Kulturális Örökség Napjai - Budai Vár Magdolna-torony

A Hadtörténeti Múzeum közelében, az Úri utca Kapisztrán tér felőli végén található egykori templom romjait és felújított tornyát bejárva a magyar történelem legkorábbi idejének szellemét érzékelhetjük. IV. Béla királyunk építtette a tatárjárás után a 13. század közepén, ezt követően a Mária Magdolna templom a magyarok temploma lett a Nagyboldogasszony temploma (a mai Mátyás-templom) mellett, utóbbi a középkorban a német lakosság plébániatemplomaként szolgált.

Az alapjában Árpádkori épület az évszázadok során többször kibővítésre került, és a csaták szempontjából is jelentős helyszín, hiszen a toronyból belátható a legtávolabbi környék, az ide állított őröknek követhető volt minden környező hadmozdulat. Ennek nyomán a helyrehozott és látogatható toronyban a földszinti, a templom történetét bemutató plakátokon látható kiállítás kiegészül a Budapest romokban ? 1944-1945, 1956 című, korabeli fotókkal illusztrált tárlattal, mely az emeleteken látható.

169 lépcső vezet fel a toronyba, melynek legfelső része ugyanolyan fedett, mint az alsóbb szintek, így azok is, akik inkább szédülősek, biztonsággal járhatják be és gyönyörködhetnek a gótikus ablakokon át feltáruló fővárosi látképben, a Várnegyedben és a Budai hegyekben. A feljárat első, leghosszabb szakasza kőből épült csigalépcső, a két rövidebb hozzáépített fémből folytatódik, biztonságos kapaszkodókkal. A legmagasabbra, a kupoláig létra vezet fel, ahova már csak a torony gondozói, szakemberek mehetnek fel.

A Kulturális Örökség Napjai keretében Süveges Diána, a csoportokat óránként vezető kísérő beszélt röviden a templom történetéről és válaszolt az érdeklődő kérdésekre. Hétköznapokon a Hadtörténeti Múzeum munkatársai tartanak tárlatvezetést, és ott válthatók belépőjegyek a Mária Magdolna toronyba, mely áprilistól októberig látogatható. A középkorban bővítették háromhajósra a templomot gótikus stílusban, majd a reformáció után megosztott hely: a szentély részében római katolikus, a másik felében protestáns istentiszteletet tartottak. A törökök dzsámiként használták, majd Buda visszafoglalása után a ferences rend állíttatta helyre barokk stílusban.

II. József szerzetesrendi feloszlatásával állami fennhatóság alá került, és itt tartották 1792-ben I. Ferenc koronázási ünnepségét. 1817-től egészen 1945-ig a mindenkori helyőrség templomaként szolgált. A 2. világháború után, ahol a harcokban súlyos károk érték, először újjáépíteni szerették volna, a Rákosi időkben viszont lebontani. Végül sikerült a tornyot megmenteni azzal, hogy egy emlékhely terve is szóba került.

Az ötvenes években lerombolt falakat 1986-ban kiásták, és a mai napig léteznek tervek az újjáépítésére is. Egyelőre a tornyot állították helyre és nyitották meg a látogatók számára, ami nagy öröm, és reméljük, hogy e kivételes történeti értékű, múltunkat meghatározó szakrális hely teljes visszaállítására is sor kerülhet. Mintha az időnként megszólaló, a torony bejárata feletti harangjáték csilingelő dallama is bizakodón szólna.

Írta: Csanda Mária

Fotók: Csanda Mária