Hogyan éli meg a mostani helyzetet?
Nehezen viselem, hogy nem láthatom a gyerekeimet és az unokáimat. Igyekszem nem szorongani, ez hol sikerül, hol nem. Egyrészt aggódom a betegség miatt, másrészt pedig amiatt, hogy vajon meddig tart a színházi kényszerszünet, és kihúzom-e addig az anyagi tartalékaimból. Sajnálom, hogy nem járhatok el az uszodába, ugyanakkor igyekszem meglátni a helyzet előnyös oldalát is. Általában nagyon aktívan telnek a napjaim, a pihenést most igyekszem nem kényszerként megélni. Sokat dolgoztam az elmúlt időszakban: forgatás, színházi próbák, jól esik egy kicsit befelé figyelni, és üdítő, hogy jut időm az otthoni teendőkre. Minden nap járok a kutyámmal sétálni a Ligetbe, igyekszem átgondolt napirend szerint szervezni az életem.
Mi volt az utóbbi időben a legemlékezetesebb kulturális élménye?
Bernard Shaw darabja, A szerelmesek házai a Radnóti Színházban. Meggyőződésem, hogy néhány évtizedenként érdemes újrafordítani a külföldi drámákat, mert így frissé, életszerűvé válik a szöveg a színpadon. Kovács Krisztina és Péterfy Gergely fordítása, Valló Péter rendezése remek, a színészek nagyon jól játszanak, direkt aktualizálás nélkül született érvényes, mai előadás.
Ajánljon három művet, amit otthon is lehet élvezni!
Régi elmaradásaimat pótolom most az otthon töltött napok alatt. Grecsó Krisztiánról sokat tudtam, de bevallom, még nem olvastam egyetlen regényét sem, csupán rövid írásait. A Mellettem elférsz most igazán örömteli élmény, akinek ugyancsak kimaradt, szívesen ajánlom figyelmébe. A másik kötet Vásárhelyi Mária Valahogy megvagyunk című, kitelepítésről szóló „snagovi emlékkönyve”. Ezen kívül előfizettem a Netflixre, és sorra nézem a filmeket, sorozatokat, különösen tetszett A két pápa és a Házassági történet. Jelenleg A korona című sorozatot nézem, remekül kidolgozott, színvonalas alkotás, ráadásul nagyon kedvelem azt a – csaknem hetven évvel ezelőtti – korszakot, amelyben játszódik.
Nyitókép: Stekovics Gáspár felvétele
