Bár valamelyest lazultak, még mindig szigorúak a járványügyi rendelkezések. Mi az, ami legjobban hiányzik a korábbi mindennapjaiból?
Több mint négy évtizede vagyok aktív munkavállaló, de korosztályom nevében mondhatom: soha, még megközelítőleg sem kerültem hasonló helyzetbe. A család klasszikus ellátása helyett valami szokatlan formát kellett elsajátítanunk, a munka szervezése is teljesen áttevődött az elektronikus eszközökre. Az első hetek ennek az új életformának megteremtésével zajlottak, de már akkor egyre kínzóbban megjelent az élő kultúra hiánya. Amúgy az átlagosnál többet járok színházba, koncertre, operába, így ez most rettentően hiányzik.
Mivel tölti a napokat otthon, mire jut több ideje?
Rászoktam a kétnaponkénti kenyérsütésre, büszkén mondom: saját kovásszal – bár ezt valójában a kényszer szülte –, s most úgy gondolom, hogy ezt a szokást megtartom karantén utánra is. Figyelemmel kísérem az online közvetítéseket, de ezeknek, miként a hang- és videófelvételeknek, már korábban is csak mérsékelt barátja voltam, az élő előadás híve vagyok. Igyekszem sokat olvasni. Mostanában Márai Sándor naplóit falom. Minden helyzetre, így a jelenlegire is találok választ, megoldást ezekben a mély gondolatisággal átitatott írásokban.
Egy zenei együttes évekre előre tervez, most pedig alig látjuk, mi lesz a jövő héten. Miként tudják átszervezni a Nemzeti Énekkar programjait?
Sajnos a pillanatnyi állás szerint tizenöt fontos koncertünk maradt, vagy marad el a nyár végéig. Köztük volt a nagyon várt Rossini-Verdi oratóriumest a nagyszerű Carlo Montanaróval az Énekkar Pászti-bérletében. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik nagy eseménye lett volna Liszt eddig ismeretlen operája, a Sardanapalo hazai bemutatója a weimari Staatskapelle partnereként. Az idei Wagner Napok keretében újra örömmel vártuk A nürnbergi mesterdalnokok előadásait, s izgalmas kihívás lett volna a franciaországi Lille-ben Puccini Turandotjának előadása is. Csak reménykedni tudunk, hogy ezek a koncertek nem maradnak el véglegesen, valamikor pótolni tudjuk őket. A feladatunk most a jövő újratervezése. Úgy gondoljuk, hogy a 2020/21-es évadot már sikeresen megvalósítjuk, most ezért dolgozunk az adminisztráció részéről mindannyian.
Van lehetőségük online kezdeményezésekre?
Ugyan ezt is a kényszer szülte, de csodálattal tekintek művész kollégáimra, akik a legmerészebb ötleteinket meghaladva rukkolnak elő az online muzsikálás különféle arcaival. Közülük is hadd emeljem ki egyik kedvencemet, Király Judit és Gavodi Zoltán énekeseink duettjét Monteverdi: Poppeájának zárókettősére. A szöveg és a zene ilyetén megvalósítása egyszerre utal mai elzártságunkra, a reménybe és az újrakezdésbe vetett hitre. Ez vezérel most mindannyiunkat.
Mi volt a járványügyi helyzet kihirdetése előtti utolsó meghatározó kulturális élménye?
Éppen országjáró, olasz operakórusokat bemutató turnénk vége után egy nappal csapódott le a redőny, így a március 9-i egri Gárdonyi Géza Színházban tartott, nagyon jó hangulatú hangversenyünk maradt meg nekem utolsónak. Az ezt megelőző időszakból leginkább meghatározó volt a februári Chansonok és balladák elnevezésű acapella koncertünk az Olasz Intézetben és szintén februárban a Müpában Brahms Német requiemje a nagyszerű német karmesterrel, Sebastian Weigle-vel.
Mi lesz az első dolga a korlátozások enyhítése után?
Nem is tudom, most még nem is merek ennyire előre tekinteni. De nagyon boldogan fogunk egymás nyakába borulni, ha már végre lehet. Ez az egész elzártság talán megtanított bennünket arra, hogy egymásért vagyunk.
