"Az idősebb generációhoz tartozók maguk is átélték 1956-ot, amely részét alkotja életüknek. Az ő filmjeikben fájdalom, keserűség, büszkeség, tehetetlenség, dicsőség, szégyen, komorság és remény keveredik" - mutatott rá Tirdatova, ide sorolva Az emigráns - Minden másképp van című filmet, amely Márai Sándor regényéből készült.
A kritikusnő Szilágyi Varga Zoltán Jegyzőkönyv - Mansfeld című filmje főhősének tragikus történetét ismertetve így írt: "A kamaszfiút vadállati módon megkínozták az ÁVH (a KGB budapesti változata) kamráiban, de ő meg sem mukkant, senkit sem adott ki, és éppoly emelt fővel, fanatikus arccal ment a halálba, mint Oleg Kosevoj (a nácik ellen küzdő komszomolista) Szergej Geraszimov filmjében."
"Az 1956-os forradalom animációs filmben, dokumentumfilmben, sőt musical (Bokor Attila: 56 csepp vér) formájában is megjelent a Magyar Filmszemlén" - konstatálta Tirdatova, mielőtt rátért a fő évfordulós film, a (közönségsikert aratott) Szabadság, szerelem (oroszul A dicsőség gyermekei: Gyetyi szlavi, Children of Glory) "kétes művészei értékeinek" jellemzésére.
A kritikusnő szerint a 36 éves Goda Krisztina, aki a tavalyi Moszkvai Filmfesztiválon a Csak szex és más semmi című, nagyon kedves filmjét mutatta be, éppoly könnyedén tisztába tette a magyar történelem egyik legfájdalmasabb fejezetét, mint előző alkotásában a szexet.
"A film (címéhez hasonlóan) pátosszal teli, híven követi a hollywoodi recepteket, minden érthető benne még a legnehezebb felfogásúak számára is, és az új nézőnemzedékek, amelyek egészen más időket élnek, éppoly könnyen fogyasztják ezt a történelmi leckét, mint a pattogatott kukoricát" - ecsetelte Tirdatova.
"Szép, fiatal hősök - a lány: egyetemi hallgató, a fiú: Magyarország legjobb vízipólósa - küzdenek a barikádokon az igaz ügyért, a gonosz birodalmával szemben. Nem hiányzik a szuperplános csók, sem a "szeretlek", miközben köröskörül robbanások, fájdalomkiáltások hallatszanak, tűz tombol."
"A lány büszkén megy a halálba, az utolsó pillanatig töretlenül bízva a megmentő amerikaiak jövetelében. Furcsa, hogy Budapest még áll, mert a filmvásznon legalábbis harmadik világháború zajlik... Az oroszok persze szörnyetegek és gyilkosok, elvetemült gazemberek. Mellesleg, nem szovjetek, hanem mindig csak ruszkik és komcsik..."
"A jó fiúknak hitt oroszok, akiknek tankjára a hősnő meggondolatlanul felszáll, nyomban álnokul megfordítják az ágyúcsövet és lelövik a barátait. A melbourne-i vízilabda világbajnokságon, amelyen Magyarország diadalmaskodik a Szovjetunió felett, a szovjet csapat bandaként viselkedik a mérkőzés alatt: ütnek, vágnak, fojtogatnak."
Tirdatova végül megjegyezte, hogy a Szabadság, szerelem egyáltalán nem mondható ugyan "fesztiválfilmnek", de bekerült a magyar filmművészetet a múlt héten megnyílt berlini fesztiválon képviselő alkotások közé.
