A Székesfehérvári Balett Színház double bill táncszínházi programjáról a társulatot vezető koreográfust, Egerházi Attilát, a Veszprémi Petőfi Színház zenés előadásairól pedig a teátrum igazgatóját, Oberfrank Pált kérdeztük.
A Villa Romana Baláca Régészeti Park atmoszféráját különlegesnek ítéli mind Egerházi Attila és Oberfrank Pál, az impozáns, a remek kialakítású, jó energiájú jelzőket használták a térre, ahová mindkét társulat a közönség érdeklődésére számot tartó, izgalmas előadásokkal érkezik. Oberfrank Pál azt is kiemeli, hogy repertoárjukról két olyan zenés produkciót választottak, amelyek egyrészt megmutatják a Veszprémben folyó magas színvonalú munkát, másrészt pedig – húzza alá az igazgató –, „amelyekről úgy érezzük, a nézők érdeklődésére kiemelten számíthatnak”.
Az augusztus 5-én látható PETŐFiFJÚ premierje az emlékévhez kapcsolódott, az alkotók célja pedig az volt, hogy megmutassák, Petőfi Sándor költészete jóval gazdagabb és színesebb, mint azt az életműhöz kötődő sztereotípiák mutatják. „Nagyon sok mindent megtanulunk Petőfiről az iskolában, de bárhol fölnyitjuk a verseskötetet, újra és újra meglepődhetünk, mennyi arca, mennyi hangja volt. Döbbenetes az a sokoldalúság, amit csak fölértékel az a tény, hogy mennyire fiatalon ontotta magából ezt a gazdag költészetet. A PETŐFiFJÚ-val arra törekedtünk, hogy ne a forradalmárt mutassuk meg, hanem azt az utat láttassuk, amely ahhoz vezetett, hogy a Veszprémi Petőfi Színház szomszédságában levő hajdani Stingli-fogadóból a költő Pestre indult, ahol a sorsfordító események ikonikus alakjává vált” – vázolja a musical alapvetését, és hozzáteszi, Petőfi Sándor gyerek- és fiatalkora, iskolái, színházi kalandjai nem önmagukban, hanem a darab írója, Topolcsányi Laura kutatásai nyomán a korszakba ágyazva jelennek meg. „Neki és a zeneszerző-rendezőnek, Szomor Györgynek vitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a szituációk és a dalok zenei anyaga igazán gazdagok, így tudják a figurákon túl a 19. század első felének miliőjét is megmutatni.”
Mint kiderül, a veszprémi közönség nyitottan fogadta a nem mindennapi megközelítést. A felső tagozatosok és a középiskolások számára nagy élményt jelentett ez a találkozás Petőfi Sándorral, de a felnőtt közönség is hálásan fogadta a művet, meséli elégedetten Oberfrank Pál, és arról is büszkén számol be, hogy a Nem megyek én innen sehova című megzenésített Petőfi-versre készült klipet eddig mintegy százhúszezren nézték meg.
Bár a PETŐFiFJÚ is széles korosztályi közönségnek ajánlható, az évad másik zenés ősbemutatója, a Mézga család igazi felhőtlen családi szórakozást ígér augusztus 6-án. „Olyan jeleneteket válogattunk össze az ikonikus rajzfilmsorozatból – avat be a színházcsinálás gyakorlati oldalába Oberfrank Pál –, amelyek szcenikailag is megvalósíthatók a színházban, hiszen aki ismeri történetet, pontosan tudja, hogy Mézgáék elég sokszor kimozdultak otthonról a különböző kalandok során. Bár jó ideig maradunk a lakásban, de természetesen nálunk is kinyílik a világ. Jelentkezik MZ/X, azaz megjelenik Köbüki, Máris szomszéd is, és nem maradnak ki a család állatai, Blöki és Maffia sem. Az eredetiség híve vagyok, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy az ismert, szállóigeként használt mondatok elhangozzanak, és kövessük a rajzfilmsorozat történeteit, tehát ne ürügyként használjuk föl a figurákat, és írjunk köréjük valami újat. Jobbat, szellemesebbet nem tudunk írni Romhányi Józsefnél, tisztelettel közelítettünk Nepp József és Ternovszky Béla vizuális világához is.”
