„Kulturális hidakat építünk”

Impresszionizmus a zenében címmel folytatódott március 10-én a Remekművek sorozat második tétele, amelyben a korszak két kiemelkedő zeneszerzőjének, Debussy és Ravel műveit hallhatta a közönség. Mire számíthatunk a következő alkalommal?

Ahogyan a cím is jelzi, valóban remekművek hangzottak el az impresszionizmus jegyében. Az esten a legszebb hárfaközpontú kamarazenék csendültek fel. Debussy Vonósnégyesét, Két táncát, Triószonátáját, Ravel Duó hegedűre és gordonkára, valamint Bevezetés és allegro című műveit Drahos Bélával (fuvola), Szatmári Zsolttal (klarinét) és a Kelemen Kvartett (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Homoki Gábor és Fenyő László) tagjaival adtam elő. Fantasztikus csapat, a közönséggel együtt élhettük át az egymásért zenélés csodálatos világát. A sorozat harmadik állomása egy Saint-Saëns-est lesz december 14-én, szintén a Zeneakadémia Nagytermében. Ez alkalomból fantáziák és versenyművek hangzanak el, mely műsor azért is különleges, mert felépülő sorrendben mutatja be Saint-Saëns munkásságát. Azt est vendégei Várdai István gordonkaművész és Szabadi Vilmos hegedűművész lesz, valamint Vajda Gergely vezénylésével közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is.

Drahos Bélával nagyon régóta dolgozik együtt. Egy korábbi interjúban arról mesélt, hogy különleges az együttműködésük, nagyon hasonlóan vélekednek a zenei darabokról, már az első hangok megszólalásától kezdve.

Amikor először találkoztunk, Mozart fuvola-hárfaversenyét próbáltuk. Én úgy terveztem, ahogyan ez máskor is lenni szokott, hogy megbeszélünk, újrajátszunk és így tovább. Eljátszottuk az első, a második, a harmadik tételt, majd Béla becsukta a kottát és azt mondta: „rendben van”. Annyira együttmuzsikáltunk, hogy nem maradtak zenei kérdések, minden természetesen jött. Teljes mértékben össze tudtunk hangolódni. Gyakorlatilag együtt vesszük a levegőt. A darabok megfogalmazásában ő a mozgatórúgó, és ez azóta is töretlen. A Bevezetés és allegro című művet korábban már játszottam vele, a Kelemen Kvartettel való közös produkció azonban újdonság. Velük is szeretek együttdolgozni. Mindenki számára öröm, hogy remekműveket adhatunk elő. Úgy gondolom, a közönségnek is az volt, hiszen nemcsak a kompozíció vagy a harmóniavilág szempontjából érdekesek, hanem slágergyanús, felismerhető motívumokat is felfedezhetnek bennük, amelyeket az ember már első hallásra megjegyezhet és magával tud vinni. Az egész sorozat ennek a jegyében készült.

Az évről évre egyre szélesebb réteget megszólító Gödöllői Hárfafesztivál alapítója és művészeti vezetője, amelyet 1999-ben hagyományteremtő céllal hoztak létre. Idén milyen újdonsággal készülnek?

Mindig tartogatunk meglepetést és újdonságot a közönségnek. Volt olyan hangverseny, ahol kimondottan a fesztivál kedvéért kértünk fel zeneszerzőt, hogy írjon egy új darabot, de a tradicionális hárfamuzsika és kamarazene legkiválóbb műveit is műsorra tűzzük. Alapvetően klasszikus művekkel foglalkozunk, de nemcsak a közönség által ismert darabok, hanem igazi ritka csemegék is előkerülnek a hárfa különböző korszakaiból. A népi változatok kifejezetten érdekesek számunkra, de a dzsessz világából is érkeztek híres előadóművészek. Idén is lesz hangszerkiállítás, illetve a legtehetségesebb kis muzsikusok is bemutatkoznak. A fiatalok tehetséggondozását nagyon fontos feladatnak tartom. Több, gyermekeknek szóló programmal is kedveskedünk a látogatóknak. Az ismeretterjesztő előadások alkalmával testközelbe kerülhetnek a hangszerekkel, és megtudhatják, miért így néznek ki, miért ilyen a formájuk, a hangzásuk. Nagyon szokták szeretni, mivel nem csupán egy történetet hallhatnak, hanem élőzenével is illusztráljuk a mondandónkat. A nagyobbaknak és a szakma képviselőinek pedig tematikus tudományos előadásokkal készülünk, amelyek során egy-egy kort, kulturális időszakot vagy szerzőt veszünk górcső alá. Tavaly például Gulyás Csilla tartott nagysikerű prezentációt, aki a 19–20. század fordulóján élt nagy hárfaművészeket mutatta be. Az érdeklődők köre valóban évről évre bővül, sokan már nemzetközi meeting pointként, a szakma gyűjtőtengelyeként tartják számon a fesztivált. Az elmúlt 17 évben kialakult egy biztos törzsközönség, akik minden alkalommal eljönnek, de új arcok is folyamatosan feltűnnek.

A gyermekektől milyen visszajelzések érkeznek?

A gyermekek mindig nagyon nyitottak, és ezt az életkori sajátosságot érdemes jól kihasználni. Az ő lapjuk még nincs teleírva, csak úgy rácsodálkoznak a világ dolgaira. Ez minket is inspirál, a világsztárok, például Marielle Nordmann és Isabelle Moretti is szívesen leültek hozzájuk játszani. Mi, magyar hárfások is így vagyunk ezzel, az alapoktól kezdve a felsőfokú oktatásig.

Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy a Forbes magazin a legsikeresebb magyar nők közé választotta?

Meglepődtem. Az ember éli az életét, megpróbálja a legjobb tudása szerint tenni a dolgát, ahogy csak bírja, nem gondol ilyesmire. A legjobbak között lenni óriási megtiszteltetés számomra. Úgy élem meg, hogy elismerik mindazt, amit a művészi pályámon és a vezetés terén tettem. Ugyan minden szükséges tapasztalattal el vagyok látva, de egy intézmény első emberének lenni merőben más, mint a másodiknak. Nagy kihívás, olykor heroikus küzdelem. A Zeneakadémia elismertsége nemzetközi szintű, 140 éves múltra, tradícióra tekint vissza, ugyanakkor nagyon nyitott és innovatív iskola – Liszt Ferenc szellemének megfelelően –, amelyet ő maga alapított. Ebben a tekintetben az egész világon egyedülállóak vagyunk.

Alig egy hónapja megkapták az Európai Örökség-címet is.

Ez is olyan visszacsatolás számunkra, hogy jó irányt mutatunk, és olyan tartalommal van megtöltve ez a csodálatos szecessziós palota, amelyre már önmagában is büszkék lehetünk, hiszen Magyarország egyik ékköve. Célunk a klasszikus zenei örökség megóvása, amely Európából indult ki, ott gyökerezett, majd terjedt szét a világra. A díjátadó áprilisban lesz Brüsszelben, amelyre természetesen kiutazunk. Szeretnénk a munkánkat továbbra is ezen a színvonalon folytatni. Kulturális hidakat építünk.

Végh Nóra

Fotó: Felvégi Andrea

Az interjú második részét március 27-én közöljük, amelyben Vigh Andrea a nemzetközi mobilitásról, az erős mester-tanítvány kapcsolatról, illetve a vezetői és a művészi pálya összeegyeztetéséről is beszélt.