Széchenyi-díj - Boros Gábor filozófiatörténész

Kultpol

(MTI) - "Egyetemi tanulmányaim elvégzése óta foglalkozom a XVII. századi filozófusokkal" - emelte ki az ELTE újkori és jelenkori filozófiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, akinek kutatásai középpontjában Descartes és Spinoza áll. Több minden is érdekessé teheti őket a mai kor számára, a XVII. század ugyanis egy olyan korszak volt, amikor - a mai korhoz hasonlatosan - a technika, a tudományok óriási fejlődésen mentek keresztül - mutatott rá.
    "Ennek megfelelően az emberi életre vonatkozó általános kérdések ugyanolyan radikális átalakuláson mentek keresztül, mint manapság. Tehát amikor az embert a XVII. század módján helyezzük a középpontba, megkérdezzük, hogy mi határozza meg életének alapelveit, milyen módon kell egyáltalán élnie akkor, amikor a hagyományos kötődések az egyházakhoz felbomlanak, vagy legalábbis meglazultak" - magyarázta a tudós, aki szerint a XVII. század etikájának a válaszai az ilyen típusú kérdésekre sokban segíthetnek a mai válaszok megfogalmazásában.
    "Az én kutatásaim elsősorban arra vonatkoztak, hogy az új tudományos világkép, ami akkor kialakult, hogyan és milyen következményekkel járt az etikára, a politikai kérdésekre" - fűzte hozzá.
    Boros Gábor jelenleg az érzelmek filozófiájával foglalkozik. Mint mondta, a kortárs filozófiának ez új iránya az utóbbi 20-25 évben alakult ki. Célja, hogy a pszichológiai, neurobiológiai vizsgálódásokon túl a filozófia a saját nézőpontjából értelmezze az érzelmeket az etikában, a politikában, a művészetekben.
    "Ennek is van történeti vetülete. A filozófia kérdései mindig úgy merülnek fel, hogy történelmi nézőpontból fordulunk hozzájuk. A XVII. század az érzelmek szempontjából is egy kitüntetett század. Általában azt szokás gondolni, hogy az ész százada volt, de ez félreértelmezése azoknak a gondolkodóknak, ez ma már mindenképp világosan látszik" - tette hozzá Boros Gábor.
    Boros Gábor 1959. július 13-án született Tatán. Az ELTE elvégzése után ösztöndíjas volt, majd 1987-90-ben a Bölcsészettudományi Kar Filozófiatörténeti Tanszékének tanársegédjeként újjászervezte a középkori filozófia oktatását. 1990-től adjunktus, docens, tanszékvezető, 2006 óta egyetemi tanár. A filozófiai tudományok kandidátusa, majd habilitált, 2003 óta az MTA doktora.