Kulturált kikötés 1. - BALATONFÖLDVÁR

Kaposváron is nyári színház fogadta anno - majd száz éve a vendégművészeket, és ezt szerette a nép. Így üstöllést állítottak évados működést is befogadó épületet, s hozzá társulatot szerzett a város, a kor kulturális vágyát plántálva. A hatvanas évek végén indult meg a csillagbukfenc korszak: ide jártak egymásba kapaszkodva a színház üstökösei, lassan összerakva azt a tartalmat, amelyet idővel nekünk, vidéki közönségnek szolgáltattak. Aztán amikor a hetvenes években a képzőművészek és performerek jóvoltából ismertté vált a boglári Kápolna-dombon a vörös és kék, a kaposvári társulat is kiköltözött oda, mert jutott mondanivaló nyárra is. Olyan élmény volt ott előadást látni, hogy haza csak tisztességből ment a néző, de elaludni azon az éjszakán már nem lehetett. Aztán a környék egyre szorosabban körbefogta lakóházakkal és nyaralókkal a dombot, és egyszercsak annyira zavarta a békés pihenni vágyók háborítatlanságát a zajos művészet, hogy véget is vetettek annak, ott. A későbbi nyarakon Kaposszentjakabon, s talán más közeli kistelepülésen is megpróbálták a színház aknászai a strandpapucsot bedugni az ajtórésbe, múló; legvégül kimúló sikerrel. Az utóbbi években Nagy Viktor - a kaposvári társulat színésze - vezetésével a balatonföldvári szabadtéri színpad működtetése került kaposvári kézre, ám ide már máshonnan eredő produkciók is érkeztek.

Az idei nyári szezon egy-egy esti programja a hétköznapokból kiemelő előadásokkal kecsegtet, de nem sikerült ezt magával ragadó folyamattá szervezni. Különös, de a hely kissé bejáratatlan hangulatot áraszt a jól összerakott fesztiválok korában. Aki szereti a nyolcvanas évek balatoni szabadtéri színpad vendégelőadások meglepetésekkel +/-, az figyelje a kultkikoto.hu műsorát. Aki fél, hogy ír sztepptáncosok, (esetleg Koppány vezér, hogy fessem az ördögöt) elragadják az utolsó cső főtt kukoricát előle, az ide jó helyre menekül. Hogy meddig képes fennmaradni egy ilyen hely, arra most látjuk az élő kísérletet.

Neves kabarészerzők és dalírók műveit észrevétlenül egészítette ki a kaposvári szakmai kotnyél. Nevettetni vérverejtékes munka, kivételes ütemérzéket és egymásra figyelést kíván. A kaposvári színészek fáradtan lökik ezt - a rendezők is, de a miheztartás és a közönség kihozza őket szerethetőnek. A Hacsek és Sajó-k, a kuplék, a jelenetecskék pont olyanok, mintha boldog békeidők lenne. A könnyedséggel takart igyekezetük szívszorító. A kabaré címe a legutolsó jelenet után Vonós négyes. Meleg az este, a kikötőben levont vitorlák. Kifogott szelek.