Gáti György Tükröm/tükröm sorozata az Artphoto Galériában a Szentpétervár szomszédságában fekvő, a Balti Flotta egykori székhelyéül szolgált zárt városban, Kronstadtban közelekedő autók visszapillantó tükreiről lógó különféle kincseket választja tárgyául. A fotók szigorúan szerkesztett kompozíciója összefűzi, koherens egésszé teszi e sorozat egyes darabjait.

Látszólag egyszerű és világos komponálási móddal találkozunk itt: a képek fókuszában az apró tárgyak állnak, hátterük elmosódott, lényegtelenné egyszerűsített. Nemcsak a kompozíció kapcsolja össze ezeket a képeket, hanem maga a látvány is: a Tükröm/tükröm fotói plexiüvegre lettek előhívva egy különleges technikával, amely hatására rendkívül élénk színű, vibráló művek kerültek a falakra. Olyan, mintha egy kirakatüvegre vagy képernyőre tekintenénk, a kontrasztok élénkek, a fókusz a visszapillantón lógó tárgyra esik. Sőt: a látvány maga is olyan, mintha tükörbe nézve látnánk ezeket a tárgyakat. Így a Tükröm/tükröm kiállítás újabb réteggel gazdagodik. Ezek a képek nem pusztán tükröket ábrázolnak, hanem maguk is tükrök, amelyeken keresztül egy másik, ismeretlen világ képe dereng fel.

Gáti György az Artphoto Galériában, képei között

Ez a másik világ lehet valós vagy képzeletbeli is. Valódi annyiban, hogy egy létező város létező autóinak létező tárgyait látjuk. Azonban a háttér elmosódott színfoltjai, sejtelmessége, varázslatossága valamiféle Csipkerózsika-álomba repít minket. Ha kizárólag a látványra koncentrálunk, akkor egy idilli, tündérországbeli világba kerülünk, amelynek működéséről csak a visszapillantókról lelógó figurák és egyéb tárgyak folytán kapunk képet. Egy titokzatos világ tárul elénk, amelyről vajmi keveset tudunk, de amely érdekessé, vonzóvá, vágyottá válik Gáti fotóin. E képzeletbeli világ érzetét erősíti, hogy ezek a fotók esztétikailag is igen magas minőségűek: szépek, jó rájuk nézni, elragadnak minket. Ha nem is gondoljuk tovább őket, hanem csak azokra az érzésekre koncentrálunk, amelyeket kiváltanak belőlünk, tehát pusztán gyönyörködünk bennük és engedjük, hogy az érzelmeinkre hassanak, akkor is érvényesek.

Azonban ezek a fotók akkor is működnek, ha megpróbáljuk felfejteni a mélyen megbújó szimbolikájukat. Ikonográfiailag sűrű alkotások ezek. A visszapillantókon lógó kincsek egészen pontos képet rajzolnak ki tulajdonosaikról, de nemcsak az egyénekről, hanem kronstadti zárt orosz közösségről és az orosz emberről is. Ezeket nézve ráébredünk arra, hogy e nép számára a mai napig milyen hangsúlyos jelentéssel bír a vallás.

Az egyik falon szereplő fotókon például egészen sokféle keresztet láthatunk. Van ezek között egy igazán díszes négyágú, aminek közepében egy ikon áll, de felszentelési (talpas) kereszt és vörös kereszt is szerepel a lelógó kis tárgyak között. Ha valakinek ilyen szent tárgyak lógnak a kocsija tükréről, akkor egészen bizonyos, hogy ő maga gondolkodik az Isten mibenlétéről.

Rácsodálkozunk a Szentkép és illat című fotóra: itt egy ortodox szentkép lóg a tükörről. Számunkra meglehetősen szokatlan, hogy egy ilyen profán kontextusban találkozunk ezzel a míves tárggyal, amely magasabb szférába emeli a környezetét.

