Képzőművészeti tárlaton ritkán fordul elő, hogy az alkotások párbeszédbe kezdenének a szemlélővel, Eva S. Pusztai strukturális objektumai viszont a látogató rezdüléseit is megérzik. Reagálnak az érintésre, a lépésre, a mozgásra, sokszor egészen váratlan módon. A Knoll Galéria legújabb tárlatán jártunk.
Eva S. Pusztai magyar származású osztrák képzőművész az általában hulladéknak számító rozsdás vasból készíti műalkotásait. Szívesen bolyongott hulladéktelepeken, és felfigyelt a különleges anyagokra, köztük a rozsdás vasdarabokra. A rozsda egyéni színvilága, felülete, megmunkálása, és a hegesztés technikája magával ragadta. A gyors és könnyed munkafolyamat során a rozsdás vasakból elasztikus, rezgő objektumok keletkeztek a keze alatt, amelyek reagálnak az érintésünkre, a mozgásunkra.
Geometrikus formákkal dolgozik, rendszerekbe építi bele a rendetlenséget, hiszen a mozgás kibillenti a merőlegeseket, rendetlenséget okoz a geometrikus alkotások terében. A vas tulajdonságai: a keménység, a könnyű megmunkálhatóság, a fekete szín és a rozsda, valamint a sima és érdes felület kettőssége egyaránt jellemzői az alkotásainak. A rideg geometria a mozgás révén ellágyul, rezeg: a lélek rezdüléseit képezi le. Ahogy a látogató rezdül, úgy reagálnak a fémszobrok, a stabilitást felváltja a labilitás. Az emberi lélek stabilitásra, rendre vágyik, de a labilitás állandóan jelen van az életünkben, és örökös bizonytalanságérzést okoz. Eva S. Pusztai művei ezt az ingadozást, a lélek bizonytalanságát jelenítik meg megragadható formában.
Az emberi élet egyik legújabb keletű félelme, az ökoszorongás kérdése is foglalkoztatja a művészt. E lelki bizonytalanság érzésének megfogalmazásához is kedvelt anyagát, a rozsdás vasat hívta segítségül. A csernobili katasztrófa után kezdte foglalkoztatni a téma. Üres, rozsdafoltos tartályokat töltött meg vagy hagyott üresen, a természeti katasztrófák lehetőségét megjelenítve. Az egyik tartályt papírral bélelte ki, amely a kiszáradásra utalva rozsdafoltosan simul a tartály oldalához. A másik tartály félig van töltve, arra utalva, hogy nincs már elegendő nyersanyagunk. A harmadik tartályból rozsdahullámok csapnak ki, mert a víz már elfogyott. A vékony lábakon egyensúlyozó tartályok imbolygó mozgása erősíti a félelemérzést.
A térbeli alkotásokon túl rajzok és kétdimenziós művek
színesítik a tárlatot, amelyek kiindulópontjai szintén a stabilitásra utaló geometrikus
formák. „A labilitás állandóan jelen van, csakúgy, mint a káosz lehetősége a
kívánt stabilitás, változatlanság mellettˮ – véli a művész.
Eva S. Pusztai: Érzékeny rendszerek, kölcsönhatások című tárlata november 19-ig látogatható a Knoll Galériában.
Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
