(MTI) A jogtudós "az összehasonlító polgári jog, a szerződési jog és a szerződések elmélete, a szerződések gazdasági és gazdaságirányítási folyamatokban betöltött szerepének kutatása, a polgári jog és az alkotmányjog kapcsolata területén végzett, nemzetközileg is nagyra becsült tudományos munkássága, tudományszervezői, oktatói és szakmai-közéleti tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként" kapta a jelentős tudományos elismerést.
"Hirtelen többféle érzésem támadt, amikor értesültem arról, hogy a magas kitüntetésben részesültem. Az öröm mellett mindjárt ott volt a szomorúság is, hiszen néhány hete elhunyt feleségemmel ezt már nem oszthatom meg. Mindezzel együtt hálát érzek, hiszen sokaknak tartozom köszönettel azért, hogy méltónak találtak a Széchenyi-díjra" ? mondta az idén 75 éves Harmathy Attila.
A kitüntetett elmondta: apai ágon több felmenője is jogász volt, anyai ágon református lelkészek, pénzügyi szakemberek voltak a családban. Harmathy Attila édesapja példáját követte, aki bíró volt, és tudományos munkát is végzett, tudományos fokozatot pedig csak azért nem szerezhetett, mert az ehhez akkoriban szükséges marxista tantárgyakból nem volt hajlandó vizsgázni.
"Az 1950-es években komoly politikai állásfoglalást jelentett szüleim részéről, hogy a Debreceni Református Gimnáziumba írattak be, és ott érettségiztem. Ahogy később megtudtam, ez nehézséget is jelentett, amikor az ELTE jogi karára jelentkeztem, mégis felvettek" ? mondta a díjazott, aki egyetemi felvétele évében veszítette el édesapját, bátyja pedig akkoriban politikai okokból nem tanulhatott tovább, és így segédmunkásként járult hozzá a nehéz anyagi helyzetbe került család megélhetéséhez.
Harmathy Attila elmondta: egyetemi tanulmányai után rossz kádervéleményt kapott, ezért évekig nem tudott a szakmájában elhelyezkedni. Kezdetben idegennyelvi levelezőként dolgozott. "Tanáraimnak köszönhetően a jogi karral a diploma megszerzése után sem szakadt meg a kapcsolat, tanítottam, majd az MTA Jogtudományi Intézetébe kerültem, és az egyetemi kollégák támogatásának köszönhetően előbb félállásban, majd főállásban is egyetemi oktató lehettem" ? fűzte hozzá.
Harmathy Attila elmondta: szakterületén, a polgári jogban és a szerződések elméletében már az 1960-as évekre is jellemző volt a külföldi joganyag tanulmányozása. "Érdeklődésemben kezdettől fogva jelentős szerepe volt az összehasonlításnak: mi miért csináljuk így, mások miért másként. A magyar jogászok számára a rendszerváltozás időszakában komoly előnyt jelentett, hogy nem voltak tájékozatlanok a nemzetközileg ismert, alkalmazott megoldásokban" ? mondta a tudós.
Harmathy Attila 1990-tól három évig az ELTE jogi karának dékánja volt, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották és akadémiai tisztségviselő is volt. Akkoriban több jogszabály előkészítésében is részt vehetett. 1999 és 2007 között az Alkotmánybíróság tagja volt. "Ennek során különösen fontosnak tartottam azt, hogy fel kellett készülnie a magyar jogrendszernek az Európai Unió jogához való illeszkedésre, ami nagyon sok nehézséggel járt. Az egyetemi oktatásban való részvételem soha nem szűnt meg, és jelenleg is tartok még órákat professor emeritusként" ? mondta Harmathy Attila. "Szerencsésnek érzem magam: családom és kollégáim támogatása, szeretete végigkísért, nélkülük nem érhettem volna el eredményt" ? emelte ki a jogtudós.
Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten. 1959-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, ahol óraadó tanárként kezdte, majd 1974-től a polgári jogi tanszék egyetemi docenseként, 1982-től egyetemi tanárként folytatta oktatói pályafutását. 1990-1993-ban a jogi kar dékánja volt. 2007 óta az egyetem professor emeritusa.
Oktatói pályafutása mellett 1962 és 1992 között munkatársa volt a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének. Részt vesz több nemzetközi jogi szervezet munkájában. 1993-ban az MTA levelező, 1998-ban rendes tagja lett. 1993 és 1995 között az MTA főtitkár-helyetteseként, 1996 és 1999 között alelnökeként, 1995 és 1998 között az MTA Doktori Tanács elnökeként tevékenykedett. 1998 és 2007 között tagja volt az Alkotmánybíróságnak.
Fő kutatási területe a polgári jog és az összehasonlító polgári jog, ezen belül a kötelmi jog szerződésekkel kapcsolatos része. Több jogtudományi szakkönyv szerzője vagy társszerzője. Munkásságát többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1992), Deák Ferenc-díjjal (1995, 2009), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2007) kitüntetésekkel ismerték el.
