Az épület bezárása a gyár történelmének végét is jelenti. Az üzem kicsi, de fontos szerepet játszott Oroszország, később pedig a Szovjetunió történetében. Az üzemet 1851-ben Theodore Ferdinand von Einem német cukorgyáros alapította. 1870 óta áll mai helyén, az 1917-es bolsevik forradalom után átkeresztelték, azóta viseli a Vörös Október nevet.
A második világháború idején csokoládé helyett élelmiszert állított elő a Vörös Hadsereg katonái számára, amiért a gyár dolgozói Lenin-rendet kaptak. A Hitler felett aratott gőzelmet amerikai, brit és szovjet zászlókkal díszített csokoládés dobozokkal ünnepelték, a 90-es években átvészelték a Szovjetunió összeomlását és a kapitalizmus térhódítását. Az itt gyártott csokoládé népszerű maradt az oroszok körében.
A legnépszerűbb terméke az Aljonka tejcsokoládé-szelet, amely egy pirospozsgás, virágos fejkendőt viselő gyereket ábrázol. A többi szeletet is a cári korszakra emlékeztető minták díszítik. A cég hamarosan máshol folytatja a csokoládégyártást. "Senkit sem fogunk elbocsátani. Sőt több embert fogunk foglalkoztatni. Az új gyárnak saját kórháza és étkezője lesz. A kilátás pedig egy régi parkra nyílik" - mondja Anasztázia Konopelko, a társaság szóvivője.
A gyár egy kis szigeten található, a felső ablakokból jól látható a Kreml fala. Közvetlenül vele szemben helyezkedik el a Megváltó Krisztus katedrális, és a közelben áll Nagy Péter szobra. A terület Moszkva legdrágább kerületeihez tartozik, ahol csak a leggazdagabbak tudnak lakást vásárolni. "Úgy hallottuk, hogy a lakások négyzetméterenként 32 ezer dollárba (5,5 millió forintba) kerülnek majd. Egy kicsit szomorú vagyok. Az illat el fog tűnni innen, csak a gazdagok maradnak" - mondja Szvetlana, a gyár egyik dolgozója.
A terv ellenzői szerint a gyár átalakítása felbomlasztja Moszkva utolsó eredeti ipari területének egységét, hiszen a homlokzat egy része ugyan megmarad, de az épületek többségét lebontják. Angol és orosz szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy eltűnőben van az orosz főváros egyedülálló építészeti öröksége: az elmúlt öt évben mintegy 1000 történelmi épület vált az építési vállalkozások áldozatává.
A kérdés a gazdasági robbanással magyarázható. Oroszország mára az olaj- és földgázexportnak köszönhetően kilábalt az 1998-as gazdasági válságból. A nagyobb városokban gyorsan emelkednek a bérek, és egyre nagyobb a kereslet az elit lakások és bevásárlóközpontok iránt. A moszkvai Rubljovszkoje sugárút mentén fekvő ingatlanok négyzetméterára egyes helyeken elérheti a 35 ezer dollárt is (kb. 6 millió forintot).
Miközben az oroszországi átlagkereset 500 dollár körül mozog, a szupergazdagok felvásárolják a Moszkva peremén fekvő ingatlanokat, amelyeket Aras Agalarov iparmágnás építtetett. Egy többmillió dollárt érő skót kastélyt utánzó épület közelében golfpálya és importált fehér homokkal fedett gyógyfürdő található. Emellett Moszkva irodabérlési szempontból a londoni West End, Mumbai és a londoni City után a negyedik legdrágább hely lett.
Novemberben a moszkvai városvezetés jóváhagyta azt az építési tervet, amely szerint 2015-ig 200 felhőkarcolót húznának fel az orosz fővárosban. A moszkvai üzleti központban épülne fel a Föderáció tornya, amely 500 méteres magasságával Európa legmagasabb építménye lesz. A csupa acélból és üvegből készült épületek miatt azonban szinte teljesen eltűnhetnek a történelmi értékű építészeti emlékek.
