Már hetek óta lehetett sejteni, hogy a nyitóünnepség mintegy díszletként alkalmazza majd Pécs egyik legemblematikusabb épületét: Gázi Kászim pasa dzsámija pedig valóban megadóan tűrte, hogy a rávetített képek és lézervonalak a római kortól kezdve egészen a XXI. századig adjanak helyzetjelentést a város történetéről. A több száz pécsi iskolás közreműködésével megvalósult rendezvény azáltal, hogy a dzsámi falát öltöztette időről időre új köntösbe, furcsamód épp egy kiszolgáltatott, eszközzé alakított építmény révén tudta érzékeltetni az idő megőrző, egyúttal megújító erejét. A Pécs történelmi korszakait felvonultató jelenetek váltakozását hatalmas, több ember által mozgatott, légiesen lebegő bábok szimbolizálják, szöveg helyett inkább a mozgás, a viseletekbe bújtatott táncosok dinamikája dominál. Az alapanyagként szolgáló lézershow nem rest a Zsolnayak szellemét sem megidézni, de a rómaiak, a reneszánsz és Mária Terézia is tiszteletüket teszik az ünnepségen.
Az esemény legsikerültebb epizódja kétségtelenül a barokkot játékos formában megidéző árnyjáték, amely a fény-árnyék illúziója révén nem csak látványban, de humorával is kiemelkedett a stílusorgiából. A tánc, az elektronikával megspékelt zenei stílusok, az öltözék és az érzület egyvelege egyszerre juttatta eszembe a misztériumjátékot, a vallási szertartások ünnepélyességét, a szeánszok bizarr voltát, egyúttal a vásári komédiák és a szellemidézés furcsa szomszédságára is példát mutatott. Ahogy a zöld lézerköd sejtelmesen gomolygott a dzsámi kupoláján, miközben felette a tűzijáték szikrázó csillagai táncoltak - élő photoshopra gyanakodtam.
A produkció megtette a hatását a közönség körében: egy ötvenes éveiben járó apuka, Gábor és lánya például lelkesen ecsetelik, mennyire tetszett nekik a műsor, majd hozzáteszik, bizakodóan néznek a kulturális év elébe. A feltúrt utcák, a köztéri munkálatok és lezárások miatt nem idegeskednek, tudják, hogy ez is Pécs érdekét szolgálja. "Megszoksz, vagy megszöksz" - vágja rövidre a fiatal lány. Apja reméli, hogy a 2010-es programok fellendülést hoznak az elmúlt 10 év mélyrepülése után.
Egy család két apró porontya szinte szilveszteri felszerelésben virít, szüleik bevallása szerint Pécsett kevés az igazán nagy kaliberű rendezvény, így a meglehetősen csípős időjárás ellenére is kilátogattak a Széchenyi térre. "Reméljük, hogy valami pozitív indult el ma. Ráférne a városra" - mondja az apuka. Egy hangulatos kocsma pincérének személyében azért egy kicsivel szkeptikusabb hanggal is találkozom: szerinte a programkínálat kilencven százaléka "a balkáni fiatalokat célozza meg", és bár nagyon szép dolog, hogy építenek egy hangversenytermet, "de mégis kinek?" - teszi fel a kérdést. Az elmúlt években Pécs egyre kihaltabb lett, főleg, mióta a bányákat bezárták - mondja. Ennek ellenére Demjén Ferenccel, Lang Györgyivel, Balikó Tamással és Kandech Evelyne-nel sokan énekelték együtt a V'Moto-Rock dalát: "Várj, míg felkel majd a Nap". Úgy legyen.
