyar designt, viszont így nincsenek is negatív véleménnyel a magyarokról, ismeretlen egzotikumként tekintenek ránk a bútoripar területén.?
Málnay Barnabással, a Mobilitás és Multimédia Klaszter Iroda vezetője elmondta: a szervezetben nagy cégek, kis start upok és egyetemek is fellelhetők. A beszélgetés elején felvetett gátló tényezőről, az irigységről ? ami miatt nem szeretnék mások hasznát növelni a faluban lakók, és ezért nem vásárolnak a helyi termelőtől ? elmondta, az éttermek esetében az egymás mellé települt helyek ugyan elcsábíthatják a megéhezőket, az egy utcában sorakozó éttermek már pozitívan hatnak a fogyasztásra. Arról az utcáról ugyanis ez a tulajdonság fog elhíresülni, így aki éhes, ott szeretne finomabbnál finomabb ételeket enni: egyszer az egyik, másszor a másik helyen. Sajnos a klaszterek többsége nem a közös munkára, hanem a pályázati pénzek elköltésére jött létre, saját területén, a technológia világában pedig az üzleti titkok kiadása gátolja tovább az előrehaladást. ?Pedig a technika világában is igaz az, ami az éttermeknél. Sokkal többen nyernek azzal a szereplők, ha beszélgetnek egymással. Sokan nem hajlandók együttműködni, mert ezek üzleti titkok. Startup ökoszisztémák bárhol előállíthatók: volt aki egy ilyen közösséget húzott fel a semmiből az USA egy kevésbé fontos területén? ? mesélte. A siker kulcsa szerinte, hogy az ökoszisztémák élére mindig vállalkozók kerüljenek, a minisztériumnak pedig csak támogató szerep jusson, és nem is feltétlenül kell pénzt adni, viszont együttműködéseket, találkozókat kell szervezni. Fontos még, hogy hosszútávon gondolkodjunk, hiszen nem szabad a személyes hasznot mindenek elé helyezni, kezdetben adni és nem kapni kell.
Szemerey Samu, a Kortárs Építészeti Központ egyik alapítója a magyar falvakban, városokban rejlő potenciált vizsgálja: szerinte a kistelepülési hálózatok átalakultak, immár érdemes néhány illúzióval leszámolni, mint például a falu-város ellentéttel. Nem szabad elvitatni az érdeket, mely szerint a falusi kultúra gazdasági képességet rejt magában, és a termékekből fakadóan a falun élők is jól akarnak ebből élni. Nem szabad azonban az állami pénzügyi injekciókra támaszkodni, ami a piaci kényszer alatt nem állja meg a helyét, az nem működőképes. Hollandiát hozta fel példának, ahol a lakáshitel törlesztőrészlete a helyi design termékek megvételével csökkenthető volt, így az egyébként drága, ezer eurós székekre is széles vevőkör volt kíváncsi. De a svájci példa is kiváló, ott ugyanis a télen otthon lévő pásztorok festették a svájci órák számlapjait, az aprólékos munka révén pedig valódi helyi értékké vált a termék.
