Az egyezmény, és most már a magyar törvény is, elismeri a kulturális javak és szolgáltatások különleges, kettős - gazdasági és kulturális - természetét. Elismeri, hogy e javak olyan többletértékeket hordoznak, amelyek felülemelkednek a puszta kereskedelmi dimenziókon.
Az egyezmény továbbá elismeri az államok jogát, hogy saját kultúrájuk megjelenítésére, a globalizációval szembeni megvédésére különleges szabályozást és támogatási rendszert alkalmazzanak, intézkedéseket hozzanak, intézményeket működtessenek. Ez hivatkozási alapul szolgálhat a gyengébb helyzetben lévő kultúrák számára a törvényhozás és rendeletalkotás befolyásolásához.
A törvény és az egyezmény teljes, hiteles angol és magyar szövege a Magyar Közlöny 2008/41. számában olvasható, ezen a linken.
