Lengyelországban 1980. augusztus 31-én alakult meg a független Szolidaritás szakszervezet, a szovjet tömb első államilag engedélyezett független munkásszervezete. Ennek emlékére 2005-ben a lengyel a parlament augusztus 31-ét hivatalos állami ünneppé, a "szolidaritás és a szabadság" napjává nyilvánította.
Lengyelországban a gdanski hajógyárban 1980. augusztus 14-én sztrájk kezdődött, amelynek eredményeként augusztus 31-én Gdanskban közös megállapodást írtak alá az akkori lengyel kormány és a gdanski hajógyár sztrájkoló munkásainak a képviselői. Ennek alapján megalakulhatott a Szolidaritás szakszervezet, amelynek Lech Walesa lett az elnöke. A munkabeszüntetés nyomán a lengyel kormány - a szocialista országok közül elsőként - elismerte a független szakszervezetek jogait, így a Szolidaritást 1980. szeptember 24-én hivatalosan bejegyezték. A szervezet 1980 őszére tízmilliós mozgalommá duzzadt és megkezdte küzdelmét az állampárttal. Miután ez nem vezetett eredményre, 1981. december 13-án az országban "hadiállapotot" vezetettek be, majd 1982-ben törvényen kívül helyezték a Szolidaritást. 1983-ban Walesa Nobel-békedíjat kapott. Az 1988-ban ismét fellángolt sztrájkhullám hatására 1989-ben a szervezetet újból törvényesítették. A szabad választásokat követően a Szolidaritás részvételével 1989 nyarán megalakult a keleti tömb első nem kommunista többségű kormánya. Alapítója és első vezetője, Lech Walesa 1990-1995-ben a Lengyel Köztársaság elnöke volt.
forrás: MTI Sajtóadatbank ? evfordulo.mti.hu
Budapest, 2005. augusztus 31.
Dr. Bozóki András, a Magyar Köztársaság Kulturális Miniszterének Levele
Rafal Wisniewski Nagykövet Úrhoz, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetéhez, a Lengyel Szolidaritás Megalakulásának Huszonötödik Évfordulója Alkalmából
Excellenciás Uram!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a lengyel nép államszocialista diktatúra felett aratott győzelmének erkölcsi és politikai bástyája, az egykori Szolidaritás-mozgalom megalakulásának huszonötödik évfordulóján magyar kulturális miniszterként gratulálhatok Önnek és a Lengyel népnek.
1980, augusztusában még egyetemi hallgatóként, a hozzám hasonló gondolkodásúakkal együtt lélegzetvisszafojtva követtem a lengyelországi forradalmi eseményeket. Azok az órák nagyon sokat jelentettek nekünk magyaroknak is, mert az 1956-os magyar forradalom óta először éreztük, hogy az emberekből nem veszett ki a szabadság akarása és van még remény egy igazságosabb életre. Az elnyomás nem tudta kiirtani a szabadság csíráit és ez a felismerés felerősítette bennünk a lengyel néppel való szolidaritásunkat és mozgalmuk iránti mélységes tiszteletünket.
A magyarországi rendszerváltás idején felidézvén a Szolidaritás megalakulásának napjait és az azt követő évek küzdelmeit arra gondoltam, hogy sokat tanulhatunk a lengyel példából. Ma már tudjuk, hogy a Szolidaritás a lengyel társadalomnak jóval szélesebb körét vonta be az ellenállásba, mint bármelyik másik szovjet-típusú ország rendszerellenes mozgalmai. A Szolidaritás igazi munkásmozgalom volt egy olyan rendszerrel szemben, amely önmagát hivatalosan a munkásmozgalmi hagyományhoz kapcsolta. A Szolidaritás megmutatta, hogy a szovjetizált állam által megszervezett és felügyelt rendszer valójában megcsúfolja a baloldali eszméket.
A Lengyel Szolidaritás nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész világnak példát mutatott.
Arra kérem Excellenciádat, hogy ezeket az érzelmeket és gondolatokat, a magyar nép emlékeiben máig élő tiszteletet, melyet a lengyelek ellenállása iránt érez tolmácsolja a Lengyel Kormánynak és a lengyel népnek.
Tisztelettel,
Dr. Bozóki András Budapest, 2005-08-31
A Magyar Köztársaság Kulturális Minisztere
