Egy ausztrál történész, Christopher Clark "Vaskirályság. Poroszország felemelkedése és bukása 1600-1945" című könyve indította el a vitát Poroszországról, amelyet a legtöbb német a második világháború után a Hitlert hatalomra segítő militarizmus, fegyelem és vak engedelmesség képviselőjeként egész mostanáig megtagadott.
A könyv megkérdőjelezi a porosz korszak negatív megközelítését, és megpróbál objektív képet festeni a 18-19. századi Európa vezető hatalmáról, kiemelve annak pozitív társadalomformáló szerepét. A németül és angolul megjelent mű hónapok óta vezeti a német könyveladási listákat, és arra késztette a tekintélyes Der Spiegel című német lapot, hogy 15 oldalas cikkben foglalkozzon a témával.
Heinrich August Winkler német történész szerint igen fontos könyvről van szó, amely más, nemrég kiadott művekkel együtt, sokat segített abban, hogy egy sokkal árnyaltabb kép alakulhasson ki Poroszországról. E könyvek hatására az elmúlt években megnőtt az érdeklődés a porosz történelem iránt.
A német újraegyesítés után a németek hozzáállása lassan kezdett megváltozni a porosz kultúra iránt. "A németek lassan kezdik más színben látni Poroszországot. A berlini múzeumokban látható kulturális értékek és a potsdami paloták negatív véleményük újragondolására késztetik az embereket" - állítja Norbert Zimmermann, a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány alelnöke.
A németek negatív véleményét nagyban erősítették a szövetségesek által írt történelemkönyvek, akik 1947-ben megszüntették Poroszországot. Hivatalosan ugyanis Poroszország a "német militarizmus és reakció melegágya volt". A szövetségesek ítélete nyomán Poroszország "az Európára lesújtó német betegség forrásává vált", és ez a szemlélet évtizedekig tartotta magát.
A Baden-Württembergben, Bajorországban és a Rajna vidékén élő katolikusok a mai napig ellenszenvvel viseltetnek Berlin, a protestáns porosz főváros iránt, ahol szerintük a Brandenburgi kapuhoz hasonló militarista jelképek láthatók. Az újraegyesített Németország fővárosának Berlinbe telepítése sokakban aggodalmat és kritikát váltott ki, Nagy Frigyes 1991-es potsdami újratemetését és egy Berlinben lévő, 18. századi porosz palota helyreállításának tervét pedig sokan a múlt dicsőítésének tekintették. Az eltelt idő és porosz hírnevet vissztaállítani kívánó újabb művek ellenére a németek csak bizonyos korlátok között hajlandók átértékelni a porosz történelmet.
"A dolgok változnak, de a németek még nem tekintenek nosztalgiával Poroszországra" - mondja Zimmermann. Ez tükröződik abban is, hogy rövid úton elutasították egy brandenburgi politikus azon javaslatát, hogy a Berlin és Brandenburg esetleges összeolvadásával létrejövő tartományt Poroszországnak nevezzék.
