A külföldi magyar intézetek sokszínűségét mutatta be a Balassi Intézet július 11-ei vezetői találkozóján öt ország képviselője: Ablonczy Balázs Párizsban, Novák Attila Tel-Avivban, Pászthy Beáta Londonban képviseli a magyar kultúrát, míg Méhes Márton a bécsi, Can Togay János pedig a berlini Collegium Hungaricum vezetője.
A magyar kulturális örökség közvetítésén fáradozó intézmények képviselői mind egyetértettek abban, hogy az intézetek nem csupán bemutatják a múlt és a jelen magyar szellemi örökségét, hanem kulturális diplomáciai missziót kell felvállalniuk, ? amely mindig az aktuális hazai állapotokra reagál. ?A magyar érdekeket kell képviselnünk a saját eszközeinkkel, de ahhoz, hogy ezeket meghatározzuk, először a célt kell megfogalmaznunk: mi az, amit el akarunk érni?? ? hangsúlyozta Can Togay János. A német fővárosban működő intézet vezetője kifejtette: Berlinben szándékuk szerint a legfőbb feladat az európai közbeszédet magyarként alakítani.
Kármentés a kultúra eszközeivel
Can Togay János aktuálpolitikai kihívásnak nevezte például az Európában megjelenő Magyarországról szóló hírekre való reagálás módját. Pászthy Beáta szintén kiemelte az intézetek ?kármentésben? való felellőségét: ?Számos negatív hír lát napvilágot Londonban is a magyar helyzetről, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nemrégiben egy brit író publikált cikket a Guardianban a magyar antiszemitizmusról. Júniusban meghívtuk őt az intézetbe, hogy mutassa be az új kötetét. Amilyen fogadtatásban ott részesült, nem valószínű, hogy ezek után általánosságban rossz véleményt fogalmaz meg a magyarokról? ? magyarázta az intézetvezető.
Az itthon oly sok vitát szülő romaintegráció kérdését a különböző országokban eltérő módon kommunikálják: Tel-Avivban például egy érdekes, távoli problémának látják, amely nem feltétlenül fontos az izraeliek számára. ?Az uniós hírek nem jutnak el ide, ezért ilyen szempontból nem kell dolgozni a negatív előítéletek ellen. Ami probléma, inkább a szélsőjobboldal antiszemita megnyilvánulásai, amelyek ellenszenvet szülnek itt Tel-Avivban. A romaintegráció kérdése egy távoli, egzotikus probléma, nem tudnak vele azonosulni, és nem is akarnak: nekik is van épp elég bajuk? ? jegyezte meg Novák Attila. Can Togay János úgy véli, ha a célok tisztázottak, nem okoz gondot a roma művészek bemutatásának kontextusa. Keretet kell teremteni arra, hogy automatikusan jelentkezzen a magyar kultúra részeként ez a fajta örökség. ?Egy gasztronómiai est például meg tudja teremteni a közeget arra, hogy a fontos üzenetet be tudjuk vinni a szcénába, anélkül, hogy kilógna a lóláb.?
Emellett természetesen rengeteget számít adott ország történelme, hozzáállása bizonyos témához: ?A zsidó örökség például fontos része a magyar kultúrának, ezt Németországban nyilván másként kell közel hozni, mint egyéb államokban? ? mondta el a berlini vezető. Méhes Márton hangsúlyozta:Ausztriában nem érzi szükségét annak, hogy külön kiemelje, ki milyen etnikai háttérrel érkezik oda. Természetes egységként kell kezelni a kisebbségi kultúrát is, amely a magyar szerves része: ?Nincs szükség az erőltetett bizonygatásra, az esetleges konkrét, negatív hírek esetén lehet expliciten kezelni a kérdést? ? jegyezte meg.
Ugyanezt az implicit stratégiát kell alkalmazni Dél-Franciaország egyes részein, bár éppen ellenekező okokból. Ablonczy Balázs elmondása szerint ugyanis ezeken a területeken elég éles a román, balkáni népekkel szemben való ellenállás.
Mindenki másképp csinálja
A különböző országokban más-más kulturális termékek válnak népszerűvé. Can Togay János például a nemrég véget ért, Washintonban rendezett Smithsonian Folklife fesztivál kapcsán elmondta: Berlinben nem feltétlenül lenne hatalmas siker egy hasonló rendezvény, mivel ott elsősorban a kortárs megmutatkozására fogékonyak a kultúra fogyasztói. Tel-Avivban szintén a mai művészet iránti érzékenység jellemzi az izraeli embereket, akik főként a személyes problémákat feldolgozó alkotásokra kíváncsiak. Emellett a jazz-zene, valamint a magyar gasztronómia, amely a legtöbb érdeklődőt vonzza ? mondta el Novák Attila.
?Londonban minden program, amely a brit-magyar kapcsolatépítésre épül, sikeres. ?A Magyar Mind című programban például brit tudósokat, művészeket hívunk meg, hogy a magyar kultúra bizonyos termékeiről brit aspektusból beszéljenek, nemrégiben pedig brit költők József Attila-fordításaiból adtunk ki antológiát? ? magyarázta Pászthy Beáta, aki szerint a hagyomány és a modernség két véglete, amely a szigetország lakóit leginkább vonzza. ?Nem mindig az hozza a legnagyobb sikert, amitől várjuk, és fordítva: Párizsban például meglepő, de egy igazi magyar táncház, ami mindig tömegeket csalogat be? ? jegyezte meg Ablonczy Balázs.
Méhes Márton úgy véli: minden korban komoly siker és húzóerő a magyar feltalálói kedv bemutatása. ?Ha körülnézünk Magyarországon a Rubik-kocka óta számos eredeti találmány született és születik meg a jövőben. Ez a kreativitás és innováció, amely mindig érdekes és szimpatikus lesz a világban? ? hangsúlyozta a bécsi intézet vezetője.
