Heroikus küzdelmek jellemezték ezt a szűkebb esztendőt a miskolci nemzetközi operafesztiválon, ám igyekeztek mindent úgy rendezni, hogy a közönség ebből lehetőleg semmit ne érzékeljen. Ugyanakkor a gazdasági válság miatt a fesztivált oly mélyen kedvelő és magáénak tudó helyi közönség csak kevesebb programot engedhetett meg magának. Mesélik a szervezők, olyan idén nem volt, hogy valaki egyszerre bevásároljon több előadásra a családjának és a barátainak, akár százezres nagyságrendben. Pedig a miskolciak a fesztivál kezdete óta bizonyítják, hogy igenis hajlandóak áldozni a művészetekre, nem csak a városi, hanem a családi kasszából is.
Megtudtuk, hogy a házigazdák is komoly megszorításokra kényszerültek. A szombaton óriási sikert arató Lett Nemzeti Opera (A varázsfuvolát adták) társulatával végül nem utazhatott Borsodba a zenekar, mert annyi zenészt Rigából ideszállítani jelen körülmények között több lett volna, mint megterhelő. Szerencsére a Budapesti Filharmóniai Társaság fel tudta vállalni a vendégszereplést, s így oldódott meg a probléma, noha egyes művészeti szempontok jócskán indokolták volna, hogy a nemzetközi színtéren a jól összeszokott társulat képviselje a rigai operát. A rendezésben kevéssé, díszleteiben annál inkább újító előadás a hétvége fénypontja volt, nem úgy, mint a kassai balett gépzenére előadott burleszk táncparódiája (Házasság Figaro/Mozart szerint), melyben egyebek mellett férfinak és nőnek öltözött férfiak csapdosták vihorászva egymás fenekét, felvételről bejátszott Mozart-montázsra. Senki nem irigyelhette a táncosokat, hiszen egyfelől tánctudásuk bemutatására aránytalanul kevés lehetőséget hagyott nekik a rendező, viszont a burleszk műfajával kapcsolatos tájékozatlanságuk és gyakorlatlanságuk miatt korántsem nevezhető teljesnek az összkép. Az előadás közben távozók persze a meglehetősen morc időjárásra hivatkoztak, s minden bizonnyal behúzták magukat valamely közeli galériába, hiszen a Múzeumok Éjszakáján erre kézenfekvő lehetőség nyílt Miskolcon is.
Vasárnap Lillafüreden tartott sajtóbeszélgetést Bátor Tamás fesztiváligazgató és Káli Sándor polgármester. Utóbbi már azt is csodának nevezte, hogy kilenc éve megjelenik és folytatódik Miskolcon egy olyan fesztivál, mely programjában alapvetően a harmóniára épít. ?Ez a fesztivál kölcsönös gesztus: mi nyitott szívvel fogadjuk az újítást és a művészeket, ők pedig a világban széthordják jó hírünket, azt, hogy a régi acélváros ma már valami más is.? Bátor direktor szerint az idei fesztivál legfontosabb hozadéka az, hogy a bécsi tematikában az új bécsi alkotók is megfértek, hiszen meghatározó volt a programban például a két Alban Berg-bemutató, a Lulu és a Wozzeck is.
Jelenet a Mózes és Áronból
Színre került a fesztiválon (hazánkban első ízben) Schönberg befejezetlen műve, a Mózes és Áron, melynek befejezésére áldozza nyarát az estet dirigáló Kocsis Zoltán. A Kossuth-díjas zongoraművész és zeneszerző ezt a helyszínen jelentette be, aláhúzva ezzel az esemény jelentőségét. Bár nem mindig telt házzal mentek, elmondható, hogy Miskolcon a fesztivál kinevelt egy olyan közönségréteget, amely ezeknek az operáknak is tud örülni, szívben és fejben is. S ha már a publikum neveléséről van szó: újabb nagyszerű terv van kibontakozóban a miskolci nemzetközi operafesztivál körül, mely a gyermekek mind jelentősebb bevonását célozza. Jövőre megszervezik a programsorozat részeként az úgynevezett gyerek-operafesztivált, amelynek szervezésébe Bátor Tamás szeretné bevonni a helyi művészeti oktatásban részt vállaló iskolákat, akik tartalommal tölthetnék meg a különleges három napot.
Négy játszóhelyen negyven opera- és balettelőadás, valamint húsznál is több kísérő program a város különböző pontjain ? van, mire büszkének lenni a miskolci szervezőknek, különösen, hogy a francia nemzeti hírügynökség a legrangosabb ajánlott komolyzenei események közé sorolta a Bartók+? fesztivált. Cikkükben azt hangsúlyozzák, hogy a különleges tematika önmagában dicsérendő, de még inkább azt emelik ki, hogy garantáltnak látszik a program folyamatossága és, hogy a vezetőség kitart e nem minden szempontból populáris koncepció mellett, melyet mégis népszerűvé tudott tenni, s már külföldről nézve is vonzó úti cél az operafesztivál. Ezt a munkát csak segíteni tudja, ha valóban megépül 2011-re az a belvárosi A-kategóriás hotel, mely alkalmas a nyugati turisták fogadására.
A június 10-étől 12 napon át zajló fesztivált Bécs Gálával búcsúztatták a Miskolci Nemzeti Színházban. Az eseményre hazautazó Komlósi Ildikó partnereként Ingrid Kaiserfeld (Graz), Rácz Rita és Otokar Klein (Magyar Állami Operaház), valamint Sebestyén Miklós (München, Lipcse) lépett fel, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeit pedig az olasz Carlo Montanaro vezényelte. A műsor Mozart operáinak ismertebb áriáival kezdődött, a szünet után Richard Strauss került terítékre, erőteljes keresztmetszetet mutatva be A rózsalovag című operából.
Kritikáink:
