A járványügyi helyzet miatt a főpróbahét kezdetén kellett félbeszakítaniuk a Zűrzavar 2045 próbáit az Örkény Színházban. Sejtette, hogy ezt a rendezését nem fogják tudni bemutatni a tervezett időpontban?
Az utolsó pillanatig fel sem merült bennem. Az ember ilyenkor annyira belefeledkezik a munkába, hogy keveset tekintget azon kívülre. A lehető legrosszabb pillanatban kellet felfüggesztenünk a próbákat, a beépített díszlet azóta is ott áll a színpadon.
Mennyire állt össze az előadás? Ősszel honnan lehet majd folytatni?
A főpróbahét kezdete azért kritikus időszak, mert ilyenkor még nem áll össze az előadás, legfeljebb részleteiben. A premiert megelőző hét szól arról, hogy egésszé válik, ritmusa lesz, beérik. Furcsa volt megélni, ahogyan egyik napról a másikra leálltunk.
Színészként és rendezőként is mindig belefeledkezik az adott munkába?
Erre ritkán van lehetőségem, annyi mindenre kell figyelni a hétköznapokban. Nem vagyok az a típus, aki az iskolában felejti a gyerekét. A főpróbahét kétségtelenül felfokozott időszak, de igyekszem olyankor is jelen lenni a családom életében.
A Zűrzavar 2045-öt Lev Birinszkij Bolondok tánca című drámája ihlette, Bánki Gergellyel és Gábor Sárával dolgoztak a szövegen. Mennyire írták át?
A dráma alaphelyzeteit megtartottuk, ám összességében eléggé átírtuk, ezért is kapott új címet az előadás. Birinszkij 1905-ös szatírája az akkori kaotikus orosz viszonyokra reflektált. Mi 2045-be helyeztük a történetet Magyarországra. Vagyis az Új Orosz Birodalomba, amelynek része Magyarország. Azzal a gondolattal játszottunk, hogy vajon miként alakul itt az élet huszonöt év múlva. Muszáj volt átírnunk, mert a száz évvel ezelőtti világ törvényszerűségei mára megváltoztak. Akkoriban meghökkenést váltott ki, ha valaki nyíltan beszélt a korrupcióról, 2045-re viszont már senki nem kapja fel a fejét erre. Talán már 2020-ban sem. Az eredeti darabban egy leleplező újságcikk robbantja ki a botrányt, míg az előadásunkban egyetlen televízió működik, amely gyártja a híreket, és építget egy párhuzamos valóságot.
Mennyire kell elemelni a történetet?
Ezúttal elég konkrétan beszélünk a mi országunkról, a lehetséges jövőnkről. Más kérdés, hogy huszonöt év távlatából is az lesz-e fontos, ami ma annak tűnik. Az aktuális utalásokkal teli színházi helyzetek is hordozhatnak tágabb jelentést; ha megfelelő kontextusba helyezzük, szerintem nagyon szépen működhetnek akkor is, ha kifut alóluk a pillanatnyi áthallás. Most éppen azon gondolkodunk, miként illeszthetnénk bele a történetbe ezt a világjárványt, mert egy ilyen típusú előadásban ezt nem léphetjük át.
Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy amikor Németországban rendezett, a színészek furcsállották, hogy az első szöveg, amit kézhez kapnak, még nem végleges. Ez esetben mennyire volt lehetőségük improvizációra?
Mivel ez egy átirat, volt alkalmunk módosításokra. Sokszor kiderül, hogy bár leírva jónak tűnik a szöveg, a színpadon kicsit túlbeszélt egy szituáció, vagy amit evidensnek hittünk, nem érthető, szóval ez nagyfokú rugalmasságot kívánt a színészek részéről.
Jövőre – első alkalommal – operát rendez, Donizetti Az ezred lánya című darabját. Tud készülni a későbbi munkáira?
Erre valóban jó ez a helyzet. Jövőre tervben van egy litvániai rendezésem, annak előkészítésén dolgozom, és forgatom a Donizetti kottáit is.
A Művészek az otthoni oktatásért kezdeményezésben Esterházyt olvasott fel, de egyébként mivel tölti az idejét otthon?
Hétéves a kislányom, első osztályos, úgyhogy feleségemmel általános iskolai tanárokká léptünk elő, és ez lényegében lefedi az egész napunkat. Sokan járnak hasonló cipőben, így nem kell magyaráznom, néha milyen nehéz ahogyan a szülői és tanári szerep összekeveredik. Az Örkény Színházban elindult a Vers csak Neked kezdeményezés, ami azt jelenti, hogy kérésre verset mondunk telefonon az érdeklődő közönségnek. Délután vagy este leülök, és elkezdek telefonálgatni.
Pogány Judit azt mondta, hogy a versmondáson kívül sokat beszélget. Ön is így van ezzel?
Igen, nagyon izgalmas, és nekem is jól esik. Sokféle szempontot megismerek, látom, kik miként élik meg vagy vészelik át ezt a helyzetet. Különös, hiszen nem ismerjük egymást, de így talán könnyebben nyílik meg az ember egy-egy ilyen beszélgetésben.
Ön hogyan éli meg a helyzetet? Szorong?
Legfeljebb azért, mert nem látom, mikor lesz vége, hogyan tudunk majd újra játszani. Fogalmunk sincs, mikor lehet leültetni háromszáz embert egy zárt térben, ráadásul a szakmánkban komoly problémát jelent a munkanélküliség is.
Nyitókép: Horváth Judit
Az interjúsorozat többi része itt olvasható.
