Valóságszeletek címmel nyílt meg az Artphoto Galériában Kunkovács László kiállítása. A válogatásban szereplő képek a Kárpát-medence jellegzetes tájait, arcait, sorsait tárják elénk. Kunkovács műveit szemlélve meggyőződhetünk arról, hogy a különböző tájak és népek életének ábrázolása bonyolultabb feladat a valóság puszta leképezésénél, fényképei nem pusztán a dokumentálás igényével születtek.
A megnyitón Borbély László, a galéria vezetője elmondta: a kiállítást létrehozni nagy kihívás volt, hiszen egy óriási életműből kellett kiválogatni a legjelentősebb műveket. Ez ugyanakkor szép feladatot is jelentett, hiszen végül emblematikus képeket sikerült kiállítani.
Eifert János fotóművész megnyitóbeszédében hangsúlyozta: Kunkovács Lászlónál egy portré, egy jellegzetes tevékenység, egy különleges tárgy megörökítése több, mint puszta dokumentáció. „Művei magukba foglalnak egy mélyebb tartalmat, sűritik az időt és a sorsokat. Képei bemutatják az érzékeny, egyben kérlelhetetlenül pontos ember- és valóságábrázoló képalkotó művészetét”.
Ezek a fotók sajátos képet festenek a Kárpát-medence egyedi életéről, az ott élők mindennapjairól, a kézzelfogható, mégis mitikus, misztikus világukról.
Kunkovács László a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész és etnofotográfus. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja 2010 óta. Eifert hangsúlyozta:
az alkotó vizuális antropológusnak tartja magát,
akit a magyar népi műveltség mély rétegei foglalkoztatják, ugyanakkor a szomszédos országokban és a balkánban élő közösségek világa iránt is érdeklődik. Az utóbbi években a szteppe és a tajga népeit is fotózta.
Eifert felidézte: Kunkováccsal együtt sokszor együtt dolgoztak a Hortobágyi Művésztelepen, ahol a hosszú séták alatt keresték a témákat és inspirálódtak a környezetből. Az esti beszélgetések során pedig megmutatták egymásnak, hogy mit tudnak. „Sokat tanultunk, sok ihletett merítettünk egymástól, erjesztőleg hatottak ránk ezek a beszélgetések” – emlékezett.
Eifert felidézte még, hogy Kunkovácsot a parasztemberek tempós járása és mindent átgondoló, alapos mentalitás jellemezte.
Kunkovács a szociofotósok igazságával dolgozott. Manipulációtól mentes képek születtek a keze alatt, de ezek mégsem a valóság puszta leképezései. Az esti itatásnál készült felvételen a szürkemarhák és egy pásztor sziluettjét látjuk. Árnyszerűek ezek a figurák, megöröktésükben mégsincs semmiféle erőltetettség, komponáltság. Ezen a fotón is az látszik, hogy
Kunkovács egyszerűen, tisztelettel és szeretettel örökítette meg a valóság adott szeletét, ami aztán túlélte a pillanatnyiságot.
Eifert hangsúlyozta: a fotóművész széles eszköztárral dolgozott. A kútásót megörökítő fotója például attól lesz annyira izgalmas, hogy az alkotó az egész jelenetet felülről fotózta.
A mellette szereplő kép térképzése különleges: az előtérben álló ásott kútra helyezett fagerendák és a kétkarú emelő egymást metsző átlókká állnak össze és részekre osztja az előteret, míg a háttérben az elhaladó lovasszekér mozgalmassá teszi a kompozíciót.
Egy másik képen két figurát látunk. Mozdulatuk természetessége, méltóságteljessége a fotó fő témája, ugyanakkor az alakokra vetülő izgalmas tónusok vibrálóvá teszik az egész művet.
Eifert úgy látja: Kunkovács minden képén ott van a csoda, de sallagmentes, természetes formájában van jelen. Képeinek legfontosabb célja pedig az igazság kimondása, megmutatása.
A kiállítás november 6-ig látogatható az Artphoto Galériában.
