(MTI) - A Magyar Tudományos Akadémia Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének kutatóprofesszora az emberekben és számos állatfajban gyakori emésztőszervi bántalmak kórokozóinak eddig nem ismert kórfejlődéstani és molekuláris biológiai tulajdonságainak felismeréséért, a kórokozók kimutatása módszertanának kidolgozásáért, új típusú, szabadalmi oltalmat kapott vakcinák előállításáért részesült Széchenyi-díjban.
"Szerencsém volt, mert olyan mestereim voltak, akik enterális mikrobiológiával, azaz a gyomor-bélrendszer fertőző gyulladásos betegségeivel foglalkoztak" - mondta az MTI-nek Nagy Béla professzor, aki elsősorban a coli-baktériummal, a szalmonellával, több vírussal, valamint egy nagyon érdekes egysejtű parazitával, a cryptosporidiummal foglalkozott.
"Mindegyiken vizsgálatsorozatot végezhettem nagyszerű munkatársakkal. Volt, amikor vakcina született kutatásaim nyomán, ez például egy coli-baktérium és rotavírus kombinációja volt, amelyet évtizedekig gyártottak és alkalmaztak" - mondta.
Nagy Béla megjegyezte: különös örömöt jelentett számára a coli-baktériumok tipizálása, alapvető biológiai és genetikai tulajdonságaik megismerése. Ezek a kutatások modellként más mikroorganizmusok, így a szalmonella esetében is jól használhatók.
A tudós jelenleg a naposcsibék szalmonellafertőzését és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciájának terjedését kutatja, hogy minél eredményesebben védhessék az állományokat a kórokozónak Magyarországon előforduló törzseivel szemben.
"A baromfiállomány teljes fertőzésmentességét lehetetlen garantálni. Gazdaságossági szempontokból egy-egy épületben 10-20 ezer baromfit is tartanak, s ezt a szalmonella is kihasználja, amely jól szaporodik egy ilyen nagy létszámú és fogékony állományban. Egyrészt a csibék ellenálló képességét lehet segíteni, másrészt a szalmonellát távol tartani, vagy ha a kórokozó már bekerült szervezetükbe, bizonyos takarmányokkal a fertőzöttséget alacsony szinten próbálnák tartani" - mutatott rá Nagy Béla.
Adatai szerint Magyarországon évente 2-3 ezer szalmonella-fertőzés történik, ami elég magas szám egy európai állam esetében, de már ez is eredmény ahhoz képest, hogy 15 éve még ötezer felett volt a megbetegedések száma.
Nagy Béla állatorvos, mikrobiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének kutatóprofesszora 1941. július 15-én született Debrecenben. 1965-ben az Állatorvos-tudományi Egyetemen diplomázott, majd állatorvosként dolgozott. 1967-től az egyetem állathigiéniai tanszékének munkatársa, 1971-től a Szombathelyi Állategészségügyi Intézet igazgatója, majd az Országos Állategészségügyi Intézet igazgató-helyettese, 1989-től az Állatorvos-tudományi Egyetem központi laboratóriumának tudományos főmunkatársa volt. 1991-től az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettese, az enterális bakteriológiai témacsoport vezetője, 1994-2000-ben az intézet igazgatója. 2000-től kutatóprofesszor, az újszülött és növendék állatok fertőző jellegű enterális megbetegedéseivel foglalkozik. Az állatorvos-tudomány doktora, 1998-tól az MTA levelező, 2004 óta rendes tagja.
"Szerencsém volt, mert olyan mestereim voltak, akik enterális mikrobiológiával, azaz a gyomor-bélrendszer fertőző gyulladásos betegségeivel foglalkoztak" - mondta az MTI-nek Nagy Béla professzor, aki elsősorban a coli-baktériummal, a szalmonellával, több vírussal, valamint egy nagyon érdekes egysejtű parazitával, a cryptosporidiummal foglalkozott.
"Mindegyiken vizsgálatsorozatot végezhettem nagyszerű munkatársakkal. Volt, amikor vakcina született kutatásaim nyomán, ez például egy coli-baktérium és rotavírus kombinációja volt, amelyet évtizedekig gyártottak és alkalmaztak" - mondta.
Nagy Béla megjegyezte: különös örömöt jelentett számára a coli-baktériumok tipizálása, alapvető biológiai és genetikai tulajdonságaik megismerése. Ezek a kutatások modellként más mikroorganizmusok, így a szalmonella esetében is jól használhatók.
A tudós jelenleg a naposcsibék szalmonellafertőzését és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciájának terjedését kutatja, hogy minél eredményesebben védhessék az állományokat a kórokozónak Magyarországon előforduló törzseivel szemben.
"A baromfiállomány teljes fertőzésmentességét lehetetlen garantálni. Gazdaságossági szempontokból egy-egy épületben 10-20 ezer baromfit is tartanak, s ezt a szalmonella is kihasználja, amely jól szaporodik egy ilyen nagy létszámú és fogékony állományban. Egyrészt a csibék ellenálló képességét lehet segíteni, másrészt a szalmonellát távol tartani, vagy ha a kórokozó már bekerült szervezetükbe, bizonyos takarmányokkal a fertőzöttséget alacsony szinten próbálnák tartani" - mutatott rá Nagy Béla.
Adatai szerint Magyarországon évente 2-3 ezer szalmonella-fertőzés történik, ami elég magas szám egy európai állam esetében, de már ez is eredmény ahhoz képest, hogy 15 éve még ötezer felett volt a megbetegedések száma.
Nagy Béla állatorvos, mikrobiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének kutatóprofesszora 1941. július 15-én született Debrecenben. 1965-ben az Állatorvos-tudományi Egyetemen diplomázott, majd állatorvosként dolgozott. 1967-től az egyetem állathigiéniai tanszékének munkatársa, 1971-től a Szombathelyi Állategészségügyi Intézet igazgatója, majd az Országos Állategészségügyi Intézet igazgató-helyettese, 1989-től az Állatorvos-tudományi Egyetem központi laboratóriumának tudományos főmunkatársa volt. 1991-től az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettese, az enterális bakteriológiai témacsoport vezetője, 1994-2000-ben az intézet igazgatója. 2000-től kutatóprofesszor, az újszülött és növendék állatok fertőző jellegű enterális megbetegedéseivel foglalkozik. Az állatorvos-tudomány doktora, 1998-tól az MTA levelező, 2004 óta rendes tagja.
