(MTI) - Katona Pál teológiai tanulmányait Budapesten és Szegedi folytatta. Szatymazon majd Makón volt káplán, később plébános. 1990-ben újraszervezte a katolikus iskolát, négy év múlva megalapította a katolikus gimnáziumot, amely mellé kollégium is épült. Makón elindított egy 45 kötetes helytörténeti könyvsorozatot is, ezután Földeákon indította útjára a Földeáki könyvek című sorozatot.
Kilián István az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957-ben szerzett diplomát latin-történelem szakon. Pályafutását miskolci gimnáziumi tanárként kezdte, 1969-1979 között mint irodalomtörténész-muzeológus dolgozott Miskolcon és Debrecenben. 1979-1995-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi osztályán volt munkatárs. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora, ugyanebben az évben habilitált a Debreceni Egyetemen. 1995-2003-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Régi Magyar Irodalom Tanszéket vezette.
Tarnai Imre 1952-től tevékenykedik papként, s rövidesen bekapcsolódott a liturgikus reform munkálataiba. 1983-ban került Nagyorosziba, ahol most is szolgál. Liturgikus tapasztalatairól előadásokat tart, illetve publikál. Az Egyházzenei Társaság aktív tagja, konferenciák résztvevője.
Buzogány Dezső a kolozsvári Egyesült Protestáns Teológiai Intézetben 1981-ben diplomázott. 1982-től 1987-ig a marosszéki Nyárádselyén, 1987-től 1991-ig a volt Kis-Küküllő megyei Ádámoson parókus lelkészként szolgált. 1990-től erdélyi protestáns egyháztörténetet és latin nyelvet kezdett oktatni kolozsvári anyaintézetében. 1992-ben a budapesti református teológián szerzett doktori fokozatot. 1992 és 2000 között az újjáalakult Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke. Az Ifjú Erdély folyóirat újraindítója és szerkesztője, 2000-től a Református Szemle felelős szerkesztője, illetve a washingtoni székhelyű Christian Observer szerkesztője.
Ferenczi Ilona kutatóként, tanárként és gyakorló zenészként dolgozik évtizedek óta. Kutatási területe egyebek mellett a XVI-XVII. századi magyar nyelvű gregorián repertoár a protestáns graduálokban. Nevéhez fűződik a magyarországi protestáns zenetörténet forrásközreadásainak java, az Eperjesi Graduál, a Csurgói Graduál, a Ráday Graduál, a Kálmáncsai Graduál és a Starck Virginálkönyv, a Vietórisz tabulatúrás könyv kiadása. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat magyar zenetörténetet, zenei paleográfiát és kurzusokat tart népzene és műzene XVI-XVII. századi kapcsolatáról, illetve Johann Sebastian Bach kantátáiról.
Szalay Emőke a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1968-ban történelem-latin, 1971-ben néprajz szakos diplomát szerzett. 1972-től lett a Debreceni Déri Múzeum munkatársa, majd a Déri Frigyes Gyűjtemény osztályvezetője, innen ment nyugdíjba 2004-ben. 1986-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, kandidátusi fokozatot 1989-ben szerzett. 1980 óta ír falumonográfiákat, ennek során a református egyház tárgyi emlékeit is feldolgozza. Oktat a Debreceni Egyetem néprajzi és művészettörténeti tanszékein, illetve a Református Hittudományi Egyetemen.
A Fraknói Vilmos-díj azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológiában, a filozófiában vagy az egyháztörténelemben, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.
Az 1997-ben alapított Károli Gáspár-díjat minden esztendőben azoknak adományozzák, akik a biblikus tudományokban kimagasló eredményeket értek el, vagy kiemelkedőt alkottak a magyar líra és próza nyelvi megújítása területén.
