Ha a társadalom most két részre oszlik − a felelősségteljesek és a renitensek − Csaba szerencsére az első csapatba tartozik, ugyanis a vészhelyzet kihirdetésekor berendezkedett az önkéntes karanténra, és fegyelmezetten, de a rá jellemző humorral kezeli a helyzetet. Facebookján például ezt írta: „ez a semmi minden semmik legvalamibbike' − csinálhatod tudományos alapon, meggyőződésből, jó szándékból, belátásból, elfogadásból, utasításra, úgy is, hogy közben el sem hiszed, hogy fontos. Hányszor adatik meg egy ember életében, hogy hőssé válhat pusztán attól, hogy becsukja az ajtót?"
Hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet?
Pár napja lezavartam minden előkészületet, bevásárlás, ilyesmi. A családommal kitaláltuk és lefektettük a játékszabályokat, ami az érintkezést illeti. #kètmèter − ma az a tervem, hogy egész nap fifázom a barátaimmal, és nem idegeskedem.
Mi volt a legutóbbi kulturális élményed, amire szívesen emlékszel vissza?
Mècs Anna Gyerekzár című novelláskötete. Èpp' mindenki skandináv novellás lázban ég, nekem valahogy az nem tetszett. Túl sötét, néha indokolatlanul és zavaróan. Persze nyilván nem olvastam minden skandináv novellistát. Anna viszont sokkal szellemesebb és barátságosabban szomorú vagy vicces. De általában inkább egyezerre a kettő.
Kérlek, ajánlj három olyan művet, amit most olvasol/nézel!
Értelemszerűen Mècs Anna Gyerekzár című kötete. Megnézésre a Nyolcadik utas a halál című, örök érvényű sci-fit ajánlanám. Hallgatni pedig a Pink Floyd The Wall című lemezét. A The Wall amúgy is alapmű, nekem a kamaszkorom egyik meghatározó darabja. Tele rejtett dolgokkal, amiket nem akarok lelőni, olvassatok utána.
Kiemelt fotó: Somogyi Lajos
Az interjúsorozat többi része itt olvasható.
