A miniszterelnök Benedek András a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közigazgatási államtitkára, valamint Koncz Erika helyettes-államtitkár jelenlétében tájékozódó beszélgetést folytatott Gecsényi Lajos főigazgatóval, Reisz T. Csaba és Szabó Csaba főigazgató-helyettesekkel. Ezt követően a miniszterelnök megtekintette az intézmény legértékesebb dokumentumaiból összeállított kamarakiállítást, az egyik raktárt, továbbá a kutatótermet. Itt a királyi könyvekkel és a minisztertanácsi jegyzőkönyvekkel ismerkedett. A látogatás lezárásaként Gyurcsány Ferenc a sajtó képviselői előtt nyilatkozatban méltatta a Magyar Országos Levéltár jelentőségét a nemzeti kulturális örökség megőrzésében, és szólt az intézmény fejlesztési kérdéseiről.
A március 2-i emlékülés és konferencia programja
2006. március 1-jén ünnepli alapítása 250. évfordulóját a Magyar Országos Levéltár
Levéltár mint az ország legfontosabb jogbiztosító intézményeinek őrzőhelye, gyakorlatilag a magyar államiság kezdetétől létezett. Ennek, valamint a középkori magyar hivatali írásbe-liségnek bizonyítékai legkorábbi, máig fennmaradt irataink, így pl. a Szent István által kiadott pannonhalmi alapítólevél. Sajnos a középkori magyar királyi levéltár Buda 1541. évi ostroma, majd a menekítés és török megszállás során megsemmisült. A magyar király-ság tisztviselői és a különböző hivatalok külön-külön őrizték az iratokat. 1723-ban született törvény arról, hogy a Pozsonyban működő magyar országgyűlés iratait az ország levéltárá-ban (Archivum Regni) helyezzék el, az intézmény létrehozására azonban ? értelemszerűen az akkori országgyűlés színhelyén, Pozsonyban ? csak 1756-ban került sor. Ez év március 1-jével nevezték ki az első országos levéltárost. A levéltár 1784-ben költözött át Budára, ekkor már az ország két legfőbb méltóságának, a nádornak és az országbírónak a hivatali iratait is őrizte. Az intézmény így, ebben a formában tehát az ország legfőbb szervei által keletkeztetett hivatalos, jogbiztosító iratok gyűjtőhelye és őrzője volt. A modern Országos Levéltár, amely már lényegében az intézmény mai funkcióinak is megfelelően működött, jó egy évszázaddal a költözést követően, 1874-ben jött létre. Élére országos főlevéltárnokként Pauler Gyula került. A kibővült funkciójú intézmény jelentőségét önmagában meghatározta az a tény, hogy az országgyűlés által hozott törvények eredeti szövege, azok első, hiteles példánya 1867-től a Magyar Országos Levéltárba került. Itt gyűjtötték össze a megszűnt királysági és erdélyi hivatalok iratait, de ekkor már valamennyi országos főhatóság doku-mentumait gyűjtötte, így pl. a miniszterelnökségét, illetve a miniszteriális szervekét is. A feladatköre is kibővült, dolgozói már nem csupán hivatali, de tudományos munkaköröket is elláttak: részben ekkor vált az intézmény tudományos kutatóhellyé, azaz megnyílt a törté-nettudomány iránt érdeklődő magasan kvalifikált tudósok számára, ugyanakkor a levéltár dolgozói közül számosan maguk is a korszak legképzettebb történészei közé tartoztak, az intézmény lényegében 1949-ig történettudományi műhelyként is működött, amit számos kiadvány, illetve az itt dolgozói levéltárosok különböző publikációi igazoltak. 1874?1918 között a Magyar Tudományos Akadémia hét tagja dolgozott itt. Az 1900-as évek elejére a megnövekedett iratanyag miatt aktuálissá vált a költözés. Az új, szintén a budai várban álló reprezentatív épületet 1913-ban kifejezetten levéltár céljára kezdtek el építeni (ma is ez a levéltár főépülete), de az első világháború eseményei miatt csak az 1920-as évek elejétől költözhetett át az intézmény Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hathatós támogatásával. Ekkortól jelenik meg az intézmény nemzetközi rangú tudományos periodikája, a Levéltári Közlemények. A második világháború szintén tragikusan érintette a levéltárat: 1945-ben a harcok során súlyos sérülések érték, ennek során rendkívül értékes iratanyagok semmisül-tek meg. 1945 után hatalmas iratátvételek: kormányzati intézmények, államosított gazdasá-gi vállalatok dokumentumai kerültek be rendkívüli mennyiségben a levéltárba. 1956-ban a szovjet csapatok ugyancsak belőttek a várbeli palotába, sajnos ekkor is a magyar történelem pótolhatatlan dokumentumai váltak a lángok martalékává.
