László Boldizsár neve aligha cseng bárkinek ismeretlenül. A Cotton Club Singers egykori legendás énekese évtizedekkel ezelőtt az opera egyik tenor csillaga lett. A klasszikus és a könnyűzenei műfajban egyaránt otthon van. Még Szegeden él, de már fél lábbal Pesten. Rengeteg előadása van országszerte és határon túl. Most ő is kényszerpihenőjét tölti, és Vírusirtás című videójával hódít a neten.

A videót elnézve az éneklést otthoni barkácsolással kapcsoltad össze.

Levettem a kapuról a fát, megcsiszoltam, lefestettem és visszacsavaroztam. Közben felénekeltem a Maradj otthon üzenetet: Giacomo Puccini – Éger László: Vírusirtás című áriáját, amit a dalszövegíró barátom írt. Forgattam hozzá itthon egy videót, amit a nagylányom, Dorina megvágott. Az összes anyagomat ő készíti évek óta. Neki köszönhetően már nagypapa vagyok!

Jé, ezt nem is tudtam!

Esztergom mellett egy nagyon rosszul hangzó, de álomszép, Búbánatvölgy nevű helyen laknak. Ők ott vészelik át a járványt. Jobb időkben gyakran járunk hozzájuk a feleségemmel és a kislányommal. Az unokám 2, Gréti lányom 4 éves, és máris nagynéni.

Izgulsz értük?

Persze. Meg az édesanyámért, mert ő már idős és eddig nem volt könnyű otthon tartani, de most már belátta, hogy az a helyes döntés.

Merre mozdultál ki utoljára az önkéntes karantén előtt?

Elterveztem, hogy megnézem a Virágot Algernonnak darabot a Szegedi Nemzeti Színházban, mert Borovics Tamás színművész, a darab főszereplője nagyon hívott, de végül a koronavírus miatt már nem lehetett megtartani az előadást. Utolsó fellépésem Schell Judittal volt Nyíregyházán nőnap alkalmából. Érdekes élmény volt, mert aznap már lehetett tudni, hogy bezárnak a kulturális intézmények. Egyébiránt nem szeretek otthonról kimozdulni a szabadidőmben, mert annyi mindenben vagyok benne évad közben, hogy két munka között úgy létezem, mint Homér Simpson. Semmilyen szórakozás sem vonz túlzottan, maximum a neten megnézem azokat a dolgokat, amelyek érdekelnek.

Utazni viszont nagyon szerettek.

Igen, mielőtt lezárták a határokat, elmentünk négy napra Szlovéniába. Rettenetes fáradt voltam, gondoltam, adok magamnak négy nap pihenőt. Portorosban voltunk a tengerparton, egy gyönyörű helyen, nagyon jó volt. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen hosszú szünet vár rám a következő hetekben.

Hogyan viseled a bezártságot?

Először rosszul, mert belegondoltam, hogy gyakorlatilag az évados bevételeim egynegyede a következő másfél hónapra koncentrálódott. Rengeteg munka volt beírva erre az időszakra a naptáramba, épp azon járt az agyam, hogyan élem túl. Most azon jár az agyam, hogyan csoportosítsam át a dolgaimat. Sem a világnak, sem nekem nem tesz rosszat most ez a befelé fordulás, ha ez a periódus nem húzódik el túlságosan. Már most sokkal tisztázottabbak a viszonyok, tapasztalatom szerint higgadtabbak, figyelmesebbek egymással az emberek. Ahol szeretik egymást, ott még erősebb lesz a családi kohézió, ahol pengeélen táncolt, ott pedig, ha szerencséjük van, megerősödik; ilyenből szerintem nagyon sok lesz, és ez jó.

Meg tudja tanulni az ember megbecsülni a kisebb dolgokat, és ez nagyon fontos.

89-ben katona voltam. Azután felejthetetlen élmény lett egy pohár sör, az, hogy két napig elmehetek valahova, hogy csak úgy szabadon ücsöröghetek egy padon. A karantén nem ismeretlen számomra, mert másfél éve hat hétig gipszben feküdtem egy motorbalesetet követően. Ráadásául akkor november volt, és ki sem lehetett menni. Azt élveztem ugyan, hogy különcnek éreztem magam. Ez most más, mert akkor biztonságos volt a légkör és minden haladt a maga útján. Ami most van, az nem jó érzés. Ezt rendbe kell hoznia a világnak! Persze sokat vagyok együtt a kislányommal, ő nagyon élvezi, mit sem lát ebből az egészből.

Mit ajánlasz az otthon tartózkodás idejére? Van kedvenc filmed, könyved, zenéd?

Újranézem a régi kedvenc filmjeimet, például az Üldözési mániát, ami egy amerikai alkotás. Szerintem ilyenkor olyat jó nézni, olvasni, hallgatni, ami nem nyomja le a hangulatod. Se thriller, se horror, inkább a röhögős dolgok. Az a baj, hogy a közösségi oldalak is egy idő után körbeérnek, mindenki ugyanazokat posztolja, az egyik fele a látogatóknak viccet csinál a járványból, a másik riogat, a harmadik azt mutatja, hogy őt nem érdekli. Én inkább pakolok, rendbe teszem a dolgaim, mert a tervek szerint nyáron elkészül a házunk, és Szegedről Pestre költözünk. Egy könnyűszerkezetes, önfenntartó otthonunk lesz, ennek az előkészületeivel töltöm most a legtöbb időm. Rendszerezek, szortírozok a holmik között.

Az ember attól csodálatos, azért vagyunk itt a földön ilyen hosszan, ekkora létszámban, mert tudunk alkalmazkodni. Most ehhez a járványhoz is.

Ha ennek a tanítását magunkévá tesszük, akkor hasznunkra válik. Ja, és van egy jó sztorim! Január elején megcsináltuk a koncertet.

A Boldi 50-re gondolsz, amit a születésnapod alkalmából tartottatok?

Igen. Big banddel készült, nagy slágerek, a számomra újraírt magyar szövegekkel. A koncert után visszazökkentem az évadba, és nem lett időm arra, hogy a stúdióban elkezdjem javítani a koncertfelvételt. Volt egy állandó nyomás rajtam, de csak toltam magam előtt a feladatot. Január végén kaptam egy hírt, hogy Keresztes Zoli nevű barátom, akivel nagyon sokat hangszereltettem régen a Singersnek, kint rekedt Vuhanban. Tudtam, hogy Kínában él, de azt nem, hogy pont ott. Jó egzisztenciája volt, egy show zenei vezetőjeként dolgozott. Kínai a barátnője, és a nyolc magyar közül ő volt az egyetlen, aki ott maradt, mert nem engedték vele haza a lányt. Hirtelen egyik reggel felültem, hogy akkor Zolival kell kevertetni a koncert zenei anyagát! Az összes hangsávot interneten átküldtem neki, azóta javítgatja, szóval Vuhanban készül a koncertem zenei anyaga. Elképesztő! Zoli remek munkát végez. A legjobb embert kaptam, elképesztő füle van a könnyűzenéhez. Hálás, hogy így legalább nem bolondul meg. Tíz hetet egy 35 emeletes ház 25. szintjén töltöttek bezárva. Még mindig nincs korlátlan kijárás, de egy hete már levihetik a kutyát a ház elé. Ami náluk, Kínában csodálatos, az a fegyelem. Ezt itt hiányolom. Itt egy hétnél tartunk. Kínában három hónap telt el. Abban bízom, hogy az a tudás, amit átadtak nekünk és az, hogy mi talán hamarabb reagáltunk, segít, hogy minél előbb elhagyja Európát is a vírus.

A fotók forrása a Facebook.