Nemrég kaptál Junior Prima díjat, meglepett?
Soha nem kaptam még díjat, nem is számítottam rá. Nem olyan típusú színész vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy elismerést kapjon, más értékrend szerint dolgozom, nem díjakat, hanem egészen másfajta visszacsatolást várok. Ezért különösen nagy meglepetés volt.
Milyen volt az átadó ünnepség?
Először csak álmélkodtam, aztán megijedtem, hogy ha én megkapom, akkor meg kell kapnia Mészáros Blankának és Simon Zoltánnak is, aki már mennyi mindent eljátszott Miskolcon? erre ott a díjátadón köszöntöttük egymást! Nagyon nagy öröm számomra, hogy velük együtt vehettem át a Junior Primát, mindkettejükkel többször dolgoztam már együtt, és nagyra tartom őket. Rajtunk kívül Gubik Petra és Hegymegi Máté kapta meg idén, velük még nem dolgoztam, de ami késik, nem múlik...
Az évad első bemutatója A diktátor volt számodra. Milyen volt a próbafolyamat?
Úgy érzem, otthon vagyok a burleszkben, ebben a kicsit keserédes, tempós és hatalmas lélekjelenlétet igénylő műfajban. Többet szeretünk volna, mint csak újra feldolgozni a filmet, bele akartuk tenni a saját gondolatainkat is. Azt gondolom, hogy ez sikerült. Jó előadás lett.
Nagyon viccesek a jeleneteid, főleg, amikor pincért játszol.
Amikor ilyen egy jelenetes karaktereket játszom, mindig keresem azokat a pillanatokat, amelyekbe egy egész drámát bele lehet sűríteni. Elfogadhatnám, hogy az a pincér csak egy bútordarab, aki csak felszolgál, de jobban járok, ha elkezdek töprengeni azon, hogy milyen ember is ő valójában. Milyen viszonyban van a többiekkel? Ott van Hitlerreé és Mussolinivel összezárva egy titkos tárgyaláson, amelyen még a legfőbb bizalmasok sem vehetnek részt. Érdekes az ő szemszögéből látni ezt a két hatalmas csecsemőt, ahogy dobálják egymáshoz az ételeket. Családos ember, akinek fontos, hogy megtartsa állását, hiszen odakint tombol a válság, éhségsztrájkok és tüntetések érik egymást. Ha jól sikerül a találkozó, talán neki is csurran-cseppen valami, ezért mindent megtesz, hogy megnyugtassa és szórakoztassa a két diktátort. Végül kicsit talán az ő érdeme is, hogy sikerül dűlőre jutni a tárgyalás során. Az, hogy voltaképpen miről is döntenek, már nem rá tartozik... Mulatságos és hátborzongató is belegondolni, hányan szolgálták hasonló pszichopaták ámokfutását hasonló okokból...
December 17-én lesz a Liliom bemutatója.
A próbák elején nem volt még feladatom, így a nézőtérről figyeltem, ahogy a kollégák próbáltak. Így amikor rám került sor, felkészülten tudtam színpadra állni, és ez nagyon jó élmény volt. Szeretem Hugó fura gondolkodását, azt hiszem, hogy elég pontosan értem, hogy mit miért csinál.
Mitől fura?
Ő az a fajta fiú, akinek fontosabb az egzisztencia, mint a lélek. Tud szeretni, de csak bizonyos keretek között. Soha nem lépne túl semmilyen határt, mindig betartja a szabályokat, de azon belül minden lehetőséget kihasznál. A jólét felé galoppozik, szép fokozatosan gyarapítja a vagyonát, kapcsolatokat épít. Ő a sikeres, karrierista férfi. Magánéleti szempontból ukomikus és bosszantó. Mindenkiben van egy adag Hugó, kiben több, kiben kevesebb, ki felvállalja, ki titkolja. Most a saját Hugóságom próbálom hatalmassá növelni, elkezdem keresni azokat a pillanatokat, amelyekben zavarba jön, és kizökken. Rettenetesen élvezem.
Waskovics Andrea játssza Marikát, a párodat. Egyből megtaláltátok a közös hangot?
Jól tudunk együttműködni. Figyeltem az elején, hogy alakítja a szerepét, aszerint alakult bennem is a szerep. Aztán elkezdtünk egymásra is hatni. Kitalálni: hogyan működnek ők otthon? Hogyan nevelik a gyerekeiket? Mi történhet, amikor nem látjuk őket? Ezek apró mozzanatokon keresztül beépülnek a jelenetekbe, ettől lesz igazán gazdag az előadás. Ez a színmű nagyon is alkalmas erre, és ezt Attila (ifj. Vidnyánszky Attila, a rendező ? a szerk. ) is szépen követi. Azon dolgozunk, hogy ezeket az apró lelki rezdüléseket színpadra vigyük.
Azért ezt nem könnyű a Vígszínházban megmutatni.
Valóban nem, és ez a legnagyobb kihívás számunkra. Sokszor nézem a próbát a nézőtérről. Amit Karesztól (Hajduk Károly, a darabban Liliom ? a szerk.) és Csengétől (Szilágyi Csenge, a darabban Julika ? a szerk.), illetve a többiektől látok, az engem teljesen elvarázsol. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én leszek így.
Mitől különleges neked ez a darab?
Ez egy rövid mű, másfél óra alatt fel lehet olvasni. Az egész történet kis körökben mozog, nem olyan nagyszabású, mint mondjuk A diktátor, amiben tömegek sorsa dől el. Itt nagyon koncentráltan néhány szereplő belső útja rajzolódik ki. Ezzel foglalkozni nagyon hálás feladat, mert óhatatlanul magunkkal is foglalkozunk a szerepek mögött. Külső-belső utat járunk be együtt. És egy ilyen jó csapatban, mint ami most körbevesz, ez csodálatos élmény. Azt hiszem, ezért lettem színész.
Lesz még feladatod az évadban?
Igen. Igó Évával fogok dolgozni a Nem vagyok Miriam című előadásban, amely Majgull Axelsson regénye alapján készül. Kincses Réka rendezi, aki színpadra állította már a Vígszínházban A Pentheszileia Programot. Ő javasolta Évának, hogy ne monodráma legyen, hanem egy háromszereplős kamaradarab, így Antóczi Dorottyával az új szereposztásba.
A Házi Színpadon még kisebb részletekkel lehet machinálni, így ugyanazt viszem tovább, amit most elkezdtünk a Liliomban, csak még erősebb lencsét veszek elő. Ha eddig nagyító alatt voltunk, most mikroszkóp alá kerülünk (nevet). Szeretek Évával dolgozni, és megkedveltem Dorottyát is A diktátor és a Kinek az ég alatt már senkije sincsen próbafolyamata alatt, Kincses Réka stílusa pedig nagyon közel áll hozzám. Várom már, hogy együtt dolgozzam velük.