A közönségsiker ennél az előadásnál is egyöntetű. A nagyszülők és a szülők, akik a televízió előtt a Mézga család kalandjain nőttek fel, boldogan élték át újra az élményt a színházban, jegyzi meg Oberfrank Pál, a családdal és bérlettel is érkező gyerekek pedig gyorsan ráhangolódtak a történetre, és nagyon élvezték az előadást. Nem véletlen, hogy a veszprémi színházban, fölbátorodva a visszajelzéseken, már a második részt tervezik.
A középső este is zenés lesz, ám augusztus 5-én a tánc kapja a főszerepet. A Székesfehérvári Balett Színház izgalmas programmal érkezik a Villa Romana Baláca Régészeti Parkba, amelynek első része, az Idézőjelek egy irodalmi témájú balett. Egerházi Attila L. Simon László József Attila-díjas költő korai műveire készített kortárs táncszínházi művet. Az Idézőjelek zenei szövetét a Kronos Quartet darabjai adják, de az előadásban az L. Simon-művek is elhangzanak a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze, Sarádi Zsolt tolmácsolásában.
„Számomra ez egy rendkívül értékes produkció. Az Idézőjelek tekintetében egy olyan erőteljes táncszínházi mű született, amely magába sűríti a társulat repertoárjának ars poeticáját” – teszi személyessé a darabot Egerházi Attila. A koreográfia az író által kifejezésre juttatott megfoghatatlan, olykor szinte kimondhatatlan gondolatokat és érzéseket ragadja meg és teszi láthatóvá, miközben a szövegben rejlő kódolt üzenet a lélek számára letapogatható módon jelenik meg és táncköltészetként kel életre.
„Vannak kiszámíthatatlan találkozások, és az is kifürkészhetetlen, mitől tud működni valakivel a közös munka. L. Simon Lászlóval ez az első pillanattól nyilvánvaló volt; már az első – nevezzük így – közös dolgozatunknál, a Trianon 100. évfordulójára készített Fantomfájdalomnál ráéreztünk egymás világára. Az egy cselekményes balett, amelynek librettóját L. Simon László írta, a mű zenéjét Kocsák Tibor komponálta, jómagam pedig rendező-koreográfusként jegyzem a balettet. A végeredmény egy nagyon különleges és erőteljes produkció lett. Ezen nekibuzdulva gondoltuk úgy, hogy tovább kell lépnünk, ám egy új irányba. Ebből született az Idézőjelek című kortárs balett mellett egy másik irodalmi témájú darab is, amely Örkény egyperces novelláira készült. Azt a produkciót László egy repetitív táncverssel gazdagította.”
Az est második felében is izgalmas balettet láthat a közönség. Az archaikus, ógörög mitológiából ismert téma, Prométheusz története szellemiségében tökéletesen illik a Villa Romana Baláca ókori római korból származó maradványaihoz, utal a hely szellemére Egerházi Attila, aki egyáltalán nem szokványosan közelítette meg a mítoszt: „Ez a cselekményes táncmű egy persziflázs, amely görbe tükröt tart a Prométheusz-mítosznak. Értelmezésemben Prométheusz antihős, ez a helyzet pedig kimozdítja az ismert mítoszt, tragikomikus elemeket visz bele, így a balett egyfajta burleszkké alakul, amely az ember esendőségét mutatja meg, szeretetteljesen.” A kiindulás ezúttal egy zenemű volt, Beethoven egyetlen, Prométheusz teremtményei című balettzenéje, amely Egerházi Attila szerint – stílszerűen – „izzik, mint a tűz. A tűz pedig olyan szimbólum, amely tökéletesen kifejezi azt a kettősséget, amely jellemzi az ember vágyát a fényre és az ismeretlen megismerésére.”
Az Idézőjelek és a Prométheusz között tematikusan nincs összefüggés, ám aki ellátogat a Villa Baláca Régészeti Parkba, két sűrű, esszenciális koreográfiát láthat, amelyeket kezdő és haladó balettrajongóknak ugyanazért ajánl Egerházi Attila: „Csodát fognak látni.”
Nyitókép: Prométheusz. Fotó: Molnár Péter