A Magyar Országos Levéltár jelenlegi keretei 1992. január 1-jével alakultak ki. Ekkor a levéltári törvény értelmében az intézmény egyesült az 1970-es évek elején létreho-zott, az 1945 utáni iratokat őrző Új Magyar Központi Levéltárral. Azóta a Magyar Országos Levéltár az ország egyetlen nemzeti levéltára. Jelenleg 73 kilométer iratot, illetve 64 millió mikrofilmfelvételt őriz a 270 főt foglalkoztató, négy épületben (két fő, illetve két bérelt) működő intézmény. Az intézmény kutatótermében évente majd 3000 kutató fordul meg, átlagban mintegy 20 000 kutatási esetet regisztrálnak. A kutatóterem látogatói ma már főleg nem ?csupán? a tudományos kutatást végzők közül kerülnek ki, hanem a különféle ügyeik-hez szükséges jogbiztosító iratokra igényt tartó állampolgárok is rendszeres látogatók a levéltárban, amely így ? hasonlóan a nyugati nemzeti levéltárakhoz ? az információs társadalom korában a demokratikus, tudásalapú, nyitott társadalom egyik alappillére is. Ennek kezdetei a rendszerváltozás utáni kárpótlási ügyekhez kötődnek: az 1990-es évek derekával bezárólag óriási terhet rótt az intézményre a hadigondozottak, hadiárvák, hadiöz-vegyek, illetve az I?III. kárpótlási törvény által érintett állampolgárok jogbiztosító iratokkal kapcsolatos kérelmeinek áradata. Így pl. 1995-ben előbbiekkel kapcsolatosan 9222, utóbbi-akkal kapcsolatosan 804 adatszolgáltatási kérelem érkezett a MOL-ba. Az intézmény tudo-mányos arcélét továbbra is kiadványok sora jelzi, a modern információs társadalom kihívá-sainak megfelelően ezek között egyre több a CD?ROM, illetve ArchivNet címmel elektro-nikus forrásközlő folyóirata is van a MOL-nak. Emellett az intézmény részt vesz a központi kormányzati szervek iratkezelésének megalkotásában, kidolgozásában, mint nemzeti levél-tár képviseli Magyarországot az EU és a NATO szakmai fórumain, rendszeres és aktív résztvevője a nemzeti levéltárak nemzetközi együttműködésének, sőt az utóbbi néhány évben két kiemelkedő nemzetközi levéltári szakmai rendezvény házigazdája is általános elismerést kapott (1999, 2005).
Az intézmény kizárólagos joggal átveszi és megőrzi a köztársasági elnöknek és hivatalának, az országgyűlésnek és hivatalának, az országgyűlési biztosok hivatalainak, az Alkotmánybíróságnak, a miniszterelnöknek és hivatalának, a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, az ezek közvetlen felügyelet alá tartozó intézményeknek és külképviseleti szerveknek, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Legfőbb Ügyészségnek, az Állami Számvevőszéknek és a Magyar Nemzeti Banknak, valamint mindezen szervek jogelődeinek maradandó értékű köziratait, továbbá minden, levéltárral nem rendelkező országos köztes-tület és közalapítvány levéltári anyagát.
