Mit jelent az, hogy az államtitkárság szakmai munkájáért felel? Pontosan mi lesz a feladata helyettes államtitkárként?
A feladatom a híd-szerep: egyrészről a kormány döntéseit kell átvezetni és abból szakmai anyagokat készíteni, másrészről pedig a szakma oldaláról érkező kezdeményezéseket úgy becsatornázni a kormányzati döntések számára, hogy abból valóban hatékony döntések szülessenek. A tárcánál három szakmai főosztály működik: a Művészeti Főosztály, a Közgyűjteményi Főosztály és a Közművelődési Főosztály. Az országban több mint 700 múzeum, 20 megyei levéltár és a Nemzeti Levéltár, több mint kétezer könyvtár, háromezer művelődési ház található, számtalan civil szerveződésről tudunk. . Ez az egy hatalmas ellátórendszer, amely az ország összes települését behálózza, és minden ember számára biztosítani tudja a kultúrához való hozzáférést. Az apparátus mozgatását, az információáramlást, az új ötletek bevételét és kormányzati döntéssé alakítását, és a döntések levitelét a legalsó szintre, ezt hívom szakmai háttérmunkának.
Ez nagyon más közeg, mint amit múzeumi főigazgatóként megszokott, nem?
Természetesen nagy önmérsékletre van szükség, hiszen húsz éven keresztül egyszemélyi felelősséggel vezettem a Skanzent Szentendrén, ahol a fenntartón és a környezeten kívül nem kellett senkivel egyeztetnem, én hozhattam a döntéseket, és sokkal nagyobb volt a vezetői szabadságom. Amikor a miniszter úr hívott, mindezt végiggondoltam, és úgy éreztem, ki kell próbálni magam egy olyan helyzetben, ahol nem én vagyok az emblematikus arc. A Skanzennek talán én voltam, a minisztériumnak Balog Zoltán, a kulturális ágazatnak pedig Hoppál Péter. Ez a felgyülemlett tapasztalat, segíthet abban, hogy a koordináló szerepet egy magasabb szinten is el tudjam végezni. A Skanzen ugyanis az elmúlt években fokozatosan a hálózatépítés felé fordult, már nem csupán egy Szentendrén lokalizálható múzeum szerepét akarta betölteni: össznemzeti feladatok átvállalásával próbáltunk pozíciókat szerezni a múzeumi palettán. Ez azt jelenti, hogy az oktatás, a tájházak, a szellemi kulturális örökség és az épített népi örökség területén már kinyújtottuk a csápjainkat. Amikor bejöttem ide az államtitkárságra, azt tapasztaltam, hogy ez akár folytatható is. A fő csapásirány, hogy biztosítani tudjuk a kulturális alapellátást, illetve erősítsük a kulturális közösségek fejlesztését.. . Ezekhez az első impulzusokat már Szentendrén megkaptam, most pedig magasabb szinten dolgozhatom velük. Ez a legnagyobb kihívás.
Van valami, amit máshogy lát, mint azok, akik hagyományos politikai pályát járnak be, és úgy kerülnek ilyen pozícióba?
Mióta megkaptam a kinevezésem, sok folyóméternyi papír átment a kezem között, amit alá kellett írni, és amiért felelősséget kellett vállalni, s az akták tartalmának megítélésében az első perctől kezdve szerepet játszott a szakmai rutin. A közgyűjteményi, közművelődési területeken a szándékot, netán a mögöttes szándékot is nagyon hamar föl tudtam fedezni. Lehet, hogy nincsenek meg bennem olyan önkontroll elemek, vagy nem lépnek fel olyan belső mechanizmusok, amelyek egy politikus részéről talán hamarabb jelentkeznek, és ez nem is biztos, hogy mindig jó. Én minden kérdéshez szakmailag közelítek: hogy működik-e valami, ez miért jó, és ha nem, hogyan kellene működnie. A másik, hogy óriási előnyt jelent az, hogy egy nagy országos intézmény vezetőjeként benne lehettem ebben a körforgásban, hiszen szinte mindenkit ismerek a szakmában. A művészi terület az egyetlen, ahol nincsenek személyes nexusaim. A többi területen jól ismerek mindenkit, így sokkal könnyebb kapcsolatot létesíteni, vagy netalán elutasítani, mert ha a szemébe nézek az illetőnek, tudom, hogy van-e hitele, hiszen régóta ismerem.
Mit gondol, milyen egy jó múzeum?
A legfontosabb, hogy világos küldetése legyen. A fenntartó is tudja, hogy mit akar elérni az intézmény, s a csapat is tudja. Olyan vezetőre van szükség, aki végre tudja hajtani az irányítás motiváló feladatát. . Nem hiszek abban, hogy könnyű annak, aki Budapesten van, vagy annak, aki ?közel van a tűzhöz?. Ha egy intézmény - még ha a legkisebb településen található is- , világosan tudja, hogy mit akar elérni, akkor minőségi tekintetben nincs különbség a 200 ezer és a 20 látogató között.
