(MTI) - A neurobiológus többek között az éhség- és testsúlyszabályozás neurokémiai és elektrofiziológiai mechanizmusainak feltárásáért, a tanulási mechanizmusok neurokémiai háttere kutatása terén elért eredményeiért vehette át a Széchenyi-díjat hétfőn a Parlamentben.
Mint elmondta, örül a díjnak, az elismerés azonban nem csak neki szól. "Családom, feleségem támogatása mellett mestereimnek köszönhetem az elismerést. Az igazi tanítómesterem Grastyán Endre volt. Az egykori hazai és külföldi kollégáim mellett mindenképpen kiemelném egykori tanítványomat, Karádi Zoltán professzort, tanszékvezető utódomat is" - tette hozzá.
Lénárd László egyebek között a jutalmazási-tanulási folyamatokat tanulmányozta, kimutatta, hogy amfetamin hatására a központi idegrendszerben dopamin szabadul fel. A kutatások segítségével kiderült, éhségérzetkor viszont csökken a dopamin szintje. Utóbbi egyébként komoly szerepet tölt be a tanulási, megerősítési és jutalmazási folyamatokban. "A táplálékoknak, a folyadékoknak jutalomértékük van, amikor a szánkba vesszük. Ezt lehet fokozni például az édes ízű oldatokkal vagy csokoládé szopogatásával" - véli a szakember.
Kollégáival együtt azt is kimutatta, hogy számos neuropeptid létezik, amelyek egy része fokozza, a többi csökkenti az evést, azaz jóllakottságot okoznak. "Kiderült, az elhízott felnőttek és gyerekek figyelme lanyhul és a gondolkodásuk rugalmassága is csökken. A kóros elhízottak, valamint a másik véglet, tehát az anorexiások az ízeket jobbnak, illetve rosszabbnak hiszik. Esetükben a saját és mások testképének megítélése is torzul: az anorexiások irtóznak a kövér emberi sziluettől, utóbbiak pedig soványabbnak gondolják azt" - fejtette ki Lénárd László.
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Élettani Intézetének egyetemi tanára, az MTA Idegélettani Kutatócsoportjának vezetője kitért arra: több peptidről kimutatták, hogy az agyvelőben jóllakottságot vagy legalábbis evéscsökkenést okozhatnak. A szakember szerint mindez reményt ad arra, hogy akár a receptorok hatásának jobb megismerésével vagy ezen természetes peptidek mesterséges manipulálásával fogyasztó vagy éppen hízást kiváltó anyagokat lehessen előállítani. "Ez azért is fontos lenne, mert a jelenlegi fogyasztószereknek komoly mellékhatásaik vannak" - jegyezte meg.
Lénárd László kollégáival jelenleg a neuropeptidek és a dopamin együtthatását kutatja patkányokon. Feltételezésük szerint ugyanis a jutalmazó neuropeptidek kevésbé jutalmazók, ha a dopamin-felszabadulást gátolják. Mindemellett elektrofiziológiai jellegű kísérleteket is folytatnak a homloklebeny működésével kapcsolatosan.
Lénárd László 1944. október 26-án született Pécsett, 1969-ben az ottani orvostudományi egyetemen szerzett diplomát, majd az egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján, 1970-től az Élettani Intézet gyakornokaként dolgozott. Később az MTA Idegélettani Kutatócsoportjának munkatársa, 1989-ben tudományos tanácsadója lett. 1990-ben egyetemi tanárrá, a pécsi egyetem Élettani Intézetének igazgatójává nevezték ki. 1993 és 1997 között a Magyar Idegtudományi Társaság elnöke volt. 2003 és 2007 között a Pécsi Tudományegyetem rektori teendőit is ellátta.
Tudományos munkásságában az éhség motiválta magatartás és a testsúly idegrendszeri szabályozásával, a központi glukózanalizáló rendszer egyes elemeinek kutatásával, a percepciós és tanulási mechanizmusok neurokémiai hátterével foglalkozik. 1980-ban az orvostudomány kandidátusa, 1989-ben doktora lett. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2007-ben rendes tagjává választották.
