Több éve járnak fel Pestre, most mivel várják a Művészetek Palotája látogatóit?
Ez a közönség tulajdonképpen már a mi közönségünk, hiszen nem ez az első évadunk a Müpa színpadán. Az idei pesti bérletsorozatunk különlegessége volt azonban, hogy a zene mellé a képzőművészet is társult, minden hangversenyünkön megjelentek a Fertőszögi Péter, a Kogart Alapítvány kurátora által választott kortárs képzőművészeti alkotások. Pénteken egyébként az Aranyokker elnevezésű koncertünket hallhatja a közönség ? minden koncertnek egy-egy szín adta a nevet. Két magyar szerző (Orbán György: IV. szerenád, Dohnányi Ernő: Koncertdarab gordonkára és zenekarra) és Strauss Don Quixote című művét adjuk elő Bogányi Tibor vezető karmester vezényletével. Ebben a gordonka egészen exkluzív szerepet kap, Don Quixotet például a hangszer testesíti meg.
Izgalmas 11. évadot zárnak idén, ma már nemcsak a határon innen, hanem túl is ismerik magukat.
A PFZ története 2002-ben indult útjára, egy művészeti közösséget, művészeti műhelyt akartunk létrehozni, amely Magyarország egyik meghatározó szimfonikus zenekarává válhat, amely életvitelében alkalmas arra, hogy a magyar komolyzenei kánont befolyásolja, a hazai zenei életet tematizáló közösségként lépjen föl. A vidéki zenekar cím cáfolataként hoztuk létre a zenekart, mely fogalom csak közép-európai kontextusban értelmezhető, és amelyből ki kell lépnünk.
2003-ban minden egyéb gyakorlattal szakítottunk, ami a haknik világát jelenti, és nem az alapos felkészülést tartja szem előtt. Egy modern zenekart alapítottunk: a zenei szakmai munkát intenzívvé tettük, és tudatosan keressük az új művészkollégákat is.
Honnan indult az építkezés?
A Zenekarunk 2003-as megújulását követően folyamatos építkezés jellemez minket, három-négy-ötéves ciklusokban gondolkodunk és fogalmazzuk meg a céljainkat. Ennek eredményeként az elmúlt 10-11 évben nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, ahogy a mostani évadban is. Közben pedig beszámolhatunk egy-egy fontos állomásról, mint például az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím kapcsán a pécsi Kodály Központ 2010 decemberi megnyitásáról. A PFZ a kulturális fővárosi cím benyújtásának motorja, alapja és bázisa volt, hogy olyan zenei élet épüljön fel, mely egy hangversenyterem felépítését szükségessé tette.
Majd véget ért a pécsi kulturális programok dömpingje, meg kellett tölteni a felépült Kodály Központot ? jól sikerült azonban a folytatás, hiszen 2011 és 2016 között harmadik ciklusát tölti a zenekar élén.
Az EKF megerősített bennünket abban, hogy a PFZ Magyarország megbecsült, elismert, innovatív zenekara. Ezt követően meg kellett fogalmazni a következő négy-öt év terveit. Egyrészt nem csak a zenei életben megszerzett pozíciónkat kellett megőrizni, hanem a Kodály Központ első éveit olyan szakmai tartalommal megtölteni, hogy a hangversenyterem regionális kisugárzású, vonzású nagy hangversenyteremként élje az életét. Másik fontos feladatunk azonban a nemzetközi jelenlét megteremtése volt. A mosatni évadra sikerült is ezt teljesíteni: részt vettünk egy nagy német és svájci turnén, melyen 11 koncertet adva a legnagyobb hangversenytermekben léptünk fel, többek között Zürichben, Genfben, Berlinben, Lipcsében. A magyar szimfonikus zenekarok közül a Fesztiválzenekar mondhatja el magáról ugyanezt, ők képviselik a magyar kultúrát ezekben a házakban és hosszú évek munkájának köszönhető, hogy ezekben a termekben mi is bemutatkozhattunk. Ráadásul magyar műveket is játszottunk, Bogány Tibor karmesterünk vezényletével. Külön öröm, hogy a közönség állva tapsolta meg az előadásunkat, éppen úgy, mintha előtte a Stuttgarti Rádiózenekart hallgatta volna meg. Persze nem gondoljuk, hogy tőlünk hangos Európa, viszont teremtettünk Magyarországnak tíz év kemény munkája eredményeként egy olyan szimfonikus zenekart, mely felnőve a Nemzeti Filharmonikusok és a Fesztiválzenekar mellé, a nemzetközi szintéren is méltó módon tudja képviselni a magyar zenei kultúrát.
Igen nehéz hasonlót elérni egy tízmilliós országban. Küzdenek a főváros dominanciájával, vagy együtt élnek vele?
A Kodály Központban 38 ezer fizető nézőnk van minden évben, idén pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjét is mi játszottuk. Nem emlékszem olyan évre, amikor nem fővárosi vagy külföldi együttes tette volna ugyanezt.
Nem mondhatom persze, hogy nem okoz hátrányt a vidéki székhely, hiszen Magyarország 150 éve biztosan Budapest-központú. Ugyanakkor Magyarország elmúlt negyven évéből föl tudunk sorolni olyan vidéki történeteket, melyek egy-egy ciklusban saját területükön irányadók voltak. A pécsi balett ilyen volt például, 1961-ben alapították, fogalommá vált Eck Imre nevével együtt, és egy generációkon át működő intézmény jött létre. Hiszen amíg Budapesten bizonyos pozíciók vezetőtől, személytől függetlenül rögzülnek, a Nemzeti Filharmonikusokat mindenki élvonalbeliként kezeli, függetlenül attól, hogy éppen ki vezeti. Mi 2003-ban nem egy periódusra indítottuk el a munkát, a célunk az volt, hogy a zenekar éljen túl minket. Ma már meg is van ennek a gyümölcse, a 11. évadunkat zárjuk a fővárosban, már nem vendégszereplőként aposztrofáljuk magunkat, hanem otthon érezzük magunkat a budapesti zenei életben. Hátrányt jelent ugyan, hogy Pécsett hiába negyven koncertet játszunk egy évadban, talán három koncerten van jelen kritikus, miközben ugyanolyan szakmai logikával épülnek ezek fel, mint a pestiek.
A városban közüggyé váltak, élvezhetik a társadalom támogatását, amit Budapesten nehezebb lett volna felépíteni.
A művészi munkáról való együttgondolkodás, egy igazi műhelymunka alakult ki Pécsen, a közönség reflexiójára ideális ez a helyzet. Persze mindez arra ösztönöz minket, hogy a városhatáron kívülre lépjünk, fontos a budapesti állandó jelenlétünk, a mobilitás, pénteken például Pestről egyből Debrecenbe megyünk. Azt reméljük, hogy tíz év után végre áttörtük a gátakat, és be tudunk kapcsolódni a nemzetközi zenei életbe.
Kodály Központ
A második zöldmezős beruházásként megépült hangversenyterem a MÜPA után. ?Döbbenetes, mert kőszínházunk nagyon sok épült az elmúlt 150 évben, hangversenytermek viszont nem? ? mondta az igazgató. A Zeneakadémia is oktatási intézménynek épült, nem direkt hangversenyteremnek.