A magyar múzeumügy, olyan, mint egy hullámvasút. Az intézmények felfutnak, fent vannak a hullám tetején, miközben mások épp a hullámvölgyben vannak, majd azok kerülnek felülre. Ennek az az oka, hogy aki nagyon leromlik, azt egy pályázattal, támogatással segíti az állam vagy az önkormányzat, ilyenkor megerősödik és előreszalad. Egy ideig tartja a szintet, közben a következő is felzárkózik mellé, míg végül akit először támogattunk, lehet, hogy újra leesik. Húsz éves vezetői tapasztalatom mondatja velem e jelenség meglétét.
Konkrét példákat hozva, melyik múzeumok vannak most a hullámvasút tetején?
Amikor elkezdtük a munkát a rendszerváltás táján, a Nemzeti Galéria volt a csúcs. Eltelt néhány év, megépült a Magyar Természettudományi Múzeum új épülete, és az volt a topon. A 2000-es évek közepe táján a Skanzen volt a csúcson, aminek a tetőpontja a Prima Primissima elnyerése volt egy 4-5 éves pálya végén. Utána a Szépművészeti Múzeum időszaka jött el a nagy kiállításokkal, most pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Semmelweis az igazán innovatívan működő múzeum. Ez persze nem azt jelenti, hogy például én engedtem volna, hogy a Skanzen leromoljon. A Skanzen most a tartós fenntartási állapotban van. A Szépművészeti Múzeum is épp egy kicsit erőt merít, majd ha a Múzeum Ligetet megugorja, az lesz a következő szint. Egyszer valahol megfogalmaztam, és ezt most nem helyettes államtitkárként mondom, hanem mint múzeumigazgató: lassan arra jövök rá, hogy nem az a nagy kunszt, hogy egy nagy pénzösszeget megszerezzünk egy jó projekthez. Az a nagy kunszt, hogy az adott múzeumot sokáig magas szinten tartsuk és működtessük.
Vannak az országban olyan kevésbé ismert múzeumok, amiket kiemelne, és ajánlana?
Amikor a pályám kezdtem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a B-A-Z megyei szervezet volt a legjobb. Jelenleg egy nagyon jó, feltörekvő múzeumnak látom a kecskemétit, nemrég nyitottam meg egy kiállítást náluk, illetve most nyílt ott egy nagyszabású első világháborús kiállítás is. Nagyon jó a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a nagy egyiptomi kiállításukkal tömegeket tudnak vonzani. Érdekes mozgolódás van most Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban, de jó lehetőségek vannak Zalaegerszegen is. Kiegyensúlyozott és jó múzeumnak látom a szolnoki múzeumot, de hogy kis települést is említsek, Tiszaföldvár múzeuma is zseniális. De említhetném Berettyóújfalut is, ami mintaprojektje a járási múzeumi hálózat kialakításának. Úgy gondolom, hogy pezsgés van ezen a területen, vannak nagyon szép és jó példák.
Milyen tervei vannak a múzeumokkal kapcsolatban helyettes államtitkárként?
A terveim közt szerepel az is, hogy mintaprojektekkel alakítsuk ki a jó gyakorlatok körét, , amelyeket aztán követni lehet. Még 2000-ben a kormány által kiküldött delegáció tagjaként jártam a keleti parton Amerikában. Megismertem néhány nagy múzeumot, többek között a Metropolitant és a Smithsoniant. Amikor hazajöttem, úgy éreztem, hogy a legnagyobb tanulság számomra az, hogy óriási szükség van látványtárakra, tudtam, hogy ezt itthon is meg kell valósítani. Akkor épült az új irodaépületünk, és az akkori tárcával meg tudtam egyezni, hogy beletegyünk egy látványtárat. Szenzáció volt Magyarországon, és jóformán nincs olyan múzeum, amelynek vezetői legalább egyszer ne jöttek volna el megnézni. Eltelt néhány év, tudtunk az EU-s pályázatokon indulni, és a Közgyűjteményi Főosztállyal közösen kiírhattuk a látványtereket támogató pályázatokat. Csak egy kis ötlet volt, és ez az ötlet megmozdította az egész múzeumi területet. Ez volt a mintaprojekt, és ma már 40-50 gyönyörű szép látványteres megoldást találhatunk országszerte Ha ilyen mintaprojekteket tudunk majd csinálni, akár múzeumi, akár közgyűjteményi, könyvtári, levéltári, vagy közművelődési területen, akkor már elértük azt a hatást, amit szerettünk volna.
