Felavatták Jánosi Ferenc emléktábláját

(MTI) - Az emléktáblát a leleplezés után megkoszorúzta Jánosi Ferenc lánya és fia, Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc, valamint a család hozzátartozói, ezen kívül a honvédelmi miniszter nevében Holló József altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, Csoma Gyula, a Nagy Imre Alapítvány kurátora, továbbá az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, Bocskai T. József.

 

A barátok nevében Vitányi Iván szociológus beszédében megemlítette: Jánosi Ferenc a társadalmi kérdések összességére baloldali módon keresett megoldást, ugyanis a második világháború eseményei "megérlelték benne a baloldaliságot". Amikor a Népművelési Minisztériumban dolgozott, "minden jó ügyet támogatott szerény szóval, halkan, de bátran".

 

Jánosi Katalin felolvasta Lőcsei Pál újságíró negyven évvel ezelőtti, akkor politikai okok miatt el nem hangzott gyászbeszédét, amelyben az állt: "a szelídség és a jóakarat sugárzott minden jellemvonásában", soha nem látták ingerültnek. Jánosi Ferenc a gondolat-, szólás-, és lelkiismereti szabadság eszméjét vallotta, műveltsége formálta őt vonzó egyéniséggé - hangzott a nekrológ.

 

Jánosi Ferenc (1916-1968) Sárospatakon református lelkészi, a Debreceni Tudományegyetemen magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett, majd magyar irodalomból doktorált. A második világháborúban tábori lelkész-főhadnagyként szovjet hadifogságba esett, ahol antifasiszta propagandamunkára jelentkezett. A Vörös Hadsereg által kiadott Magyar Újság szerkesztőségében dolgozott.

 

Feleségül vette Nagy Imre lányát, Nagy Erzsébetet. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány Honvédelmi Minisztériumának osztályvezetője, később a népművelési miniszter első helyettese (1951-54) lett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára (1954-55), majd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója (1955-57) volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a Nagy Imre-perben elítélték,1960-ban amnesztiával szabadult. A XIII. kerületben egy közért vállalatnál tervelőadóként dolgozott, 1963-tól pedig a Pest Megyei Levéltárban az országszerte kibontakozó helytörténeti krónikaíró-mozgalom egyik irányítója volt.