Egyre kardinálisabb kérdés, hogy egy ország milyen világképet, arculatot, egyszóval imidzset prezentál más országok felé, ennek pedig mára a kultúra vált az egyik legfontosabb részévé. Az MTA Szociológiai Kutatóintézet Tudományos és Igazgató Tanácsa másfél éve indított párbeszédet a kultúra különböző megjelenési formáival kapcsolatban, aminek keretén belül ezúttal a magyar kultúra külföldi megjelenése került fókuszba. Az MTA Szociológiai Kutatóintézet könyvtárszobájában kedden este megrendezett beszélgetésen négy külföldi magyar kulturális intézet képviseltette magát. A viszonylag szűkkörű eszmecserét vezető Tamás Pál, az MTA SZKI igazgatója úgy fogalmazott: nem beszámolót vár, hanem az "áldozatok" problémáira kíváncsi, és a magyar kulturális intézetek is ilyenek.
Masát András, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem rektora, a berlini Collegium Hungaricum volt igazgatója elmondta: Berlinben töltött hivatali ideje alatt a hajszálerek megerősítését tartotta - és tartja most is - fontosnak, egy kultúrdialógus szervezését, amiben a magyarok is szerephez jutnak. A rektor hangsúlyozta: sosem kizárólag a magyaroknak, hanem a németekkel együtt szervezték a rendezvényeiket. Fónagy Zoltán, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója terhes örökségként beszélt arról, hogy az intézmény egy nyolcemeletes épülettel rendelkezik, hiszen nagy felelősség, hogy megfelelő módon megtöltsék és kihasználják az így kultúrházként működő hely adta lehetőségeket. Rámutatott: az intézménynek van egy holdudvara, az osztrákok pedig igen pozitív elfogultsággal viseltetnek Magyarország iránt. Az általa igazgatott intézmény legértékesebb részének annak ügynöki, közvetítői, párbeszédet folytató tevékenységét érzi - az intézet eljutott arra a pontra, hogy az osztrák intézmények hozzájuk fordulnak, ha magyar tartalmat szeretnének.
Dávid Gyula, a Tallinni Magyar Intézet igazgatója egy infrastrukturális szempontból kevésbé szerencsés helyzetről számolt be: rendezvényeik tetemes része megfelelő hely hiányában nem az intézet épületében, sőt sokszor Tallinnon és Észtországon kívül valósul meg, hiszen az intézmény Lettországban és Litvániában is jelen van. Az igazgatók egyetértettek abban, hogy önmagában az, hogy valami magyar, korántsem jelent garanciát a külföldi érdeklődésre. Azért akad olyan termék, amit importra érdemesnek tartanak, hiszen - ahogy arról Dávid Gyula beszámolt - arra még nem volt példa, hogy magyar film a Baltikumban forgalmazásba kerüljön, most pedig ez történik Mundruczó Kornél Deltájával. Ezen a területen még a kortárs magyar jazz és a folkzene bizonyul érdeklődésre méltónak, emellett Észtország meglepő módon másfél millió palack Törley-pezsgőre is igényt tart évente.
Németországban természetesen az irodalmunk az egyik legkelendőbb portéka, ami önmagában is cáfolja azt a közhelyet, miszerint nem lehet megfelelően lefordítani a magyart - mutatott rá irodalmunk paradoxonára Masát András. "Kulcskérdés, hogy jó magyar fordítóink legyenek" - tette hozzá. A rektor szerint "parazitális" kultúrára van szükség, ráépülni, rácsatlakozni az adott nemzet kultúrájára. Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója szerint nincs olyan, hogy "külföld", ahány kultúraszelet, annyiféle érvényesülési mód. Nagyobb százalékban a "csikós-gulyásos-Bartókos massza" az utolsó kézzelfogható emléke a külföldnek rólunk - mondta. Szerinte rendkívül kitartónak kell lenni ahhoz, hogy a magyar kultúrával valaki odakint összetalálkozzon.
Azért némi reményre ad okot, hogy évente 17 ezer észt turista jár Magyarországon, és vannak köztük olyanok is, akik egyetemi tanulmányaik során a magyar nyelvnek szentelik az életüket.
