Az Angol Művészeti Tanács igazgatója, Richard Russel kezdte a nemzetközi gyakorlatok bemutatásának sorát. A vezető kiemelte: legfőbb vállalásuk, hogy mindenkihez eljusson a kultúra, akármilyen háttérrel is kellett felnőnie. ?Arra is figyelünk, hogy a tapasztalat a lehető legmagasabb minőségben érjen el az érintettekhez: olyan embereket és olyan helyeket célzunk meg, ahol a részvételi szándék megvan, csupán a hozzáférési lehetőség hiányzik? ? mondta.
Az angol szervezet vezetője továbbá hangsúlyozta, a környezeti fenntarthatóság számukra rendkívül fontos, ezért elvárják a finanszírozott tevékenységektől és intézményektől, hogy ezen alapelv szerint működjenek. Emellett különös figyelmet szentelnek a fiataloknak, akikre a jövő közönségeként, illetve alkotóiként tekintenek: külön ?hídprogramok? működnek ezért az iskolák és a kulturális szervezetek összekapcsolására, amely során a gyerekek megismerhetik a művészetek gazdagságát.
Richard Russel azt is kifejtette: az anyagi támogatás mellett lényeges szerepe van a fejlesztésben való segítségnyújtásnak is, például utat mutatni a szervezeteknek és intézményeknek abban, hogy miképpen szerezhetnek további magánforrást a projektjeik támogatására, vagy hogyan használhatják ki a digitális média lehetőségeit.
?2010-ben, amikor a gazdasági válság után a kormányváltást követően a kulturális szféra sem úszhatta meg a változásokat, 30 százalékkal csökkent a költségvetés, ami a mi szervezetünkre nézve hétszázalékos visszaesést jelentett. Ezt a saját adminisztrációs költségeink visszaszorításával tudtuk elérni? ? magyarázta az igazgató.
A brit szervezet az anyagi nehézségek ellensúlyozásaként tágabban nemcsak a kulturális, hanem a lakossági ügyekért, vállalkozási és innovációs feladatokért, valamint az oktatásért felelős minisztériumokkal is együttműködik. Emellett a helyi önkormányzatokkal, más kulturális szervezetekkel és tévécsatornákkal ? így a BBC-vel ? is folytatnak közös projekteket, valamint számos egyéni kezdeményezéssel élnek, például kutatásokat végeznek.
A brit rendszer érdekessége a ?magyar szem? számára, hogy 2010-ben az akkori kulturális tárca annak példájára alakította ki a hazai finanszírozást: így Magyarországon is az ötöslottó játékadóját tették meg fő bevételi forrásnak. Az angol szervezet a 2011-2015-ös időszakra például 1 milliárd fontot ?szerez? a lottózók révén.
Az angol és magyar szervezet között azonban természetesen különbségeket is találunk: az Angol Művészeti Tanács például szervezeti költségeket is finanszírozhat, amely ahhoz szükséges, hogy egyes intézmények egyáltalán működhessenek. Ehhez képest az NKA a játékadó 10 százalékát fordíthatja maximum állami intézmények működésének támogatására.
Richard Russel előadása végén hangsúlyozta: a jelenlegi gazdasági helyzet adta kihívások ellenére tisztában vannak vele, hogy a kulturális és a művészeti szektor mindig is virágozni fog, mert az embereknek szüksége van ezek ?termékeire?.
Nemzeti védelem az értékes tudásnak
?A norvégiai Szellemi Kulturális Örökség Központja elsősorban az élő hagyományok megőrzését és hétköznapokba való visszaépítését tűzi ki célul? ? mondta el Eivind Falk igazgató.
?Az általunk létrehozott regiszterbe több mint 3000 iparművészt, kézművest jegyeztünk be, a jegyzék megléte azonban nem egyenlő az élőtudás átadásának biztosításával, ehhez nekünk kell megszervezni a különböző projekteket? ? fejtette ki a skandináv ország szervezetének vezetője.
A központ ennek érdekében az időseket mint a hagyományok őrzőit összehozza a fiatalokkal, akik így együtt dolgozva, nem könyvekből és videókból, hanem élő tapasztalatból tanulhatják meg a hajóépítést vagy a papucskészítést.
A szervezet titkársága évente körülbelül 50 továbbképzést szervez, amely a régi szakmákat, például fafaragást, rézművességet oktatja: az itt tanulók a tanfolyam elvégzése után szakmai tanúsítványt kapnak. Az ösztöndíj része, hogy tíz év munka után, amely során bebizonyítják, hogy szakmájukban sikeresek és tehetségesek, lehetőséget kapnak magasabb szintű tanulmányok folytatására. ?Olyan ez, mint egy kézműves PhD ? elmélyülhetnek a szakmában, hiszen tudásuk fontos, ezért nemzeti szinten kell, hogy védelmet kapjon.?
A Szellemi Kulturális Örökség Központja Norvégiában az oktatási és a kulturális minisztériumtól kap támogatást. ?Kell, hogy legyen alapfinanszírozás, így érezzük magunkat biztonságban, de ahhoz, hogy egyéb tevékenységeink legyenek, más forrásokat is kell találnunk? ? fejtette ki Eivind Falk, aki a helyi önkormányzatok támogatása mellett a projektekből születő termékek eladását említette további bevételi lehetőségként.
?A kulturális örökség gyakran egy-egy épületre, tárgyra összpontosít, pedig nagyon fontos, hogy az élő hagyományokról is beszéljünk? ? hangsúlyozta az elnök.
A sport mint a kultúra része
Olavi Laido, Észtország Kulturális Alapítványának elnöke elmondta: az észt kulturális alap csaknem 100 év után szerveződött újra 1994-ben. A szervezet vezetője a kulturális miniszter, aki a pénzügyminiszterrel egyetemben jelöl egy-egy képviselőt az alapba. ?Nyolc alapítványunk van, mindegyikben hét-hét ember dolgozik, a klasszikus művészeti ágak mellett pedig a sportnak is külön kollégiuma van? ? fejtette ki Olavi Laido. Az észteknél 15 szakértői csoport működik, ezek mindegyikének öt-öt helyi ember a tagja, akik a helyi rendezvényekre osztják szét a pénzt. Utóbbit L. Simon László követendő példaként említette, hiszen bár a magyar statisztikák szerint a regionális elosztás kiegyensúlyozott, a főként fővárosiakból álló döntő bizottság nem lehet tisztában lényeges helyi értékekkel.