A kereszt és vallási jelképek ellentétpárjaként jelenik meg az ötágú vöröscsillag. Míg az előbbi a földöntúli világot testesíti meg, addig ez a szimbólum politikai konnotációja folytán a földhöz, a realitáshoz köti a tulajdonosát. A György-szalag és a Leningrádi Győzelem Szalagja a hazafiság jelképeiként értelmeződik. Arról mesélnek, hogy az orosz ember számára az orosz haza és annak védelme is meghatározza a mindennapi gondolataikat.

A fotókon olykor nemcsak sajátosan orosz jelképeket látunk, hanem nemzetközi szimbólumokat is, vagy épp olyan tárgyakat, amelyeket a saját autónk visszapillantóján is el tudunk képzelni, azonban ezeken a fotókon valami plusz jelentéssel is telítődnek. A kirakatban látható például egy keresztet körülfogó két dobókocka, ami a véletlen, a szerencse szimbóluma, ugyanakkor az orosz ember bizonyos attitűdjét is felidézi. Ez a

„hátha mégis sikerül”.

Az orosz nép hitének erősségéről is szól ez a szimbólum. Hiszik, hogy bizonyos dolgok létrejöhetnek, sikerülhetnek, megvalósulhatnak minden józan racionális számítás ellenére. Így válik ezen a fotón a dobókocka a képzelet világához vezető motívummá.

A kirakat másik fotóján egy sportmez látható, de a térben szerepel még egy kép, amelyen sportszimbólum kapott helyett. A bokszkesztyű a küzdés, a soha fel nem adás, a saját igazságért való kiállás szimbólumaként értelmeződik.

Nagyon izgalmasak azok a fotópárok, amelyeken női és férfi szimbólumok kerülnek egymással kontrasztba. Az egyik képen szereplő balettcipő amellett, hogy az orosz tánc nemzetközileg is ismert műfajára utal, a kecsesség, a finomság, az érzékiség szimbóluma is. E női energiák ellenpontját testesítik meg a bocskort és buzogányt ábrázoló faragott díszek. Ezek a kemény férfimunka jelképeiként jelennek meg ezen a fotón. 

Az orosz ember természetközeliségéről mesélnek a különféle állatokat, növényeket ábrázoló kis tárgyak. A vadászat, a halászat szintén különféle férfi energiákat előhívő tevékenységek. A visszapillantókról lelógó hiúz, szarvas vagy éppen pók pedig olyan, mint a trófea, a harc során megszerzett győzelmi szimbólum. A 60-as évek grafikai stílusában megformált szarvas igazán különleges jelkép, hiszen megjelenésével, kecsességével női ékszerre is emlékeztet.

A tárgyak némelyike feltehetően azért került a visszapillantóra, mert nosztalgiát ébreszt tulajdonosában. Ilyen lehet például az űrhajós alakja is, amely Gagarin idealisztikus figurájaként is felfogható, így az orosz űrhajózás fénykoráról is mesél. Ugyanakkor birtokosát folyamatosan emlékezteti arra, hogy az űrhajózás mint lehetséges pálya előtte is nyitva áll.

A színes folyadékkal töltött üvegcsék, illatosítók szintén nosztalgiát ébresztenek. Olyan illatot árasztanak magukból, amelyek régi, idilli korok emlékét idézik fel az autó vezetőjében, olyanokat, amelyekre szívesen emlékszik vissza, miközben épp tart valahová, halad előre.

A Tükröm/tükröm tárgyai ugyanis épp az előrenézés és a hátratekintés fizikai határán lebegnek. A köztes lét szimbólumai is: hidat építenek a múlt és a jövő, a valós világ és az isteni szféra, a női és a férfi lét, a régi és az új között. És Gáti fotói épp emiatt válnak igazán izgalmassá. Rámutatnak arra, hogy az orosz ember számára milyen jelentőséggel bírnak a szimbólumok, hogy azokat mindennapjai szerves részének tekinti. Olyan tárgyaknak, amelyek segítik elviselhetővé tenni a jelent azáltal, hogy felidézik a dicső múltat, vagy az úton levés során az otthon biztonságára emlékeztetik azt, aki épp nincs odahaza.

Képek forrása: ArtPhoto Galéria

A Tükröm/tükröm kiállítás október 9-ig látható az ArtPhoto Galériában.