A Magyar Magic kirobbabó sikere után arra kapott felkérést, hogy egy új, korszerű stratégiát kidolgozva segítse a magyar szellem láthatóvá tételét a világban. Bogyay a Nagy-Britanniában 2003-2004-ben rendezett 17 hónapon át tartó rendezvénysorozatban Hiller István akkori kulturális miniszter támogatásával és együttműködésével az Európai Uniós csatlakozás történelmi pillanatához illeszkedve dolgozott ki meghatározó programot, sikeresen kapcsolva össze a magyar és a világ kultúráját a szigetországban. A londoni intézet igazgatói állására pályázatot irnak ki. Az új igazgató kinevezéséig Bogyay Katalin közvetlen és kiemelt felügyelete alatt működik az intézet, amely a nyári hónapok után szeptembertől folytatja a Voice of Freedom, a Szabadság hangja cimű rendezvénysorozot, az 1956-os forradalomra emlékezve.
Bogyay Katalin vezetése alatt a Londoni Magyar Kulturális Központ pozicionálta a magyar szellemet Nagy-Britanniában, felerősítette és modernizálta a két ország közötti kommunikációs folyamatot, amelyben művészek, intézmények, impresszáriók, promóterek, producerek, írók és kritikusok közösen, egymást inspirálva, egymásra odafigyelve kezdtek el együtt dolgozni. Az intézet mára kulturális tényzővé, a kultúrák közötti párbeszéd egyik központjává vált.
Bogyay 1999 márciusában lett diplomata, a Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója. Ő nyitotta meg az intézetet a Covent Garden szívében, épitette ki a szakmai hálózatot és egyedülálló sikerrel tette láthatóvá a magyar szellemet az Egyesült Királyságban. 1999-ben elindította a Hungary in Focus rendezvénysorozatot, amely mindig egy adott tematika köré szerkesztve, brit szakmai partnerekkel közösen, a legjelentősebb művészeti helyszíneken mutatta meg a magyar kultúrát. Az áruvédjeggyé vált sorozat a Magyar Magicben csúcsosodott ki, amelynek védnökségét elvállalta II. Erzsébet királynő és a magyar köztársasági elnök. Bogyay elkötelezett híve a kultúrák közötti párbeszédnek, a magyar kultúra nemzetközi megmutatásának, a magyar tehetség és a világ összekötésének. 2005-ben kulturális diplomáciai munkájáért a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét kapta. Londonban meghívták a Művészetek Királyi Társasága (FRSA) és a szellem embereit összetartó, nagy presztizsű Atheneum klub tagjainak sorába. Egyik alapitója a Liszt Akadémia Hálózatnak, amelyet Károly herceg támogatásával indított útjára a Kensington palotában.
Az új nemzetközi szakállamtitkár közgazdász és újságíró végzettségét Budapesten szerezte. A Magyar Televíziónál 1983-tól dolgozott, először a Híradónál majd a Vallási és Művészeti Főszerkesztőségen. Zenei és szórakoztató gálaműsorokat vezetett, együtt dolgozott Sir Peter Ustinovval, Luciano Pavarottival, Jose Carreras-szal, Montserrat Caballe-val, Julian Joseph-fel, a Dalai Lámával, protréfilmeket készített a világ nagy gondolkodóiról (Arthur Koestler, Határ Győző, George Mikes, Rivka Golani, Sir Georg Solti, Lord Menuhin, Páskándi Géza, Prof. Peter László), a világ számos oszágában forgatott dokumnetumfilmeket. Alapitója volt az Utódok reménysége, a Meghívó nélkül, a Bogyay Katalin és vendégei című műsoroknak, amelyek mindegyike a kulturális párbeszéd, inspiráció, megértés fontosságáról beszélt. 1990-ben a politikai változások után ő volt az első magyar televíziós személyiség, aki elnyerte a brit kormány Know How Fund ösztöndíját, amellyel a BBC televízióhoz, majd egy osztrák külügyminisztériumi ösztöndíjjal az ORF televízióhoz került. 1993-ban egy újabb brit kormányösztöndíjjal Londonban Master of Arts fokozatot szerzett kommunikációból a londoni Westminster egyetemen, később vezetői pszichológiát hallgatott a londoni Westminster Pastoral Foundation-nél. A kilencvenes évek elején Londonba költözött, a média demokráciában betöltendő szerepével és a kis- és közép-európai kultúrák megjelenésének lehetőségeivel fogalkozott a Westminster egyetemen, független televíziós producerként dolgozott, nemzetközi televiziós csatornáknak tudósított (BBC, European Business News Television, Global Vision Network multimédia stúdiónak). 1999-ben az UNESCO Tudományos Világkonferenciájának nemzetközi kommunikációs kampányát vezette, dolgozva egyaránt Europában és az Egyesült Államokban. Könyvet írt Dajka Margitról és Pilinszky Jánosról. Interjúkötetében (Találkozásaim a nagyvilágban) világhírű művészeket és tudósokat szólaltat meg. Legújabb könyvét, The Voice of Freedom címmel angol nyelven írja olyan emberekről, akiknek életét az 1956-os forradalom gyökeresen megváltoztatta.
