A Nemzeti Hauszmann program egyik legfőbb célja a Budavári Palota teljes rekonstrukciója, hogy a látogatók ismét a századfordulós fényében csodálhassák meg az épületegyüttest. A falkutatási munkálatok mellett a Várkapitányság szakemberei és a velük dolgozó szakértők több helyen is folytatták az épületegyüttes pincéinek és elzárt tereinek vizsgálatát. A munka során a déli, D és F jelű épületeket összekötő közműalagútban közel 70 év után bukkantak a palota egykori kandallóinak több, felbecsülhetetlenül értékes darabjára.

A kandallók többsége kisebb sérülésekkel vészelte át a második világháború pusztításait, még az 1940-es évek legvégén is eredeti helyükön voltak,

azonban a palota épületének jelentős bontási munkálatai során valamennyit szétszedték. A most fellelt faragottkő elemek feltehetően ekkor, a palota bontásakor kerülhettek mai helyükre. Az egykori kandallók legdekoratívabb részét feltehetőleg elrejtették vagy a több száz kilós tömböket sikertelenül próbálták elszállítani a pincealagúton keresztül. A folyosót később közműalagúttá szűkítették, így hosszú évtizedekre teljesen elzárták az értékes kőfaragványokat a külvilágtól.

A most feltárt leletek beazonosítása során kiderült, hogy

a legnagyobb, 16 darabból álló csoport a századfordulón a krisztinavárosi szárny egykori helyiségeibe, az Andrássy- és a Deák-előcsarnokokba készített kandallók elemeit tartalmazza.
A megtalált kandallók darabjai

Ezeken felül előkerült két különösen szépen faragott darab a királyi lakosztály és az első fejedelmi lakosztály között elhelyezett ebédlő márványkandallójából is. Egy további, szépen megmunkált elem az ebédlő és a Szent István-terem között elhelyezkedő, ún. Cercle-terem sarokkandallójához tartozott.

A királyi palotában elhelyezett korszerű kandallókat légfűtésre is használták,

stílusuk és színviláguk mindig összhangban volt annak a teremnek a kialakításával, amelybe kerültek.

A kandallókat egykoron Seenger Béla szobrászművész, kőfaragómester készítette, aki maga végezte el az összes szobrászmunkát a gazdagon kifaragott kőtömbök fényezésével, csiszolásával együtt. A kandallók magyar fehér márványból, más esetben pedig gyüdi márványból készültek. Seenger Béla munkásságáért 1903-ban megkapta az Országos Ipartestület aranyérmét, Ferenc József pedig a császári és királyi udvari kőfaragó címet adományozta neki.

Az épületegyüttesen végzett szondázó falkutatási és alapfeltárási munkák során már korábban

több olyan lelet is előkerült, amelyek segítenek meghatározni, hogy milyen színű, anyaghasználatú és textúrájú volt a századforduló idején bővített palota.
Az Andrássy- és a Deák-előcsarnokok kandallóinak díszítőeleme
Zsolnay-féle falicsempe darabjai

A szakemberek megtalálták a többi között a Hauszmann-kori épület tetejét díszítő palák darabjait, a konyhai, cukrászati és egyéb kiszolgálóhelyiségek zöld betétes és mintázott, fehér keramit padlóburkolatait, illetve ugyanezen helyiségek színes mintázatú Zsolnay-falburkolatainak néhány jellegzetes darabját is.

Nyitókép: A fejedelmi ebédlő kandallójának egyik eleme. Képek forrása: Várkapitányság