Pulszky Ferenc a XIX. századi magyar történelem egyik - kortársak, majd kutatók által is vitatott életpályájú alakja. Az elsőként jogi tanulmányokat végzett politikus, régész, műgyűjtő életútja átívelte szinte az egész évszázadot, magában hordozta kora nagy történelmi dilemmáit. Jelen volt a reformkor küzdelmeiben, hogy azután 1848-49 élvonalában lássuk, majd emigráns magyarként külhonban éli életét. Az 1860-as években a kiegyezés felé hajlik.
Hazatérése után országgyűlési követ, 1869-től 25 éven át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a magyar múzeumügy, a műgyűjtés meghatározó személyisége. 24 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Később rendes, illetve tiszteletbeli tagja, 1873-tól igazgatósági tagja, 1895-től másodelnöke.
Hosszú életpályája ellenére kevés, személyéhez közvetlenül kapcsoló emlék maradt fenn. Éppen ezért igen jelentős az az adomány, amellyel a közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye gyarapodott. Saphier Dezső Tibor, Saphier-Herskovits Mária és Saphier Regina adta át a 28 különféle darabból álló, Pulszky Ferenchez kapcsolódó kis gyűjteményét a múzeumnak.
A tárgyegyüttes magában rejti Pulszky Ferenc lezárt kapszulában őrzött hajtincsét és szivarszipkáját, különféle iratokat, újságkivágásokat, egy francia nyelvű menükártyát 1884-ből, valamint névjegykártyáját is. Pulszky-portrét ábrázoló újságkivágások mellett látható egy kis cédulán egy eddig ismeretlen tusrajz és családi, társaságbeli fényképek.
A Pulszky Ferenc születésnapján, szeptember 17-én nyíló kamarakiállítás az újdonságok bemutatása mellett egyben válogatás a korábban is múzeumban őrzött Pulszky-emlékek, továbbá magántulajdonban lévő emléktárgyak köréből.
