Kertész Imre munkásságának jelentőségét a magyar kultúra és a magyar emberek számára nemcsak a Sorstalanság című regényéért kapott Nobel-díja adja, hanem példaértékű emberi helytállása, bátor hangja, művészi őszintesége is. A kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott ember sorsát elemző írásaival, a diktatúra lélekrombolásának és következményeinek szubjektív élményként való eljuttatásával a világ más részeibe, felbecsülhetetlen értékű munkát végez.
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án, tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. Sorstalanság című regénye 1975-ben jelent meg, de csak 2002-es Nobel-díja után vált világszerte ismertté. A regény folytatása A kudarc (1988), és a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990). A Sorstalanságot számos nyelven kiadták, filmadaptációját Koltai Lajos rendezte (2005-ben) Ennio Morricone zenéjével. 2003-as, a Felszámolás című regénye a rendszerváltozás utáni budapesti értelmiségről ad képet. 2006-ban K. dosszié című önéletrajzi dialógusregénye, 2014-ben A végső kocsma című kötete jelent meg.
Kertész Imrét 1989-ben József Attila-díjjal, 1997-ben Kossuth-díjjal, 2000-ben a Herder-díjjal és a Die Welt irodalmi díjával, 2001-ben a német Becsületrenddel tüntették ki. 2002-ben Nobel-díjat kapott. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozták neki, 2014. augusztus 20-án a MagyarSzent István Rendet adta át Kertész Imrének Áder János köztársasági elnök.
