Nem igaz, hogy a kötelező udvariassági köröket futjuk, amikor azt állítjuk, hogy az Európa Kiadó hiánypótló művet jelentetett meg szolid küllemmel újraélesztett, jórészt a világirodalom mellőzöttebb, mégis lényeges könyveit publikáló Modern Könyvtár sorozatában. Az X generációban az amerikai új regény egyik alapművét kell tisztelnünk. A könyv hivatkozási alap, amely eddig valahogy mégis elkerülte a magyar kiadók figyelmét. Most a kortárs tengerentúli irodalommal fordítóként szoros barátságban lévő M. Nagy Miklósnak nemcsak a nyelvet, de a hátteret is pontosan értő tolmácsolásában vehetjük kézbe a formás kis kötetet.
Az irodalomtörténések szempontjából izgalmas helyzet adódott a kései megjelenéssel. Azokat a könyveket, melyekre közvetve-közvetlenül hatott Douglas Coupland műve, gondolok itt elsősorban Bret Easton Ellis vagy Jay McInerney szövegeire, jóval előbb megismerhették már a magyar olvasók. Coupland regénye mégsem csak az amerikanisztika szakos egyetemistáknak és irodalmároknak feltálalt ínyencfalat. A regény egyrészt önmagában is kerek világképet prezentál, helyesebben egy generáció megértéséhez szolgáltat érzékletes adalékokat, másrészt világosan kijelöli, milyen vidéken kell keresgélnünk a 90-es évek elején a világirodalmi köztudatba hirtelen berobbant új nemzedék, a Coupland könyve után közmegegyezéssel "x generációnak" elnevezett csapat írásművészetének gyökereit.
Mert hogy Coupland nemlétező köpönyegéből - hogy bevallják vagy sem, más kérdés - sokan bújtak elő, annyi bizonyos. A hangütés a későbbiekben jóval kiábrándultabb és keserűbb lesz, de az alaphelyzet nagyon is ismerős. Hol a felszínen, hol a víz alatt evickélnek, a saját maguk és a világ felszínességébe igyekeznek kapaszkodni az elveszett, a közönyös világban céltalanul kódorgó generáció tagjai.
Elvesztek, mert szüleik sorsát eszük ágában sincs utánozni, a saját kilátásaik meg nem éppen rózsásak. Ez utóbbit nem is igen bánják, a világvége (ami itt legtöbbször a Bombával, vagyis a nukleáris csapással azonosítódik) nap mint nap emlegetett, szinte óhajtott esemény. Aki meg közülük a fogyasztói társadalomba bármilyen formában, főleg ha yuppie-ként betagozódik, azt azonnali kiközösítés fenyegeti. A megcsappant lendületű lázadóknak csak annyi jut, hogy a sivatag közepén az egyik bungalótól a másikig botorkáljanak, s közben félig vagy egészen kitalált történetekkel szórakoztassák egymást, de leginkább önmagukat.
Coupland elbeszélője, Andy ugyanis két barátjával, Daggel és Claire-rel ezen a kietlen vidéken vegetál, és az őket fojtogató szürke unalom elől egy meglepően hagyományos, mi több, ősi menekülési útvonalat választ. Mintha a rideg valóságot ellágyító fikció megváltással kecsegtetné őket, hogy aztán a kurtán-furcsán megszakadó mesék befejezése után hirtelen visszazuhanjanak a sivatagi táj kegyetlen valóságába.
Szinte népmesei motívumra ismerünk a legkisebb lány és az űrhajós Buck bizarr történetében, vagy a hosszan tartó keleti meditációs gyakorlat közben elsorvadó Linda esetét olvasva, de a szereplők hétköznapi valóságába félig-meddig átcibált sztorik között is akad hasonlóan átpoétizált, például a kolibriszemű katona története. Újfajta, szokatlan mesék ezek, egy másfajta világnak szólnak, az őket összekötő pókfonalak szinte láthatatlanná vékonyodtak. Vagy tán nem is léteztek soha: a nagy történetek kora rég leáldozott, legfeljebb azok morzsáit söprögethetjük össze anélkül, hogy választ kapnánk a valódi kérdésekre. Kis klassz pillanatok kontra nagytörténelem.
Olyan világ ez, ahol a lökhárítóra ragasztott idióta matricák létfilozófiai alappá válnak. Olyan hely, ahol új nyelv van születőben rejtélyes hangzású kifejezésekkel, mint amilyen a McMeló, a bambifikáció, a spektakularizmus, a személyiségdézsma és így tovább. Coupland az utóbbiakat frappáns lexikon-szócikkekbe rendezi, lapalji jegyzet, példamondatokkal ellátott nyelvi segédlet lesz belőlük. A valóság referenciapontjai, tájékozódási és kiindulási pontok ahhoz, hogy felfogjuk a villanásszerű változássor lényegét.
Fenyegető, egyben szórakoztató olvasmány Coupland regénye. Hős nélküli regényének szereplői kétségbeesetten próbálják magyarázni kisvilágukat. Ahogy egy helyen írja, érezni akarják a jövő illatát. Csakhogy ennek a jövőnek nem illata, hanem bűze van.
