A történelemtudomány úgy tartja számon az akkori királytalálkozót, hogy ott szökött szárba az együttműködés, amely aztán a térség, illetve a korszak leggyümölcsözőbbikének bizonyult, és amely nyomán a szomszédos országok egymást kölcsönösen segítették ? mindannyiuk gyarapodására. A Visegrádi Négyek (a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság és a Szlovák Köztársaság) erre a hasznos és előremutató viszonyra emlékezve jött létre két évvel a rendszerváltás után (akkor meg lévén Csehszlovákia: V3-ként), közös dolgaink éltetésére és további információcserére nemcsak a kultúra, de az oktatás és a tudományok területén is. A V4 időközben kidolgozta és 2000 óta működteti a Visegrád Alapot, amelynek támogatásával az Európai Kulturális Alapítvány Visegrad Visibility programja is működik azzal a céllal, hogy kézzelfoghatóvá tegye a régió geopolitikai, történelmi és kulturális összetartozását. S mert a formáció tudatosan nyitottan kíván működni, más országok fiatal kultúrakutatói, fotó- és képzőművészei, folyóiratok szerzői és szerkesztői, fordítói is részt vesznek a közös munkában, amely nemzetközi pályázati rendszerben működik.
|
|
| A Visegrad Visibility krakkói akcióján |
Immár második éve szerveznek V4-es helyszíneken workshopokat is: 2010-ben Somorján (Szlovákiában), 2011-ben Brnóban (Csehországban) és Krakkóban töltöttek egy-egy hetet a résztvevők, 2012 nyarán pedig Prágában, majd Pécsett. Minden helyszínen dolgoztak (már jóval előre is) olyan résztvevők, akik személyesen kötődnek a helyi kulturális szférához. Ezért az aktuális csoport nemcsak egymással találkozik a kurzus idején, hanem azokkal a helyi erőkkel is, akikhez kívülről nagy eséllyel nem lehetne eljutni, így azonban a résztvevők megismerkedhetnek helyi alkotókkal, kutatókkal, kevéssé frekventált helyekkel, szokásokkal és ízekkel, amelyeket a későbbiekben máshol is lehet hasznosítani.
A július harmadikán kezdődő prágai programba volt szerencsénk bepillantani: történelem-szemináriumokkal kezdődött a hét, amelyekre mind a négy országból felkértek kutatókat. Hangulatos volt, hogy a résztvevők nem egy üres előadóba ültek be az egyetemen ? ugyanis ennek a napnak a programja kapcsolódott egy állandó prágai rendezvényhez: a cseh történelemtanároknak szóló Nyári Egyetem ?továbbképzésének? utolsó napjához ?, így az előadások végén bárki felvethetett a témával kapcsolatos problémákat, kérdéseket: a képzésen részt vevő cseh történelemtanárok és a Visibility több országból jelenlevői is. Rendkívül izgalmas volt már a közös nézőpont is: hogy szemléljünk négy irányból akár egyetlen történelmi eseményt ? Az én hősöm a te ellenséged munkacímű előadások szerkesztett változatai rövidesen meg is jelennek. Az előadók azzal rögtön egyetértettek, hogy hasznos lenne ezt a történelemszemléletet az oktatásba is becsempészni.
A programban az elejétől fogva részt vesz a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok alapítója és művészeti vezetője, és a korábbi helyszíneken végzett munkáról is tudósított egy kedvelt sörözőben kiállított sorozata: különböző fotósok ? akik közt profik és amatőrök is vannak ? felvételeit tekinthették meg a hely vendégei. A képek ténylegesen több látásmódot jelenítenek meg, de a különbözőségükön túl nyilvánvalóan észrevehető volt minden alkotáson az a szemlélet, hogy bár szociálisan leíró, dokumentarista pontosságra törekedtek a készítőik, érdeklődésük, nyitottságuk és a személyesség által olyan igazságról szóló tétje lett minden képnek, amelyet az alkotások összessége emelt ki.
Meglehet, ezekről az eseményekről szólva újszerűnek tűnik a Visegrád Visibility, de ahogy Karádi Éva programvezetőt kérdeztük, kiderült, hogy bőséggel vannak nem hivatalos előzményei 1956-ig, 1968-ig, 1977-ig (hogy csak néhány emblematikus évet említsek) és 1989-ig visszamenőleg. Ahogy Karádi Éva elmondta, a magyar szamizdat rengeteget tanult annak idején a lengyeltől ? hogy aztán ezek a kapcsolatok állandó együttműködéseket is generáltak, az már szinte magától értetődő: ekként ezeknek a földalatti mozgolódásoknak nyilván nem hivatalos, de szellemében mindenképpen méltó folytatása ez a számos szakmai ismeretséget és együttműködést indikáló program.
A továbbiakban részt vehettünk egy, a városi közterekről szóló, kortárs építészettel nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is foglalkozó szakember vezetésével tartott túrán. E sétán (persze a tömegközlekedést is használtuk) annyi más érdekesség és helyi történet mellett arról is hallottunk, hogy a tömb-rehabilitációk önmagukban nem visznek messzire ? hiába a sztárépítészek és a mögöttük álló, helyi érdekeket szem előtt tartó, jó gazdasági struktúrák, ha nem kapcsolódik a városhoz, sőt a tágabb környezetéhez rengeteg más szempontrendszer szerinti megfeleltetésben egy-egy ilyen többéves rehabilitációs program. Izgalmas volt belepillantani abba a Budapestével is összevethető problémába, hogy mennyi kérdést vet fel a múlthoz, a korszerűséghez való optimális viszonyulás ? a válaszokat persze mindig helyben kell megtalálni, de a kulturális közelség miatt nagyon hasznos lehet mindezt a szomszédban is megfigyelni. A prágai látogatást nemzetközi fordító szeminárium zárta, amelynek lesznek majd kézzelfogható eredményei is: publikációk, műfordítások, színházi bemutatók és közös projektek.
